Miközben a világ kezd elfordulni a szénhez hasonló, olcsó, ám súlyosan szennyező energiaforrásoktól, egyre nagyobb szükség mutatkozik a szeszélyesen teljesítő, zöld erőművek által megtermelt elektromosság elraktározására. Az áramhálózati szintű energiatároló létesítmények piacának igazából 2017-ben a Tesla adta meg a kezdőlökést, amikor Dél-Ausztráliában megépítette „a világ addig legnagyobb akkumulátorát”.
Bár a projekt hatalmas siker lett, kisebb hiányossága, hogy lítium alapú technológia működteti.
Bármekkora népszerűségnek is örvendenek, a lítiumakkumulátorok drágák, és a gyorsan elhasználódnak, és valójában a sebes kiszolgálás a huzamos tárolásnál sokkal nagyobb erősségük.
A Form Energy megoldása szemlátomást képes leszámolni ezekkel a gyengeségekkel.
A cég vas-levegő-akkumulátortelepei gyakorlatilag a rozsdásodás folyamatának megindításával, illetve visszafordításával vehetnek majd részt az energiaellátásban. Ezekben a rendszerekben a kisülési ciklusban a fémvast az oxigénnel egymásnak eresztik, és a találkozás elektromos áramot generál. Töltés folyamán a beérkező villamos energia hatására a rozsda szabadjára engedi az oxigént, és visszaalakul fémvassá.
A Form akkumulátoramoduljai egyenként nagyjából akkorák, mint egy mosógép. Az egységek egy víz alapú, nem gyúlékony elektrolitot tartalmaznak, és a vas- és levegőelektródákat befogadó cellák ebben a folyadékban helyezkednek el.
Az elgondolás szerint az akkumulátormodulok több ezer egységből álló blokkokba szervezve őriznék meg az ideiglenesen rájuk lőcsölt elektromosságot.
A rendszert állítólag bárhol, akár városok közvetlen közelébe is telepíteni lehet.
A Form Energy egy közelmúltbeli tőkebevonzó akció keretében 300 millió dollárt tudott összekaparni ahhoz, hogy valamiképpen kereskedelmi alapokra helyezhesse a koncepcióját.
