„Repülő csészealjakkal” derítené fel a Holdat az MIT
A Hold természetes elektromos mezőjének köszönhetően lebegő, korong alakú rovert terveznek az MIT tudósai. Az ionmeghajtású szerkezet akár űrbányászati missziókban is hasznos szolgálatot teljesíthet.

A Holdhoz és az aszteroidákhoz hasonló, levegőtlen testek egyik sajátossága, hogy a Napnak és a csillag plazmájának való, közvetlen kitettségük miatt elektromos mezőkbe burkolódznak. Az MIT repkedő járműve éppen erre a környezeti tényezőre alapozva gyűjthetne erőt a közlekedéshez. A frizbi alakú űrhajó az égitestek felszínének felderítésében juthatna kardinális szerephez.

Méretei miatt a Holdon a felszíni elektromos töltés elég erős ahhoz, hogy bizonyos, megfelelő kialakítású gépeket lebegésben tartson. Az MIT-csapat roverje az energiagyűjtéshez és a felszín töltésének felerősítéséhez egyaránt apró ionsugarakat használna fel. A kifejlesztés alatt álló jármű speciális fúvókái egy szobahőmérsékletű olvadt sót tartalmazó tartályhoz csatlakoznak, és amikor az elektromos töltés eléri ezt az ionos folyadékot, az ionok feltöltődnek, majd pedig a fúvókákon keresztül sugárként távoznak a talaj irányában, és így tolóerőt generálnak.

A rendszer tárcsaformája a rover és a talaj közötti taszítóerőt állítólag maximalizálja, és emiatt csak nagyon kevés energiára lenne szüksége a gép működtetéséhez.

Az aszteroidák és a Hold távoli tartományainak feltárása a későbbiekben létfontosságú, és esetenként akár hihetetlenül jövedelmező vállalkozásnak is bizonyulhat. A Holdra tervezett, huzamosabb emberes missziók lebonyolításához például rengeteg helyben kitermelhető nyersanyagra lesz szükség, amelyek lelőhelyét az MIT járműveivel viszonylag könnyen fel lehetne kutatni. Az UFO-szerű szerkezetek ráadásul az egyes kisbolygók összetételének felderítéséhez is alkalmasak lehetnek, ami azért nagy szó, mert ezen égitestek némelyike akár földi elmével nem könnyen felfogható értékű ritkafémkészletekkel is rendelkezhet.