hirdetés
hirdetés

Városlakó

Téma az utcában

A manapság – kisebb-nagyobb sikerrel – mesterségesen létrehozott, hasonló profilú üzleteket felvonultató, úgynevezett tematikus utcák valamikor spontán alakultak ki a nagyvárosokban.

hirdetés

„A kivételes központi elhelyezkedés (…), az egyedi történelmi és kulturális atmoszféra”, a luxusszállodák szomszédsága, valamint a bankok, állami intézmények, neves nemzetközi cégek képviseleteinek a közelsége mind szerepet játszott a budapesti Fashion Street helyszínének a megválasztásában a „divatkorzó” honlapjának a tanúsága szerint. A 2007-ben megújult belvárosi Deák Ferenc utcával bevallottan a londoni Regent Street, valamint a milánói Via Montenapoleone hangulatát kívánta megidézni a Csipak Péter vállalkozó nevével fémjelzett felújítási projekt. A vállalkozás nem titkolt célja az volt, hogy Magyarországra, pontosabban a Deák Ferenc utcába csábítsák a nagy divatcégeket, mindezt az sem ássa alá, hogy a korzón helyet kapott például egy mobilszolgáltató is. Korántsem csak külföldi példák inspirálták a kivitelezőket: a VI. kerületi Andrássy utat ugyanis hasonló koncepció szerint „fazonírozták át” néhány évvel korábban.

London, Regent Street: Európai minta
London, Regent Street: Európai minta

A magyar fővárostól egyébként sem idegen, hogy központi elhelyezkedésű utcái a korízlésnek megfelelő portékákat kínáló üzletek szerint (is) kapjanak arculatot. A Váci utcában például az 1770-es évektől közel száz évig egy híján húsz könyvkereskedő nyitotta meg kapuit, a leginkább olvasóbarát esztendőben, 1831-ben egyszerre hat üzlet is várta a könyvmolyokat – derül ki Gazda István tudománytörténésznek a Könyvkereskedők a régi Váci utcában című kötetéből. Miután 1872-ben szabaddá tették az iparűzést, újabb könyvekre specializált utca szerveződött a fővárosban, ami azért is nagy népszerűségnek örvendett, mert a nyelvművelésre egyre többet adó ország polgárosodó rétege szinte szomjazta a könyveket.

Utcák szakmák szerint

„Elsősorban Pesten a Belvárosban és annak vonzáskörzetében jöttek létre a jellegzetes könyves utcák, közülük a Múzeum körút volt a legkiemelkedőbb” – derül ki Mészáros Ildikó, az Országos Széchenyi Könyvtár egykori könyvtárosa Antikváriusok, ódonászok, használtkönyv-kereskedők Pesten és Budán című kötetéből. A Múzeum körúti üzletek sikerében a műkedvelő nyelvművelők lelkesedése mellett szerepet játszott az egyetemek közelsége, „a Semmelweis utcából, Egyetem térről a stúdiumok után szétrajzó diákok, jurátusok, orvostanhallgatók, mérnökifjak és tanáraik egyaránt szívesen tértek be ezekbe a kis ódonászatokba az érdeklődési körükbe tartozó irodalomért”.

Az 1990-es évek végén ismét felvirágzott a használtkönyv-kereskedelem, igaz, az újabb fellángolás már nem tudta a régi pezsgést visszahozni

A szemfülesebbek ezt tudatosan ki is használták: Politzer Zsigmond egykori antikvárius a Károly körúton 1867-ben nyitott üzletét 13 évvel később átköltöztette a Kecskeméti utcába, a jogi fakultás tőszomszédságába. Később, a szocializmusban az antikváriusi feladatkört – másokhoz hasonlóan – az állam „vállalta” magára, ami jelentősen szűkítette a boltok kínálatát – mesél a szebb napokat látott „kiskörúti” antikváriumok későbbi sorsáról Bálinger Béla, az 1891-ben nyílt Központi Antiquarium és Könyvkereskedés vezetője. A rendszerváltozás után, az 1990-es évek végén ismét felvirágzott a használtkönyv-kereskedelem, igaz, az újabb fellángolás már nem tudta a régi pezsgést visszahozni. A boltok manapság – magyarázza Bálinger – a forgalmuk jelentős részét a világhálón keresztül bonyolítják. Nem kedvezett az üzleteknek a „kiskörút” felújítása sem, a parkolóhelyek rovására kiszélesített járdákon kevesen indulnak neki a távolabb leparkolt autójuktól az antikváriumok sorának.

