Az Inventor műanyag alkatrészek tervezését segítő eszköztára felhasználásával műanyag burkolatokon gyakran előforduló szellőzőket, illeszkedő felületeket, a csavarok számára kialakítandó tubusokat, a megfelelő illeszkedést biztosító peremeket és a rögzítést elősegítő bepattanó kötéseket is egyetlen összetett alaksajátosságként lehet definiálni.
Ezek az eszközök amellett, hogy gyorsítják a tervezési folyamatot, nagymértékben egyszerűsítik a modelltörténetet is, hiszen a szóban forgó elemek mindegyike számos egyszerű műveletelemből áll össze, amelyek így egyetlen lépésben jelennek csak meg. A következőkben az eszköztár legfontosabb elemeit tekintjük át.
Hasznos funkciók és parancsok
Többtestmodellezés (multibody) A multibody környezetnek köszönhetően a konstrukciókat egyetlen alkatrészen belül is fel lehet építeni. Ebben az esetben az egyes alaksajátosságok külön testhez rendelhetők, amelyek láthatósága ugyanúgy ki- és bekapcsolható, mint egy összeállítási környezetben. Az egyes testek elkülöníthetők egy új alaksajátosság létrehozásakor vagy meglévő test szétdarabolásával, de a Boole-algebrai műveletek is nagy segítséget nyújtanak, főleg szerszámtervezéskor.
Az ilyen módon felépített multibody alkatrészből egy gombnyomással automatikusan lehet generáltatni az összeállítást és az alkatrészeket, így a hagyományos konstrukciókészítéshez hasonlóan darabjegyzéket és alkatrészrajzokat is lehet készíteni. Ennek a megoldásnak köszönhetően megszűnnek az alkatrészek közötti átláthatatlan kereszthivatkozások, egyszerűsödik a testek összeadásának és kivonásának folyamata, valamint a formaterv kialakítását követően gyorsan létrehozhatók az alkatrészek.
Héjképzés (shell) A héjképzés a vékonyfalú elemek előállításának egyik gyakori eszköze, legyen szó lemez- vagy műanyag alkatrészről. A parancs alkalmazásakor csak ki kell jelölni azokat a felületeket, ahol a tömör testet ki kell nyitni, valamint meg kell adni a kívánt falvastagságot vagy falvastagságokat, és a szoftver automatikusan elkészíti a héjat.
Bordák kialakítása (rib) A bordák pozicionálásához mindössze a középvonalakat kell kijelölni egy vázlatban, ráadásul a pontos szerkesztéssel sem kell bajlódni, hiszen a szoftver a bordákat automatikusan meghosszabbítja az üreg széléig és az aljáig úgy, hogy a bordák mindenhol elérjék a modell felületét. A vázlat egyaránt elkészíthető a borda kiindulási síkjában vagy arra merőleges síkon. Az oldalferdeségeket már parancs közben meg lehet adni, így nem kell utólag, külön felhelyezni.
Illeszkedő síkok (rest) Gyakran előfordul, hogy a műanyag alkatrészek formatervezett felületein sík területeket kell kialakítani. Ehhez általában a kialakítandó kontúr egy részét be kell süllyeszteni a felületbe, egy részét pedig ki kell emelni a felületből. A szoftver ezt az alaksajátosságot egy vázlatból elkészíti, figyelembe véve a megadott oldalferdeségeket is.
Szellőzőrács (grill) A szellőzőrács az egyik legösszetettebb alaksajátosság a műanyag alkatrészeken, azonban a Grill parancsnak köszönhetően egyetlen vázlat segítségével definiálni lehet. A vázlatban megadható a határológörbe, az esetlegesen kialakítandó belső sziget kontúrja, valamint a hossz- és keresztirányú bordák középvonalai. A szoftver ezeket a geometriai elemeket automatikusan levetíti a megfelelő felületre, majd ott elkészíti a szükséges kivágást, kiemelést, vastagítást és oldalferdeséget a parancsban megadott értékek alapján.
Tubusok (boss) A csavarkötések helyének kialakításához szükséges tubusok elhelyezéséhez vázlatpontokat vagy munkapontokat kell kijelölni, minden más méretet és beállítást meg lehet adni a parancs párbeszédablakában. A tubus pontos méretei mellet definiálni lehet a bordákat és a lekerekítéseket is.
Bepattanó kötés (snap fit) A tubusukhoz hasonlóan a bepattanó kötések elhelyezéséhez is csak vázlatpontokat vagy munkapontokat kell kijelölni, és a megadott méretek alapján a szoftver előállítja a geometriát. A bepattanó kötés szárát is automatikusan meghosszabbítja a szoftver a következő felületig, ezzel is hatékonyabbá téve az eszközt.
Peremezés (lip) A több részből álló burkolatoknál jellemző, hogy az egyes részek megfelelő illeszkedését a kapcsolódó felületek mentén kialakított peremek biztosítják. Ezekben az esetekben az alkatrész kontúrját követő, állandó vastagságú peremet a burkolat egyik felébe kell süllyeszteni, a másikon pedig ki kell emelni és szükség esetén kilökési ferdeséggel is el kell látni. A szoftver a megadott kontúr, referenciafelület és a szükséges paraméterek alapján automatikusan elkészíti a peremezést függetlenül a felület bonyolultságától.
Szabályalapú lekerekítés (rule fillet) A lekerekítéseket hagyományosan élekre szokás felhelyezni, ez a módszer azonban több problémát is hoz magával, ami a modellezést, illetve az utólagos módosítást is megnehezíti. A szabályalapú lekerekítésnél élek helyett felületeket vagy alaksajátosságokat kell kijelölni és szabályokat kell hozzájuk rendelni. Ilyen szabály lehet az adott felülethez tartozó összes él, az adott felületből adott irányba induló élek, a két alaksajátosság találkozása során kialakuló élek, az újonnan definiált alaksajátosság és a meglévő test találkozásánál kialakuló élek stb. A szoftver konkrét élek helyett az eredményként kapott élek halmazára helyezi fel a lekerekítést, így nem okoz gondot egy él eltűnése vagy megjelenése. Ennek az eszköznek köszönhetően például akkor sem kapunk hibaüzenetet, ha egy hasáb éleit lekerekítjük a Rule fillet paranccsal, majd utólag a hasábot hengerre módosítjuk.
