Évszázadokon keresztül csak vonalzók, szalagok, ceruzák és függőónok álltak rendelkezésre a különböző térbeli mérésekhez, de azóta szerencsére korszerűbb megoldásokkal is bővült az eszköztár.

Egyik riportjában a National Geographic 2015-ben bemutatta, hogy egy Andrew Tallon nevű művészettörténész-professzor milyen digitális képalkotó technológiát használ a Notre-Dame katedrális virtuális lemodellezéséhez.

A székesegyház számítógépes másának megalkotásához a szakember az épületen belül és kívül ötven helyszínről összesen egymilliárd (!) pontnyi adatot gyűjtött össze. A feltérképezés során minden helyszínen egy háromlábú állványra applikált lézerrel tapogatta le a templomot. Amikor a lézersugár minden irányban körbepásztázott a környezetén, az útjába eső szilárd felületekről visszaverődött – ezen felületek pontos helyét úgy tudták meghatározni, hogy a fénycsóva „retúr utazásának” idejét megmérték. Végül az egyes becsapódások helyét pontokkal megjelenítve rajzolódott ki a templom háromdimenziós, méretarányos, virtuális megfelelője. A lézersugarak kibocsátásának helyszínéről egyszersmind panorámafényképek is készültek – ezeket később ráhúzták a pontok alkotta vázra, hogy még élethűbb legyen a komputeres makett.

Tallon a National Geographicnak azt nyilatkozta, hogy a technika kevesebb mint öt milliméteres pontosságú méréseket tesz lehetővé.

A szakember 2018-ban elhunyt, és így nem is sejtheti mekkora szolgálatot tett az emberiségnek, hiszen az általa létrehozott, részletgazdag számítógépes modell hatalmas segítséget nyújthat a nemrég lángokba borult Notre-Dame hiteles rekonstrukciójához.