Világvárosi utcakép

„A világ többi városában sem ismeretlen, hogy egy-egy utcába hasonló profillal bíró üzletek települnek. Ez kényelmes a vásárlóknak, hiszen kis távolságon belül széles kínálatból válogathatnak. A brazíliai Sao Paolóban például csillárárusokkal teli utcát is lehet találni” – világít rá a jelenség lényegére Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egylet alapító elnöke. A magyar fővárosban sem csak az antikváriumoknak kedvezett – még ha ideiglenesen is – a rendszerváltozás. Egészen addig a használt cikkek adásvételének állami monopóliumát az 1951-ben létrehozott Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) gyakorolhatta.

Az állami cégnek két műszaki bizományi üzlete volt a belvárosban: az egyik a Károly (akkor még Tanács) körúton, a másik a Király (akkoriban Majakovszkij) utca 35-37. szám alatt. A szóban forgó boltok népszerűségét az adta, hogy a polcain olyan nyugaton vásárolt készülékeket is lehetett találni, amelyeket Magyarországon újonnan nem is lehetett kapni. A bolt előtt ácsorgó nepperek a BÁV-ba érkezőknek akár dupla árat is kínáltak egy-egy értékesebb darabért. Az efféle „feketézést” csak a rendszerváltozás környékén kezdték eltűrni, az addig az utcán seftelő nepperek ekkor már saját üzletet is nyithattak – idézte fel a Király utcában 1995-ben műszaki bizományi boltot nyitott Habling Károly.

A Király utca rehabilitációja sem a tervek szerint sikerült
A Király utca rehabilitációja sem a tervek szerint sikerült

Keletje nem mindig ugyanannak volt: kezdetben az órások, majd a videomagnót, később a fényképezőgépeket, GPS készülékeket árusítók jártak jól, legújabban – a bakelitlemezek reneszánsza után – pedig a lemezjátszókkal kereskedők kaszáltak a legtöbbet. Mára azonban hírmondónak is alig maradt maroknyi bizományis: „a világhálóban – meglepő módon – jobban megbíznak a vásárlók. Ráadásul a Király utca rehabilitációja sem a tervek szerint sikerült, a századfordulós épületek felújításának a késlekedése miatt elmaradtak a turisták, így a retrohullámot sem lehetett meglovagolni” – panaszkodik Habling.

A „galériák utcája”, vagyis a Margit-híd pesti hídfőjénél található Falk Miksa utca szintén a BÁV-monopólium megingásának köszönheti új arculatát. Igaz, az első magánzó, bizonyos Kruj Andor már 1983-ban megnyitotta meg üveges és képkeretező üzletét. Ő annak köszönhette – sokáig egyedülálló – sikerét, hogy a BÁV nem vett át keret nélküli képeket. A bizományiból eltanácsoltak Krujnál próbáltak túladni portékáikon, így boltja idővel kép- majd régiségkereskedéssé alakult át. Az 1990-es évek elejétől több reményteljes versenytársa is az utcában rendezte be saját antikvitását a korábbi trafikok, zöldséges üzletek, kisiparos-műhelyek helyén. „A korábban a BÁV alkalmazásában álló felkészült szakemberek zöme is magánzóvá vált és boltot alapított” – mesél a kisebb-nagyobb galériák kialakulásának történetéről az utcában dolgozó Balogh Tamás.

Trendbe illő

A tematikus városrendezés világszerte ismert, nagy múltú példái az Európa-szerte elterjedt vígalmi negyedek. „Az újdonsült polgárok és polgárjelöltek bécsiesen, párizsiasan akarták az életet élvezni. Ezt a lépten-nyomon megnyílvánuló igényt ismerte fel Karl Singer, a mi későbbi Somossy Károlyunk, a magyar mulatóvilág, az orfeumok és a varieté spiritus rectora, a híres-hirhedt, magasztalt és kárhoztatott Somossy Orfeum alapító tulajdonosa és egyben a pesti Broadway néven emlegetett Nagymező utcai mulatónegyed feltalálója” – taglalja A pesti Broadway: személyes bejárás történelmi kitérőkkel című kötetében Surányi J. András. Bár „zengerájokat”, azaz dalos mulatókat korábban is nyitottak már a magyar fővárosban, az igényesebbnek mondható szórakozás divatját az említett bajor származású Somossy 1894-ben nyílt – Operettszínháznak 1923-tól hívott – orfeuma teremtette meg. Színpadára a jeleneteket mások mellett A Pál utcai fiúk szerzője, Molnár Ferenc írta.

