hirdetés
hirdetés

Spermát, spórákat, magokat tárolnának a Holdon

Kutatók egy csoportja azt javasolja az arizonai egyetemen, hogy egy napenergiával működő holdládát helyezenek el a Hold egy kürtőjében, amelyben magokat, spórákat és spermiumokat tárolnának lefagyasztva, az emberiség modern globális biztosítási kötvényeként. 

hirdetés

A koncepció szerint kirogén fagyasztással tárolnának 6,7 millió földi faj spóráiból, magvaiból, spermájából 50-50 mintát.

Jekan Thanga, mérnök által vezetett csapat prezentációban mutatta be az elképzelését az IEEE elektronikai és informatikai szervezet repüléstechnikai konferencián, márciusban. A csoport azt javasolja, hogy a nemrégen felfedezett, holdfelszín alatti kürtőkbe, lávacsatornákba helyezzék el a speciális holdbárkát. Ezek a felszín alatti hatalmas, barlang szerű képződmények – amelyek menedéket nyújtanak a napsugárzás, a mikrometeoritok és a felszíni hőmérséklet változásai ellen – több milliárd évvel ezelőtt alakultak ki, és azóta érintetlenül vannak. Mivel a Hold lávacsatornái körülbelül 100 méter átmérőjűek, bőséges helyet kínálnak a javasolt projekt milliói számára is.

A Hold bárka egyik tervezési javaslata Forrás: Arizonai Egyetem
A Hold bárka egyik tervezési javaslata Forrás: Arizonai Egyetem

Lávacsatorna a Holdon

Egy csaknem 50 kilométer hosszan futó barlangot fedeztek fel a Hold felszíne alatt a japán űrkutatási hivatal tudósai az égitest körül keringő Kaguja japán űrszonda adatainak elemzése révén, még 2017-ben.

A szakemberek szerint egy ilyen képződménynek fontos szerepe lehet a jövőbeli holdi expedíciókban, mivel menedéket nyújthat az űrhajósoknak a Napból érkező sugárzással és a kozmikus sugarakkal szemben.

A barlang, amelyről úgy vélik, hogy egy nagyjából 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett úgynevezett lávacsatorna lehet, a vulkanikus Marius Hills-régió alatt található.

Egy vulkánkitörés után a lávafolyásoknak először a külső „burka” szilárdul meg, és miután alóla kifolyik a még olvadt anyag, hosszú alagút marad mögötte – ez a lávacsatorna vagy lávacső.

Az akár több kilométer hosszú lávacsatornák idővel kihűlnek, helyenként felszakadoznak, ezek lehetnek a felszínen látható mélyedések, az esetleges barlangok bejáratai.

A japán szonda eredetileg egy nagyjából 50 méter átmérőjű és 50 méter mély üreget talált és a területen végzett további vizsgálatok vezettek végül a lávacsatorna felfedezéséhez.

Gyors számítások alapján azt mondják, hogy körülbelül 250 rakétaindításra lenne szükség, hogy körülbelül 50 mintát szállítsanak a 6,7 ​​millió fajból – összehasonlításként: a Nemzetközi Űrállomás 40 rakétát reptetett.

Thanga megjegyezte, hogy a globális éghajlati válság olyan mértékben képes megemelni a tengerszintet, amelynek hatására a víz elárasztja a Norvégiában található Svalbard Seedbankot, amely több százezer magmintát tart a biológiai sokféleség véletlen elvesztése esetére.

A Holdon mintegy kétszáz ilyen „lávacső” rejtőzik, ami 2013-ban vált ismertté a tudomány számára.

Természetesen egy ilyen projekt az űrutazással járó hatalmas költségekkel járna, és valószínűleg csak akkor lehetne lehetséges, ha a NASA létrehozza a javasolt holdállomást. A kutatók szerint azonban egy ilyen "biztosítási kötvény" ennek ellenére fontos cél, amelyre törekedni kell.

Ami a Hold bárkájának kialakítását illeti, a csapat koncepciója magában foglalja a Hold felszínén található napelem-készletet, amely az áramot szolgáltatja. Két vagy több liftakna vezetne a fő létesítménybe, és ott a petri-csészéket kriogén tartósító modulok sorozatában helyeznék el a magvakat. Egy külön áruszállító is lehetővé tenné a bázis bővítését.

Thanga megjegyezte, hogy a globális éghajlati válság képes annyira megemelni a tengerszintet, hogy a víz elárassza a Norvégiában található Svalbard Seedbankot, amely több százezer magmintát tart a biológiai sokféleség véletlen elvesztése esetére.

Trapp Henci
a szerző cikkei

(forrás: Interesting Engineering)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés