Becsült olvasási idő: 4 perc
Mit tegyen az új kormány?

A nagy gazdasági szervezetek szinte órákkal a szövetségi parlamenti választások véglegesnek tekinthető eredményeinek közzététele után nyilvánosságra hozták a Berlinben megalakuló új kormánnyal szembeni elvárásaikat.

A háromtucatnyi nagy ipari szervezetet (köztük az autóipari, a gépipari, a vegyipari és az élelmiszer-ipari szövetséget) tömörítő Német Ipari Szövetség (BDI) három nagy témakört jelölt meg a leendő szövetségi kormánnyal szemben. Ezek: az energiafordulat reformja, egy új beruházási offenzíva meghirdetése, valamint az euró stabilitása és a valutaunió megerősítése.

Ulrich Grillo, a szövetség elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a választási kampány számos vállalatnál bizonytalanságérzetet váltott ki. „Most azt várjuk az új szövetségi kormánytól, hogy friss tetterővel és nagy motiváltsággal mihamarabb munkához lásson”, fogalmazott Grillo, figyelmen kívül hagyva az új kormány megalakulása körüli (annak időpontjáról és az esetleges kompromisszumokról szóló) találgatásokat és vitákat.

Energiaipari fordulatra várnak

A két évvel ezelőtti energiafordulat reformra szorul, s ennek az a célja, hogy biztonságos, tiszta és megfizethető legyen az ország energiaellátása. „Az új kormánynak gondosan felül kell vizsgálnia és alapvetően át kell dolgoznia az energiafordulat projektjének menedzselését”, követelte a BDI elnöke; megfogalmazva, hogy az új kormány hivatalba lépését követő első száz napon belül olyan energiakonferenciát kell összehívni kancellári vezetés alatt, melyen valamennyi érintett csoport, azaz a fogyasztók, az ipar, a politika és a környezetvédelmi szervezetek megállapodásra tudnak jutni. „Ezt követően a politikának egy megbízható menetrendet kell összeállítania a sürgetően szükséges lépések megtétele érdekében”, folytatódik a BDI követelése.

Különösen fontos, hogy a szövetségi tartományokkal együtt a megújuló energiákról szóló törvényt „radikálisan megreformálják”. Az ipar tehermentesítése különösen az energiaintenzív iparvállalatok és az ott foglalkoztatottak számára nemzetközi versenyképességük megőrzése szempontjából létfontosságú kérdés. Németországban a korábbinál kedvezőbb keretfeltételekre van szükség a magánszektor beruházásaihoz, továbbá több közösségi beruházásra van szüksége – megállítandó a szövetség illetékességébe tartozó közlekedési útvonalak drámai léptékű szétesését, évi 14 milliárd euróra kellene növelni az autópályák és a hidak, valamint a vasúti és vízi úthálózat fejlesztését szolgáló beruházásokat.

Emellett Grillo javasolta az adórendszer olyan szellemű, „sok ipari államban magától értetődő” rendszerré történő átalakítását, amely jövőorientált, rugalmas és bürokráciamentes módon támogatja a kutatási és fejlesztési tevékenységet. Végezetül, de nem utolsósorban, „Németország ipari nagyhatalom voltából mint stabilizáló tényezőből egész Európa profitál, ezért nagyon erős és nagyon világos képviseletre van szüksége az Európai Unióban”. A jövőbeni szövetségi kormány alapvető feladata az euró stabilitásának és a valutaunió erősítésének biztosítása, fejezte be első, az e sorok írásakor még ismeretlen időpontban megalakuló szövetségi kormánnyal szembeni követeléseit a Német Ipari Szövetség elnöke.

Mindenkinek van egy kívánsága

A BDI tagszervezetei egy sor szakpolitikai kérdéssel egészítették ki a csúcsszervezet elnöke által megfogalmazott követeléseket. Birgit Fischer, a gyógyszerkutatók szövetségének főtitkára megerősítette „a kutatás és fejlesztés, tágabb értelemben azok teljesítményei és értékei elismerésének szükségességét, akik hozzájárulnak a problémák megoldásához és a jövőbeni kihívások leküzdéséhez”. Márpedig „minden, az egészségügyet és egészséggazdaságot érintő kérdés meghatározó jelentőségű a németországi és európai polgárok, társadalmak és gazdaságok szempontjából”.

Az élelmiszer-ipari szövetség – alátámasztva a BDI elnöke által megfogalmazottakat – az ipar biztonságos és gazdaságilag képviselhető energiaellátásának biztosítását fogalmazta meg elsőrendű feladatként. Michael Kerkloh, a német repülőterek szövetségének elnöke – több, a növekedés és versenyképesség irányába ható jelzést várva a politikától – a légi közlekedésre kivetett adók eltörlését követelte az új kormányzattól, mert annak bevezetése „közlekedésileg és gazdaságilag sok repülőteret állított a falhoz”, veszélyeztetve Németországnak a légi közlekedésben kivívott helyét és szerepét.

Az új szövetségi kormánnyal kapcsolatos vállalati várakozásokról véleményt formált Eric Schweitzer, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének elnöke is. Egy, még a választások előtt 2100 ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltatóvállalat megkérdezése alapján készült, de csak a választások másnapján nyilvánosságra hozott felmérés tapasztalatai – nem véletlen módon – nagyjából egybeesnek az ipari szövetségek állásfoglalásának tartalmával: a német gazdaság energiafordulatot követel megfizethető áramdíjakkal, ellenzi az adóemeléseket, síkra száll egy jobb infrastruktúráért, s a korábbinál jobb képzésért, valamint Európáért és az euróért.

Schweitzer hangsúlyozta: a német választók nem akarnak adóemelést; a magasabb adók munkahelyek megszűnéséhez és a jólét romlásához vezetnek. Az adóemelések negatív hatást gyakorolnak a konjunktúrára, miközben „boldogok lehetünk, ha ebben az évben elérjük a 0,3 százalékos gazdasági növekedést”.

Ami pedig az úthálózat fejlesztéséhez szükséges forrásokat illeti – a szövetségi költségvetés évi több mint 50 milliárd euró bevételhez jut a gépjármű- és az ásványolajadóból, valamint a haszonjárművek után fizetendő úthasználati díjból, de csak 20 milliárd folyik vissza infrastruktúra-fejlesztésre. A bajor CSU által követelt, a külföldiek által fizetendő úthasználati díj bevezetését a DIHK elnöke ellenzi, mert hatalmas ráfordítás mellett viszonylag alacsony bevételi többletet eredményezne.

Azóta a tartományi közlekedési miniszterek elvi megállapodásra jutottak arról, hogy a tehergépkocsik futásteljesítménye után fizetendő úthasználati díj emelése, a díjfizetésbe bevont úthálózat kiterjesztése, valamint az úthasználati díj fizetésére kötelezett kör esetleges kibővítése jelenthet fedezetet a különösen a nyugati tartományokban kritikus állapotban lévő autópálya-hálózat javításához, pontosabban a felújításukhoz szükséges források egy részének előteremtéséhez, (megjegyezve, hogy a személygépkocsik üzemeltetőinek továbbra sem kellene úthasználati díjat fizetniük).