Sok vállalatnál az energiahatékonyság témája ma már mindennaposan terítékre kerül, ezzel szemben kevés szó esik a vízhatékonyságról. Nem tudatosul még eléggé, miért érdemes tervszerűen bánni a vízzel mint erőforrással, illetve milyen gazdasági hasznot hozhat ez a vállalati magatartás. Németország azon szerencsés országok közé tartozik, amelyek bőviben vannak a víznek. Gyakran hallani, hogy a vízzel való takarékoskodás keveset hoz a konyhára, ugyanakkor sokba kerül. Téves ez a vélekedés – állítja a düsseldorfi McKinsey vállalati tanácsadó nemrégiben napvilágot látott tanulmánya, amely új látásmódból közelíti meg a kérdést.
A vizet vegyi anyagok, energia és termékek hordozóközegének tekinti, és világossá teszi, a víz értéket szállít a vállalaton belül, és gyakorta onnan kifelé is. Gyakorlati példaként a tanulmány a következő esetet hozza fel: egy vállalat meleg víz előállításakor keletkező vízgőz 55 százalékát vezeti vissza kondenzvízként, a fennmaradó 45 százalék elveszik, energiájával együtt. Ráadásul az előállított termékek 0,1 százaléka is elhagyja a vízben oldva az üzemet. Megfelelő intézkedésekkel a termékveszteséget a felére lehetne csökkenteni.
Segít a lean szemlélet
Egy lean elven alapuló programmal, amely a vállalaton belüli vízáramlást szisztematikusan figyeli, meg lehet határozni a legjelentősebb költségtényezőket és a megtakarítási potenciálokat. Ebben az olyan eszközök, mint az „elméleti korlát” és a „veszteségi híd” nyújtanak támogatást. Az első meghatározza egy folyamat minimális vízigényét és összehasonlítja ezt az adatot a ténylegesen fogyasztott mennyiséggel. A veszteségi hidak a két szám közötti különbséget fedik le, megmutatják, hol használnak fel a kelleténél több vizet.
Egy energiahatékonyságot növelő projektben ezek az elkerülhető költségek többnyire rejtve maradnak. Visszatérve a korábbi példánkhoz: az iparvállalat a végrehajtott projekttel megtakarítja az üzemi ráfordításainak 2,5 százalékát – emellett a tiszta víznek 44, a szennyvíznek 18, a felhasznált kemikáliáknak pedig 5 százaléka marad meg. Mintegy óránként 150 köbméter kezelt szennyvíz újrahasznosítható a gyártási folyamatban. A vízzel mint erőforrással való ésszerű bánásmódhoz nem ad támpontot a szén-dioxid-kibocsátás pillanatnyi felvételeként elfogadott lábnyom.
Ez csak egy termék gyártása során felhasznált vízmennyiségről tájékoztat, de sem a víz származásával kapcsolatban (vízben gazdag vagy szegény térség) nem ad információt, sem pedig a kibocsátott elhasznált víz energiatartalmát és minőségét nem veszi számba. A lean elvek alkalmazásával azonban mindkét tényező átlátszóvá válik, és napvilágra kerülnek az optimalizálási lehetősek is.
