Zamaróczy Ádám 2021. január 05. 14:40
Talajmintavétel helyett talaj-átvilágító radar
Az oroszországi RUDN Egyetem kutatói kiderítették, hogy a talaj egyes rétegeinek azonosítása a jelenleginél kevésbé munkaigényes procedúra is lehet.

Ha meg szeretnénk vizsgálni, hogy különböző mélységekben miként változnak a Földet takaró rétegek tulajdonságai, általában talajmintavételre van szükség. Oroszországi tudósok mindamellett nemrég megállapították, hogy ugyanezeket az adatokat talaj-átvilágító radarral sokkal könnyebben lehet beszerezni.

Ez azért lehetséges, mert az eltérő sűrűségű, illetve ásványianyag-, só-, nedvesség- és humusztartalmú talajrétegek színben is különböznek egymástól.

Míg a jelenleg rendelkezésre álló, „kézi” eszközök viszonylag sekély behatolásra alkalmasak, a mélyebb minták kiásásához már speciálisabb berendezésekre van szükség.

Az orosz RUDN Egyetem egyik csapata kevésbé munkaigényes alternatívák után kutatva igyekezett kideríteni, hogy talaj-átvilágító radarral (GPR) milyen mértékben lehet leegyszerűsíteni az ilyen jellegű vizsgálatokat.

 A GPR alapvetően úgy működik, hogy mikrohullámú rádióimpulzusokat küld a talajba, majd pedig a föld alatti elemekről visszaverődött jeleket kielemzi.

Ásásra egyáltalán nincs szükség.

A tudósok a GPR-es vizsgálatokat a többféle talajtípust is felvonultató, Kamennaya Sztyeppe nevű, oroszországi természetvédelmi körzet hét pontján végezték el. A leolvasások mellett mindegyik helyszínen, összesen 30 darab, 10 centimétertől 3 méterig terjedő mélységekig lenyúló földoszlopot a hagyományos módszerekkel is kiragadtak a talajból.

A GPR-es mérések alapján létrehozott virtuális modell és a valós minta struktúrája között 80 százalékos hasonlóságot állapítottak meg a tudósok. Ezt az arányt a technológia további csiszolgatásával még mindenképpen növelni lehet majd.

Egy bizonyos szintű megbízhatóságot elérve a módszerrel egyebek mellett a termőföldek minőségének "nem-invazív" ellenőrzése is lehetővé válhat.

A kutatás eredményeit bemutató tanulmányt az Eurasian Soil Science nevű folyóiratban publikálták a kutatók.