A Fisk által jegyzett légmentesen lezárható fémkoporsó célja az volt, hogy az Újvilágban ekkoriban tomboló kolera és sárgaláz járványokban elhunytak, illetve a sűrű városi beépítettség miatt csak két méter mélyen eltemetett holttestek egyrészt ne fertőzzék meg a termőföldet és a még élőket, másrészt pedig a gazdagabb, ám „exhibicionista” hullák esetében a korpusz állaga az elföldelés után is épségben maradjon meg. A találmány lényegében egy öntöttvasból készült múmia alakú tok volt, amelyet először légmentesen lezártak, majd kiszivattyúzták belőle a levegőt, hogy megakadályozzák a bomlás folyamatát, illetve – hozzátartozói igény esetén – bármilyen szagos gázzal, vagy illatos folyadékkal azt feltöltsék, hogy „szentekre jellemző” illataura vegye körbe az elhunytat.

A viktoriánus temetkezési szokásoknak megfelelően a koporsókat szimbolikus, túlburjánzó díszekkel is ellátták, amelyek között gyakori volt az angyal, a bogáncs, a tölgyfa levél, a makk, a bogyó és a rózsa. Szintén bevett szokás volt – amennyiben nem földbe helyezték el az elhunytat –, hogy a fémkoporsókat egy kis ablakkal is ellátták, amelyen keresztül a családtagok több évtizeden át végigkövethették felmenőjük élet utáni metamorfózisát. Fisk eredeti célja ellenére az egyiptomi minta alapján elkészült múmiakoporsók gyártási ára meglehetősen drága volt: átlagosan 40 amerikai dollárba került egy díszesen kialakított darab. Az olcsóbb verzió, amelyet kátránnyal bevont fából készítettek, már 7 dollárért is elérhető volt.

Fisk 1849-es halálát követően a Long Island-i gyár 1860-ig készítette a modern kivitelezésű „múmiatokokat”. A gyártás felfüggesztése mögött azonban nem a feltaláló korai halála állt, hanem a koporsók gyakori felrobbanása. A meglepő és furcsa esetek azért következtek be, mert a test bomlása következtében felszabaduló gázok a légmentes lezárás miatt nem tudtak eltávozni a fémtégelyből, így azok egy idő után berobbantak. Egy ilyen „szenzációs” esetről számolt be 1858-ban a Chicago Press is. A történet szerint ez a „múmia” a család könyvtárszobájában „semmisítette meg magát”. A szobát beterítő emberi maradékok a lap szerint olyan borzalmas látványt nyújtottak, hogy a még mindig gyászoló özvegy, illetve annak fia szívinfarktus következtében azonnal meghaltak.

A fentiek következtében a kutatók és a muzeológusok alig egy marék elásott és szabadon tárolt fémkoporsót ismernek csak. Az egyik ilyen tárgy annak az 1854-ben elhunyt férfinek a fémkoporsója, akit 2000-ben „fordított ki” a földből az eke Tennessee-ben. Ezt a fel nem robbant koporsót jelenleg a memphisi Pink Palace Múzeumban lehet megtekinteni. A többi relikvia a clintoni Appalachia Múzeumban, a collinsvillei Herr Funeral Home Emlékmúzeumban és a Canton Történeti Múzeumban, illetve a Baton Rouge-i „vidéki élet” múzeumban lehet megtekinteni.