A pesti Broadway Budapest egyik turistacsalogató büszkeségévé vált
A pesti Broadway Budapest egyik turistacsalogató büszkeségévé vált

A pesti Broadway sikerét jól mutatja, hogy „pillanatokon belül oldalhullámára kapaszkodott a Mozsár utcától a Pekáry-házig a Nagymező utca összes mulatója és kávéháza”. Noha a Nagymező utcát a Rákosi-korszak épphogy csak megtűrte – így Surányi –, de „nem tekintette sajátjának (...) a bűnös múltra emlékeztető, üres és olcsó, de drága szórakozásának szinonimájává lett pesti bródvélyt”, később Budapest egyik turistacsalogató büszkeségévé vált. Egy 1961-es útikönyv szerint Terézváros „házrengetege a telekspekulációra épülő kapitalista városrendezés szomorú öröksége” ugyan, a helyzetet menti, hogy „a főváros legszínvonalasabb mulatóhelyei kedveskednek a kulturált szórakozás után vágyó vendégeiknek”. A lehetőséget a környékbeli üzlettulajdonosok a rendszerváltozás után is igyekeztek kiaknázni. Ennek eredménye a kávézók által létrehozott Broadway Egyesület, valamint a gombamód szaporodó éttermek láncolata a Liszt Ferenc téren.

Hova vezet minden út?

A divat köré jóformán a világ minden metropoliszában rendeződött utca. Az indiai Mumbai egyik forgalmas sugárútján például egymást váltják a nagy áruházak és a szintén ruhákat árusító kisebb butikok. Igaz, a hasonló nyugat-európai divatkorzóktól eltérően itt némi alkudozás után akár fillérekért is hozzá lehet jutni egy-egy ruhadarabhoz. Ráadásul sokan úgynevezett „kishibás” (például egy-egy leszakadt gomb miatt leértékelt) áruval kereskednek.

 

Milánóban ezzel szemben a divatnak komplett negyedet szenteltek, melynek főutcája a Via Montenapoleone.  A mindig előkelőnek számító környék a két világháború között élte a fénykorát, amikor a luxusrezidenciák tövében az azok közönségét kiszolgáló szabók és ékszerészek sorakoztak. Ma minden jelentősebb ékszer és ruhagyártónak van képviselete a divat egyik fővárosának főutcájában. Tbilisziben, Grúzia fővárosában a helyi futballcsapat stadionjával szemben egy egész sportboltsor található.

 

Az osztrák fővárosban Bécsben, nem a divatnak, hanem a kultúrának szenteltek több utcát is magában foglaló kisebb negyedet. A Museumsquartier 2001-ben nyílt meg, egy egykor a császári istállóknak otthont adó barokk épületegyüttesben. Az osztrák expresszionista Egon Schiele, valamint Klimt remekművei mellett, helyet kapott néhány színház, kávézó, valamint a modern művészetek is. A helyszínválasztást az is indokolta, hogy az épületegyüttes előtti út másik oldalán több mint egy évszázada fogadja a látogatókat a bécsi szépművészeti, valamint a természettudományi múzeum is.

 

A tematikus utcák egyik prototípusa a prágai várban található Aranyművesek utcája. A nevét a legtöbben onnan eredeztetik, hogy a 15. századi házacskák első lakói aranykovácsok voltak. A szóban forgó házak ugyan elpusztultak 1591-ben, hat évvel később a katonáinak építtetett házakat ezek helyén II. Rudolf német-római császár és cseh király. Később ide telepítették az udvar alkimistáit. A sikátoros utcácska hangulata a múlt században több írót, például Franz Kafkát és a Nobel-díjas Jaroslav Seifertet is ide vonzotta. 

Geri Ádám
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[122513] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés