hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Minden rejtélyt megoldanak

A tévésorozatoknak köszönhetően az átlagembereknek úgy tűnhet, hogy a bűnügyi helyszínelők bármilyen rejtélyt meg tudnak oldani. Noha a szakértők munkáját egyre bonyolultabb technikai vívmányok segítik, bizonyos kérdésekre ma is nehéz válaszolni.

hirdetés

Egy Veszprém megyében köddé vált német férfira pár nappal az eltűnése után találtak rá egy elhagyatott telken. Az autója a sárba ragadt, a férfi holtteste a jármű mellett hevert, az autó kívül-belül egyaránt véres volt. Az áldozat egyik csuklója át volt vágva, így logikusnak tűnt, hogy meggyilkolták. Csakhogy a kocsira rá volt kapcsolva a gyújtás, a világítás, a motor pedig csak azért nem járt, mert elfogyott a tartályból a benzin és az akkumulátor is lemerült.

A helyszíni szemlére érkezett szakértők így új elmélettel rukkoltak elő – szemlélteti a helyszínelők munkáját egy néhány éve történt rejtéllyel Petkovits Tamás, az Igazságügyi és Szakértői Kutatóintézetek Veszprémi Intézetének igazgatója. A sárban elakadt gépkocsit a vezető ki akarta szabadítani, amihez köveket igyekezett a forgó kerekek elé tenni. Csakhogy a kerék elkaphatta a kezét, ami így nekicsapódhatott valamilyen éles tárgynak, ami a férfi csuklóján súlyos roncsolódást okozott.

A Teleki gróf halála kapcsán elrendelt nyomozás  mérföldkőnek számított a helyszínelés történetében
A Teleki gróf halála kapcsán elrendelt nyomozás mérföldkőnek számított a helyszínelés történetében

Az igazságügyi orvosszakértők találtak is vérnyomokat a kerék mögötti műanyag lemezen. A súlyos sérülés után a férfi el akarta látni a sebét, ám nem tudta kinyitni a csomagtartót, ezért a hátsó ülés támlájának a lehajtásával próbálta elérni az elsősegélynyújtó dobozt, így lett csupa vér az utastér. A szerencsétlenül járt sofőr a nagy vérveszteség miatt végleg legyengült, és belehalt sérülésébe.

Csak egyszeri lehetőség

Az egyszeri és megismételhetetlen helyszíni szemlén nagyon sok múlhat. Mindezt jól példázza az egyik legjobban dokumentált magyarországi haláleset, gróf Teleki László 1861-ben elkövetett öngyilkossága, amelynek kapcsán még ma is akadnak megválaszolatlan kérdések. A megnyugtató válaszokhoz ugyanis kevés a technika fejlődése, például mert – az akkoriban egyébként alaposnak számító helyszínelésen – nem készült helyszínrajz, és toxikológiai vizsgálatot sem végeztek.

– Magyarországon évszázadok óta tartanak helyszíni szemlét bűnesetek kapcsán. Az efféle kivizsgálás szabályozására azonban csak a dualizmusban került sor – mondja Parádi József, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság elnöke. A Teleki gróf halála kapcsán elrendelt nyomozás egyébként mérföldkőnek számított a helyszínelés történetében, ez volt ugyanis az első efféle vizsgálat Magyarországon, amelyet fényképekkel is dokumentáltak. E technikai vívmányt rutinszerűen azonban csak a múlt század fordulójától használták, addig rendre vázlatokat készítettek.

A bűnesetnek helyt adó, rendszerint jól körülhatárolható terület felderítése mindig a tettes behatolási pontjánál kezdődik

Igaz, a nyomozók – elsőként a fővárosban – helyszínelőkocsit is csak az 1930-as évek elején kaptak, addig tömegközlekedéssel jártak. Az autó beszerzése már csak azért is időszerű volt, mert három – egyenként 15 kilós – bőröndben cipelték a felszerelésüket. Az egyikben „mintázó anyagok, eszközök, a helyszínrajzhoz szükséges ironok, milliméter beosztású papír, irodai felszerelés, valamint zseblámpa, gyufa, mérőszalag, szivacs, bankjegyragasztó volt”, a másik tartalmazta a mérőeszközöket és a szerszámokat, míg a harmadik a fényképészeti felszerelést – derül ki Davola József Rendvédelem-történeti Füzetekben 2011-ben megjelent cikkéből.

