Ökológiai szempontból a nukleáris hulladék általában komoly fejfájást okoz, ám hamarosan akár tiszta energiaforrás is válhat belőle.  A tudósok kifejlesztettek egy olyan módszert, amely gyémánt segítségével a hulladékot akkumulátorrá alakítja.

Ember alkotta gyémántba foglalt rövid hatótávolságú radioaktív anyaggal még a káros sugárzás tökéletes blokkolásával is elektromos töltést lehet létrehozni.

Bár a kutatók a tesztek során egy nikkel izotópot használtak, várakozásaik szerint a későbbiekben az atomerőművekből származó grafittömbökben is fellelhető szénizotópokra (C-14) fognak áttérni. Ezek az akkumulátorok nem termelnének sok energiát, ám tartósságukat magának a sugárzásnak az időintervalluma diktálná. A C-14 felezési ideje 5730 év, így a rá alapozott akkumulátor ennyi idő múlva még mindig működne, csak feleakkora teljesítménnyel.

Az elemeket főleg a nagy magasságokban tevékenykedő drónoknál, pacemakereknél és űrhajóknál lehetne bevetni, vagyis azokban az esetekben, amikor az akkumulátorcsere nehézkes vagy lehetetlen. A csillagközi szondák is kiváló hasznát vehetnék, amikor kikerülnek a felhasználható „napenergia” bűvköréből.

Mint mindig, természetesen itt is van még néhány leküzdendő akadály. Például a gyémánt drága, és így nem biztos, hogy nagy mennyiségű nukleáris hulladékot elemekké lehet konvertálni. Az eljárás ugyanakkor felkelti a reményt, hogy az atomreaktorok veszélyes melléktermékei egyszer majd az ember számára előnyösebb tevékenységet is folytathatnak a tespedésénél.