Másodvirágzás a nukleáris iparban
A környezetvédelem jegyében radioaktív nukleáris hulladék által működtetett, kicsi atomerőműveket építene egy szilícium-völgybeli startup.

Az atomreaktorok teljesítménye általában tetemes, alkalmazásuk hátulütője azonban, hogy meglehetősen sok radioaktív hulladékot termelnek. Örvendetes hír, hogy egy szilícium-völgybeli startup hamarosan olyan erőműveket építhet, amelyek éppen ezen környezetmérgező melléktermékeket használnák fel erőforrásként az elektromosság előállításához.

Amellett, hogy az Oklo koncepciójában szereplő létesítmények megbízható és költséghatékony áramforrást biztosítanának az emberiség számára, a radioaktív hulladék jelentős részét is fel lehetne számolni velük.

A hagyományos atomerőművekben szó szerint létfontosságú, hogy a bennük zajló fizikai folyamatok időben a lehető legjobban elhúzódjanak, ez ugyanis a biztosítéka annak, hogy a tüzelőanyag nem robban fel. Ezekben a létesítményekben mindezt úgy szokták megoldani, hogy a reaktorkamra köré egy olyan közeget (pl. vizet) körítenek, amely lelassítja az üzemanyagból felszabaduló neutronokat.

Az újfajta mikroreaktorok különlegessége az lenne, hogy ezt a moderátor anyagot egész konkrétan elhagynák belőlük. Ez általánosságban hatékonyabbá tenné őket, és még az egyébként már levitézlettnek tekintett fűtőelemekből is ki tudnának nyerni valamennyi energiát. Ez a megközelítés a hagyományos reaktorokban azért nem működne, mert a friss üzemanyag túl energikus, és megfelelő temperáló közeg hiányában esetlegesen a levegőbe repítheti az erőművet.

Bár az Oklo mikroreaktorainak teljesítménye meg sem közelítené a nagytestvéreikét, különálló ipari telepek, kampuszok vagy vállalkozások áramigényének kielégítésére ideálisak lehetnének.