Technikai eszközök

A szemle eszközei egyébként meglepően keveset változtak, a helyszínen ugyanis elsősorban a mintavétel és a nyomrögzítés zajlik, vagyis a legfontosabb az, hogy a helyszínelők csússzanak-másszanak a nyomok után. Az elemző munkát a laborban végzik, a technika vívmányai oda kellenek – magyarázza Kárándi Béla nyugalmazott rendőr. A bűnesetnek helyt adó, rendszerint jól körülhatárolható terület felderítése mindig a tettes behatolási pontjánál kezdődik. A helyszínelők kintről befelé haladnak, hogy a nyomok véletlenül se sérüljenek.

Nyom mindenen lehet: rablásnál például a tettesek sokszor a szekrényben kutatva kidobálják a ruhákat, majd azokon lépdelnek. Ha mindezzel sokat időznek, akkor a szekrény előtt a padlón szagnyom is keletkezhet. Ezt például textilpelenkával rögzítik, mégpedig úgy, hogy az anyagot fél órára a feltételezett nyomra helyezik. Kutyákat inkább akkor vetnek be, ha azok friss szagot foghatnak. A nyomok rögzítése akár egy kisebb lakásban is órákat vehet igénybe.

A helyszínelők átlagosan 50-60 nyomot rögzítenek, vagyis ennyi – a filmekből, például a CSI: A helyszínelők című sorozatból is ismert – számozott lapocskát helyeznek el a tetthelyen, olykor azonban ezek száma a több százat is elérheti. Alapesetben egy technikus és egy helyszínelést vezető bizottsági tag megy a tetthelyre, később azonban további szakértőket, például ajtók felfeszítésekor nyomszakértőt, fegyverhasználat esetén pedig fegyverszakértőt vonnak be.

A szakértő szerepe

– Igazságügyi orvosszakértőt akkor rendelnek ki halálesetekhez, ha a körzeti orvos vagy a mentőorvos nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy az elhunyt természetes halállal halt-e meg, illetve ha egyértelművé válik, hogy nem természetes halált halt – magyarázza Fülöp Zoltán igazságügyi orvosszakértő. Olykor hiba is csúszhat a számításba, ha például az elhunyt feje alatt összegyűlt vér nyomán első ránézésre tüdővérzést állapítanak meg, miközben a holttestet megfordítva kiderülne, hogy lőtt seb található a feje másik oldalán.

Alapesetben egy technikus és egy helyszínelést vezető bizottsági tag megy a tetthelyre
Alapesetben egy technikus és egy helyszínelést vezető bizottsági tag megy a tetthelyre

Így fordulhat elő, hogy nem hívnak orvosszakértőt, és a halottszállítók jönnek rá a halál tényleges okára. Ha hívják, a szakértő nemcsak a holttestet vizsgálja meg, hanem annak lakását is, hátha ott a végzetes sérülést okozó tárgyra bukkannak. A módszer korántsem mai: a kínai Xi Yuan Lu (Hszi Jüan Lu) történetíró 1248-ban arról számolt be, hogy a gyilkossági ügyben nyomozók, hogy rájöjjenek, mi ejtette a sebet az áldozaton, állatok tetemein kísérleteztek.

Miután megfejtették a rejtélyt, a gyanúsítottakat a sarlóikkal együtt rendelték a tett helyszínére, majd felelősségre vonták azt, akinek a sarlóján rajokban telepedtek le a vér szagára gyűlő legyek. Fontos elkülöníteni az úgynevezett vitális jeleket, vagyis azokat a sérüléseket, amelyek még akkor keletkeztek, amikor az áldozat élt, a halála után kialakult elváltozásoktól. – Néhány éve egy kiégett lakásban az ágyon holtan heverő férfiról eleinte a jelek alapján úgy tűnt, hogy bennégett. Csakhogy a tűztől védett területen lévő jobb halántékán agyi bevérzést fedeztek fel, vagyis a halál valódi oka a férfi halántékára mért erőteljes ütés volt – világít rá az alapos vizsgálódás jelentőségére a már említett Fülöp.

Kulcsfontosságú lehet a halál beálltának pontos időpontja is, nem mindegy például, hogy egy esetleges gyanúsítottnak kettő, vagy hat órájával kell-e elszámolnia. Csakhogy az elsődleges hullafoltok fél-egy óra után jelennek meg, a teljes hullamerevség viszont hat óra után áll be, a két időpont között pedig igen nehéz pontosítani. A veszprémi intézet munkatársai épp ennek megoldására igyekeznek új módszert kidolgozni. Egy holttest kihűlése a 37 Celsius-fokról a helyiségben mérhető hőmérsékletre viszonylag sok időt vesz igénybe.

