Az RS Electrocomponents mindössze tavaly óta képviselteti magát a magyar piacon. Volt a késlekedésnek valami jól körülírható oka?

Tény, hogy elég későn értünk Magyarországra, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a cégalapítók – Herbert Waring és Paul Sebestyén – magyarok voltak. Garázscégüket az 1930-as évek közepén, Angliába költözésüket követően alapították meg Londonban. Mentségükre legyen mondva, hogy az egyre fejlődő vállalat vezetői egészen az 1980-as évek elejéig nem is gondolkodtak abban, hogy Nagy-Britannián kívül is terjeszkedni kezdjenek. Amikor erre később felmerült az igény, eleinte minden Ázsiáról és a távol-keleti piacokról szólt. Az ezredforduló után a vállalat főként az infrastruktúra fejlesztésébe invesztált. Noha kacsintgattunk Kelet-Közép-Európa felé, amikor a tettek mezejére kellett volna lépni, rendszerint adódott valami fontosabbnak tűnő probléma a német és az angol részlegekkel.

Fátylat a hosszú várakozásra! Milyen volt az első évük Magyarországon?

Természetesen bőven van hová fejlődni, ugyanakkor összehasonlítottuk az első évet a többi részlegünk első évben elért eredményeivel, és kisült, hogy Magyarország – a régió többi államához hasonlóan – kifejezetten jól vizsgázott. A cégalapítók szülőföldjén sikerült egy év alatt háromszáz százalékos növekedést realizálni. Igaz, a régió másik két országában korábban is folytattunk némi üzleti tevékenységet, Magyarországról viszont gyakorlatilag teljesen hiányzott a vállalat.

Mely elektronikai alkatrészek iránt ekkora a kereslet az országban?

Alapvetően nem abban vagyunk érdekeltek, hogy kevés terméktípust óriási számban értékesítsünk. Sokkal inkább arra specializálódtunk, hogy a termékek minél szélesebb körét tudjuk szolgáltatni. Egyebek mellett ezért is történhetett, hogy az RS a saját területén az elsők egyikeként kezdhette el a világhálón való árusítást. A magyarországi nyitással egyidejűleg a webáruházunkat is megújítottuk. Noha nem tervezzük, hogy teljes mértékben a világhálós értékesítésre térünk át, de célul tűztük ki, hogy az eladásaink 80-90 százalékát az interneten bonyolítsuk.

Eszerint az üzleti modellben a drasztikus költségcsökkentésre helyezik a hangsúlyt?

A webshopok ma már nem költségkímélő célzattal, sokkal inkább a megrendelők kényelmi szempontjainak a kielégítésére jönnek létre. Éppen ezért nem sajnálják a fejlesztésekre a pénzt, így fiskális szempontból végeredményben – még ha valamivel valóban olcsóbb is a webáruházak fenntartása – nincs igazán nagy különbség. A webshopokra való áttérésből származó megtakarítások jelentős részét ráadásul a vásárlókkal is megosztjuk. Számottevő többletköltség is adódhat abból, hogy a megrendelt árut repülőgéppel, hajóval, vagy teherautóval el kell juttatni a vásárlóhoz. Arról nem is beszélve, hogy az online értékesítésre való áttérés befektetéseket is megkíván. Finanszírozni kell a rendszerfejlesztéseket, a keresőmotort és sok mást is. Tény ugyanakkor, hogy a virtuális áruházakban nagyságrendekkel több potenciális vevőt lehet megszólítani, mint a valóságosakban. Ráadásul jobban ki is lehet elégíteni az igényeiket, például mert több háttéranyagot – grafikonokat, termékleírásokat, termékjellemzőket – tudunk mellékelni a kiszemelt portékához.

Nem bizonyult ballépésnek az online értékesítés fejlesztése olyan kelet-közép-európai országokban, ahol az internetlefedettség feltehetően nem ér el az Angliában, vagy a Németországban megszokotthoz hasonló arányokat?

Kétségtelen, hogy a nyugat-európai mutatók kedvezőbbek, de az értékesítés kétharmada Magyarországon is a világhálón történik. Arról nem is beszélve – és ez is egy a fent már pedzegetett költségnövelő tényezők közül –, hogy azzal is a világháló felé tereljük a vásárlókat, hogy mindent elkövetünk, hogy az online értékesítés jobban hasonlítson a bolti kiszolgáláshoz. Miközben régebben egy-egy webáruház honlapján legfeljebb egy listát lehetett találni a megrendelhető tételekkel, ma már a virtuális boltban segítők is ülnek, akik csevegőablakok segítségével, élőben könnyítik meg a megrendelő döntését. Nagy-Britanniában már működik az RS-nél ez a rendszer, amely hamarosan Magyarországon is elérhető lesz.

A vetélytársakkal összevetve vannak még egyedi megoldásai az RS Electrocomponentsnek?

A legfőbb ütőkártyánk az, hogy – a megrendelőink visszajelzései alapján – gyorsabbak és pontosabbak vagyunk, mint a versenytársaink. A szállítások 95 százalékát 24 órán belül teljesítjük. Óriási árukínálatunk szintén egyedülálló, nem szólva arról az ingyenes tervezőprogramról, amely biztosítja az ügyfeleinknek, hogy ne vegyenek zsákbamacskát.

Létrehozásakor a vállalat kizárólag rádió-, majd tévéalkatrészeket forgalmazott és elsősorban rádiójavító műhelyek megrendeléseiből profitált. Nem gondoltak arra, hogy hosszú távon ismét a specializálódásban keressék a boldogulás módját?

Nem igazán, ugyanakkor nem tartom kizártnak, hogy akár 3-5 év alatt is óriásit változzon a piac. Amikor a vállalatot megalapították, akkor még a rádió volt a legnagyobb és legújabb technológia, ez forradalmasította az elektronikai ipart. Manapság jóval szerteágazóbb ez az iparág, noha kétségtelen, hogy sokan esküsznek például az egyre kisebb számítógépek gyártására. A legújabb, néhány hónapja piacra dobott számítástechnikai bravúr például nem nagyobb, mint egy bankkártya. Hab a tortán, hogy a teljes értékű PC-ként működtethető minikompjuter alig 30-35 euróba (9-10 ezer forintba) kerül. Mindezért cserébe legfeljebb annyi kényelmetlenséggel kell megküzdeni, hogy a zsebbe csúsztatható eszközhöz egyesével kell csatlakoztatni a monitort, a memóriakártyát, a pendrive-ot, a CD-olvasót és minden mást.