Ez a kazetta olyan, 4,3 mikrométer vastag és 1,3 kilométer hosszú szalagot tartalmaz, amelyre négyzetcentiméterenként 49 gigabitnyi információt lehet felpasszírozni. Ez jókora ugrást jelent a mágnesszalagok területén 2017 óta érvényes rekordhoz képest, amikor is az IBM történetesen a Sony-val 31 gigabit/négyzetcentiméteres adatsűrűséget tudott elérni.

Az előrelépés titka az anyaghasználatban rejlik.

A legtöbb létező szalagot mágneses bárium-ferrit- (BaFe) részecskékkel vonják be, de a vállalat ezúttal egy új, stroncium-ferrit (SrFe) nevű részecskét alkalmazott. Ezek a molekulák a BaFe részecskéknél 60 százalékkal kevesebb helyet foglalnak el, és így a szalag egy meghatározott hosszúságú szakaszára sokkal többet lehet felvinni belőlük.

Egy új, nem mágneses belső réteg miatt a szalag ráadásul simább, vagyis az az olvasó-/írófej is közelebb tud férkőzni hozzá.

A friss technológiával felvértezett szalagkazetták az exponenciális iramban növekvő mennyiségű információt kezelő adatközpontokban bizonyulhatnak különösen praktikusnak.