Ahhoz, hogy ezt a célt sikerüljön elérni, a teljes rendszert újra kellene szabályozni – véli a Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség (MaGEOSZ). A szakma konzultációkat sürget a kormányzattal a témában. Bíztatónak tartják, hogy a kérdéskört, pontosabban annak legalább egy cikkelyét már elővette a kormányzat. A szövetség saját javaslataival is szeretne hozzájárulni ehhez a folyamathoz. A MaGEOSZ üdvözli a kormányzat szándékát, hogy megváltoztatja a szakképzés rendszerét Magyarországon. Reményeik szerint hamarosan napirendre kerül a rendszer egészének a reformja, aminek első lépéseként már a törvényhozáson is túljutott a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény.
Sólyom Ferenc, a MaGEOSZ elnökségének a tagja előrelépésnek tartja azt is, hogy a vállalkozásokat képviselő Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához került a szakmunkásképzéssel összefüggő feladatok egy része. Az irány jó, a helyi kamarák élő kapcsolatban állnak a vállalatokkal, s így első kézből értesülhetnek az igényekről, véleményekről. Ám ennél többre van szükség – mondja Sólyom, a MaGEOSZ tagvállalatainak a véleményére is hivatkozva. Nem csak azért, mert nem pusztán a szakmunkásképzés rendszere szorul alapos átalakításra, hanem az egész szakemberképzés, s persze azért is, mert ez utóbbi rendszerben nagyon sok szereplő tevékenységét, felelősségét, munkáját kell összehangolni.
A cégek mellett ugyanis a gazdaság szereplői, a kormányzat, annak szervei és megyei képviseletei, valamint a különféle oktatási intézmények is részesei a szakemberképzésnek. Fontos, hogy a teljes szakképzés újraszabályozása, a versenyképesség és hatékonyság követelményeinek megfelelően mielőbb történjen meg. A szövetség mindenesetre arra buzdít minden gépipari és elektronikai céget, hogy vegyen részt az előkészítő munkában. A MaGEOSZ azt szeretné, ha helyi szinten rendszeresek lennének a konzultációk a kamarák és a cégek között a reformok érdekében, mondja a szakmai szövetség alelnöke, aki cégvezetőként, az ASG Gépgyártó Kft. ügyvezető igazgatójaként Tatabányán részese egy ilyen egyeztetés-sorozatnak.
Vannak ötletek a szakképzésre
Példaértékű lehet a város vezetése által kezdeményezett konzultáció, amelynek során a gazdaság szereplői is szót kapnak, s elmondhatják, szerintük milyen irányban kellene elmozdítani a térségben a szakember képzés rendszerét – mondja. A részletekre is vannak összegyűjtött ötleteik, de a legfontosabb az, hogy gyakorlatorientált, a piaci igényeket kielégítő, a reálszférában alkalmazható tudással és tapasztalattal felvértezett szakemberek – technikusok, szakmunkások, mérnökök, fejlesztők, stb. – kerüljenek a piacra. Ehhez a jelenleginél jóval intenzívebben kellene integrálni a vállalati képzést az egész rendszerbe – mondja Sólyom, hozzátéve: ennek része az is, hogy több támogatást kapjanak a képzést is végző cégek.
Ilyen értelemben a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény mostani módosítása nem jelent jó irányt, ami nem írható pusztán a költségvetés sanyarú helyzetének a rovására. Kihagyták ugyanis belőle a cégeknél folyó belső képzést, nem ismerik el annak fontosságát, s nem hagy megfelelő teret a finanszírozásukra. Pedig egy-egy ipari cégnél 3-5 évet is foglalkoznak egy pályakezdő munkatárssal, mire az megfelelő munkaerővé válik. A szakképzési hozzájárulás rendszerének ilyen irányú átalakítása ebben segíthetett volna, de sajnos ennek éppen az ellenkezője történt – teszi hozzá a szakember. A MaGEOSZ 11 pontos javaslat-csomagot készített elő, ezek három fő célt szolgálnak.
Egyrészt azt, hogy a szakképzés elszámolható költségei közelítsenek a tényleges ráfordításokhoz, az elszámolás szabályozásakor a reális költségek és ne az adminisztratív, ellenőrzési szempontok legyenek az elsődlegesek. Másrészt, hogy a jelenlegi utófinanszírozási szabályokat váltsa fel az időszaki elszámolás, hogy a döntően kisvállalkozásokban működő szakmacsoportokat se rekessze ki a finanszírozási többlet-teher. S végül, de nem utolsósorban, a szövetség szerint fel kellett volna számolni a munkaadók azon finanszírozási döntési kényszerét, melyben vagy szakképző helyet működtetnek, és alkalmazottaiknak alig marad továbbképzési forrás, vagy lemondanak az oktatásban való közvetlen részvételről.
Sajnos a most elfogadott törvény ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy a cégeknél folyó belső képzések teljes egészében a vállalatok terheit növelik, miközben ennek társadalmi hasznossága nem vitatható és messze túlmutat egy-egy vállalkozás gazdasági érdekein legyen szó szakmai vagy akár nyelvi képzésről.
