Mobiltelefonjainkhoz hasonló elven (is) működő tengeralattjárókkal gazdagítja flottáját Japán. A víz alatt lítiumion-akkumulátorral hajtott katonai járművek mostanáig ritkaságnak számítottak, de ez most megváltozhat. A dízelmotoros tengeralattjárók már eddig is elemekkel mozgatva közlekedtek a tenger felszíne alatt. A koncepció szerint az akkumulátorokat a dízelmotor tölti fel. Az ilyen hajtóműveknek oxigénre van szüksége a működéshez, és így a hajóknak a légbeszívó- és a kipufogó nyílásukat olykor ki kell dugniuk a vízből.

A gond az, hogy így könnyebben észre lehet venni őket.

A második világháború óta a búvárnaszádok elemei jobbára nehéz savas ólomakkumulátorok voltak, de a ’90-es években ezeket felváltották a nikkel-fémhidrid verziók.

A lítiumionos megközelítés még nagyon újnak számít.

A lítiumion-akkumulátorok előnye, hogy könnyebbek, nagyobb energiasűrűségük miatt egységnyi tömeg mellett a savas ólomakkumulátoroknál több áramot és tovább tudnak eltárolni, gyorsabban lehet feltölteni őket, és a használatukkal tovább lehet elidőzni a tengerfenéken.

A lényeg: a lítiumion-akkumulátoros tengeralattjáróknak ritkábban kell a tengerszint fölött közszemlére kitenni a hajótestük egy részét.

Az összkép így sem hibátlan.

Vízzel érintkezve a lítium például könnyen meggyulladhat, vagyis a tengerfenéken különösen veszélyes az alkalmazása. A japán mérnököknek ezért meg kellett oldania, hogy a két anyag közötti kapcsolatteremtés lehetetlen legyen.

Maga a tény ugyanakkor, hogy az új járművek a japán flottába a kockázatok ellenére bekerültek, azt sejtteti, hogy a működésük messze hatékonyabb a régi típusokhoz képest.