A fenti animáción nyomon követhetjük, amint egy csillag felrobban.

Bár a videón egy művész interpretációján keresztül tekinthetjük meg a folyamatot, az alkotás a NASA Kepler teleszkópjának valós adataira épít. A jókora messzelátó már egy jó ideje éppen az ilyen, lencsevégre csupán ritkán kapható mozzanatok után kajtatva böngészi az égboltot.

A hasonló lökéshullámok csupán 20 percig tartanak, és ezért a csillagászok számára nagy örömet okozott, hogy megörökíthették az incidenst, amely egy távoli csillag optikai fényének hirtelen felvillanásában képeződött le a földi tudósok (távcsővel kiegészített) szemében.

A lökéshullám a robbanásnak az a kezdeti felvillanása, amely megelőzi a nagy eseményt, amikor is a csillag egyre világosabb és nagyobb lesz.

Az animáción lemodellezett vörös óriást a kissé talán száraz KSN 2011d kódnévvel ruházták fel a tudósok. A csillag 500-szor (volt) nagyobb a Napnál, és a Földünktől nagyjából 1,2 milliárd fényévnyire éldegél(t) a világegyetemben.

Összehasonlításképpen a hozzánk legközelebb eső, hasonló szisztéma a naprendszerünktől 4,2 fényévre található.

Create, Discover and Share on Gfycat

Bár elsőre úgy tűnhet, hogy nincs túl sok közünk a masszív, távoli csillagok látványos szétrobbanásához, ez így korántsem igaz. „Az univerzum összes nehéz eleme szupernóva-robbanásokból származik. A Föld, vagy akár a testünk teljes ezüst-, nikkel- és réztartalma a csillagok explozív haláltusájából eredeztethető – tájékoztatott egy nyilatkozatban Steve Howell, a NASA Kepler missziójának egyik tudósa. – Az élet létezése a szupernóváknak köszönhető.”