Az eltelt időt azonban befolyásolja az áldozat ruházata, a levegő páratartalma, a szél sebessége, a test tömege, sőt a testszőrzet sűrűsége is. A helyszínelés lehetőséget ad arra, hogy megfigyeljék a kihűlési folyamat dinamikáját a környezet érintetlenül hagyásával. Az áldozat testén, illetve testüregeiben elhelyezett hőmérő-elektródák segítségével nemcsak a felszíni, hanem az úgynevezett maghőmérsékletet (máj-, végbél-, illetve agyhőmérsékletet) is monitorozni lehet. Az így összegyűlt adatok elemzése segíthet pontosabban meghatározni a halál beálltának az időpontját – magyarázza a Veszprémben mostanában tesztelni kezdett módszer lényegét a már idézett Petkovits Tamás.

Egyesek a halál beállta után egyenletes ütemben csökkenő mennyiségű enzim után kutatnak, amelynek segítségével egészen precízen meg lehetne állapítani a bűntény időpontját. A szervezet efféle összetevőjének megtalálásáig azonban legfeljebb a filmekben lehet percre pontosan belőni a bűntény időpontját.

Nyomrögzítés

A legfontosabb nyomokat manapság még mindig a lábnyom, a kéznyom, valamint az ujjlenyomat jelentik. Utóbbit már az ókorban is egyedinek tartották, Kínában például ezzel hitelesítették a megállapodásokat. A Marylandi Egyetem nyomozástörténészei szerint Quintilianus XI. századi római jogtudós egy véres tenyérnyom alapján azonosította egy nő gyilkosát. Az efféle módszerek kanonizálására azonban évszázadokat kellett várni.

Olykor más testrészek árulkodó lenyomatai is nyomra vezethetik a rendőröket és az őket segítő szakértőket
Olykor más testrészek árulkodó lenyomatai is nyomra vezethetik a rendőröket és az őket segítő szakértőket

Alphonse Bertillon francia antropológus még 1870-ben is a bőrön jól kirajzolódó csontokról vett méretekkel próbálta leleplezni a bűnelkövetőket. Módszere 1903-ban bukott meg végleg, mert egy amerikai bűnöző „csontparaméterei” annyira hasonlítottak a rabtársáéhoz, hogy Bertillon elmélete szerint csak az egyikük létezhetett volna. Utóbb állítólag kiderült ugyan, hogy a két elítélt egy ikerpár, ám addigra bebizonyosodott, hogy az ujjlenyomat-vizsgálat nem hagyott volna teret ekkora tévedésnek.

Nemcsak kéz- és lábnyomok, olykor más testrészek árulkodó lenyomatai is nyomra vezethetik a rendőröket és az őket segítő szakértőket. Egy magyarországi betöréssorozatban például a füllenyomata buktatta le az óvatlan elkövetőt. A betörő minden kiszemelt lakás ajtajára odatapasztotta a fülét, hogy meggyőződjön róla, hogy a lakás üres. A tettes „lefülelése” után csak a technikusok által minden ízben rögzített lenyomatot kellett összevetni a gyanúsított hallószervéről vett mintával. Az efféle lenyomatok „előhívásához” leggyakrabban gázkoromport vagy vasport használnak.

A kirajzolódó mintázatot celluxszerű, ragasztóanyaggal borított lapon rögzítik. Legtöbbször a mozdíthatatlan dolgokról vesznek ily módon (ujj)lenyomatot, egy poharat, egy feltépett borítékot, vagy az ehhez hasonló nyomravezető tárgyakat általában egyből a laborba viszik, és vegyszeres vizsgálatoknak vetik alá. – Sajátos „ujjlenyomatnak” tekinthető az újabban már-már rutinszerűen vizsgált DNS-nyom is, aminek „elhagyása” ellen ráadásul nem lehet kesztyűvel védekezni.

Ott maradhat a földön egy hajszál, a kilincsen izzadtság, vagy egy cigicsikken nyál formájában – sorolja Lászik András a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet DNS-laboratóriumának vezetője. Árnyalja persze a képet, hogy például egy szőnyegből összegyűjtött rengeteg szöszből, szőrből, illetve hajszálból melyik fontos a bűncselekmény szempontjából. Éppen ezért a DNS-vizsgálat csak a többi módszert kiegészítve segíthet, még akkor is, ha a jövő a DNS-elemzésé. Utóbbi segítségével ugyanis előbb vagy utóbb jóformán teljes személyleírást lehet majd adni a gyanúsítottakról, beleértve például az életkort, a szemszínt, a fennálló betegségeket vagy a biológiai nemet.

Geri Ádám
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés