hirdetés
hirdetés

Kkv-k automatizálják a magyar ipart

1 690 000 – a magyar nyelvű keresési találatok száma a Google-ben „ipari automatizálás” kulcsszóra. A hirdetések és natív eredmények között számtalan kis- és középvállalat, multinacionális cég, szakmai blog, sajtóorgánum és állami szervezet termékei, szolgáltatásai, illetve ajánlásai olvashatók. És ez csak egyetlen beszédes számadat az ipari automatizálás népszerűségének és fontosságának leírásához.

hirdetés

Mégis, bármennyire aktuális és fontos a téma, sok cég számára az automatizálás egyelőre egy misztikus fekete folt vagy olyan szürke zóna, ahol fogcsikorgatva meghozott kompromisszumok árán haladnak előre – gyakran jelentős lemaradásban a nyugat-európai átlaghoz képest. Olajos Jánossal, az Insoltech Kft. mérnökével a hazai automatizálási helyzetről, a lehetőségekről, a kkv-k számára kihívást jelentő problémákról, illetve lehetséges megoldásokról beszélgettünk.

Misztikus ipar 4.0

„Számtalan beszélgetésben kerül szóba az ipar 4.0: rengeteg helyen olvashatunk róla, sok rendezvényt építenek köré. Ennek ellenére, amikor cégvezetőkkel beszélek, gyakran szembesülök azzal, hogy semmilyen konkrétumot nem tudnak megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Nem tudnak példákat hozni arra, hogy ők hogyan vezetnek be digitalizációt a mindennapokba. Az ipar 4.0 misztikusnak tűnik, pedig egyáltalán nem kellene annak lennie” – kezdi Olajos János, amikor arról kérdezem, mit gondol a magyarországi vállalatok ipar 4.0-hoz való hozzáállásáról. Az Insoltech Kft. ugyanis automatizációs és digitalizációs projektekre specializálódott, méréstechnikai és gyárautomatizálási applikációkat terveznek és valósítanak meg ügyfeleik számára. Így a vállalathoz igen sok megkeresés és megoldandó probléma fut be.

„Vannak olyan megrendelőink, akik korábbi, rosszul sikerült megoldásaikhoz kérnek segítséget, ilyenkor együtt javítjuk ki vagy tervezzük át a korábbi elképzelést” – vázolja a helyzetet a szakember. Ehhez szorosan hozzátartozik az az általánosnak látszó jelenség, hogy a cégek némi fáziskéséssel reagálnak az ipari innovációkra: „Sokan túl bonyolultnak látják ezeket az eszközöket, bátortalanok, és nem kezdenek velük kísérletezni. Ez egyébként nem is igazán szerencsés, pedig elég sok cég van, amely ipari automatizálásra szakosodott, tehát lenne kihez fordulni megfelelő támogatásért” – hangsúlyozza Olajos János.

Mennyi az elég, és hol kezdődik a túlzás?

Talán első hallásra kicsit furcsának tűnhet – főleg azok után, hogy úgy fest, a magyar cégek némiképp le vannak maradva az automatizálással –, hogy az automatizációt vagy a digitalizációt túlzásba is lehet vinni. Pedig Olajos János szerint erre is akad példa: „Meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyekkel a gép és a technológia jobb lesz, nem csak drágább. A megrendelők ugyanis árérzékenyek – legyen szó kisvállalatról vagy multiról, számukra a költségeket a realizálható haszonnak kompenzálnia kell.”

„Hiába teszünk a kalapácsra lézeres célkeresztet és lámpát, attól az még kalapács marad. Az automatizálás teljesen új megközelítést igényel, nem elég szemrevaló kiegészítőkkel felszerelnünk a gépeket, alaposabban át kell gondolni a koncepciót.”

A fenti példa pedig kiválóan reflektál azokra a végletekre, amikre Olajos János is szeretné felhívni a figyelmet: „Vannak cégek, ahol még mindig papíron vezetik a termelési adatokat, a digitalizációnak jószerével nyoma sincs. Emellett pedig vannak olyanok is, ahol tökéletesen automatizált a gyártás, emberi beavatkozásra alig van szükség. És vannak azok a projektek, ahol teljesen felesleges látszatmegoldásokkal pipálják ki az ipar 4.0 szempontokat: egy új digitális kezelőfelülettel vagy egy, a termelés volumenéhez mérten teljesen szükségtelen és kimondottan drága automatizmussal, akár robottal.”

A jó rendszerintegrátor és tervező az arany középút megtalálására törekszik. Olyan megoldás kidolgozását vállalja, amely képes a kívánt eredmény elérésére, de nem tartalmaz feleslegesen drága és bonyolult eszközöket. „Persze vannak olyan innovatív húzóágazatok, amelyekben szinte nincsenek költségkorlátok. Ott is meg kell indokolni az árat, de nem az a döntő tényező. Ahol másodpercekről van szó, illetve a rendelkezésre álló üzemterület maximális kihasználásáról, ott sokkal nagyobb a mozgásterünk – nem a költség köti meg a kezünket. Ez viszont inkább üdítő kivétel, és nem az átlag” – foglalja össze Olajos János.

Nem mindenki egyforma

Az ipar 4.0 nem dobozos megoldások tárházát jelenti. Nem lehet minden cégnek minden problémára ugyanazokat a megoldásokat kínálni, sőt. Egyedi, kimondottan a vállalat igényeire szabott gépeket kell tervezni a legtöbb esetben, amelyek egy sor speciális paraméternek kell hogy megfeleljenek. Ha multinacionális nagyvállalatnak szállítják, akkor a nemzetközi előírásoknak, a költségtervnek, a vállalati sztenderdeknek. Ha pedig egy kisebb üzemről van szó, akkor a költség és a helykihasználás talán hangsúlyosabb.

A vállalható és elérhető megtérülési időtartam is nagyon eltér. Vannak olyan gyártósorok és termelési volumenek, ahol néhány évről beszélünk, mint megtérülési idő. „Az elsődleges szinte mindig a költségkorlát. Az az egyik legfontosabb dolog, hogy mennyi idő alatt fogja visszahozni az árát a befektetés – ez egy teljesen józan kérdés. Emellett még gyakran felmerül az automatizálás esetén az a kérdés is, hogy hány ember munkája váltható ki az alkalmazással.”

„Véleményem szerint monoton és repetitív feladatokban nem érdemes embereket kínoznunk. Sokkal jobb megoldás ezeket automatizálni, és más munkakörökben alkalmazni a munkaerőt.”

„A matek mellett pedig megjelennek további szempontok, például a gyártási előírások, a minőségi követelmények vagy a munkavégzés veszélyei az adott környezetben” – részletezi a szakember, aki azt tapasztalja, hogy az autóipari megrendelőik a leginnovatívabbak: „az autógyárak és az őket kiszolgáló gyártó szektor áldoz a legtöbbet digitalizációra és automatizálásra, az ilyen üzemek a leginkább nyitottak. Ebben valószínűleg szerepe van annak is, hogy rendelkezésükre áll a megfelelő anyagi erőforrás is, de összességében az ipar 4.0 számukra kényszer is – nem tehetik meg, hogy nem fektetnek bele erőforrást és pénzt”. Hiszen elvárják tőlük a megrendelők, és elvárja tőlük az a sor előírás is, amelynek meg kell felelniük.

Mivel automatizáljunk?

Az ipari automatizálás persze sokféle lehet. Bár legtöbbször robotok jutnak eszünkbe az automatizált gyárakról, mindazok a gépek és berendezések, amelyek ezeket a gyors és hatékony gyártósorokat alkotják, automatizmusok. Lehetnek ezek felrakó vagy átrakó gépek, dobozoló, csomagoló egységek, mérőrendszerek vagy beszélhetünk palackozóról, forgatóberendezésekről, darabolóberendezésekről is.

A lehetőségek száma végtelen, és ezzel együtt az alkalmazható technológiáké sem alacsony. Mégis, vajon melyik a legjobb megoldás?

„Alapvetően inkább elektromos hajtásokkal építünk automatizálási rendszereket, a pneumatika kezd kikopni. Egyre kevesebb olyan terület van, ahol csak levegős rendszerek lennének alkalmazhatók, az áruk pedig nem olyan kedvező már az elektromos megoldásokhoz képest” – mondja Olajos János. A szakember szerint a pneumatikus rendszerek hátránya, hogy egyáltalán nem olcsók, könnyen válhatnak veszteségessé, és egy-egy sérülés hatására szivároghatnak, vagy a szelepek elhasználódása is levegőpazarláshoz vezethet. „Bármilyen jó minőségű pneumatikus rendszert választunk is, csak akkor éri meg valójában, ha mással nem lehet kiváltani őket” – teszi hozzá.

Persze az, hogy valójában milyen automatizálási megoldást választ a megrendelő és a beszállítója, minden esetben a feladaton múlik, mégis, a szakértő mindenképpen az elektromos megoldásokat preferálja az esetek többségében.

Mi hiányzik?

„Szerintem a szakmai közösség, a jó szakmai programok és a valódi támogatás sokat tehetne hozzá az ipar fejlődéséhez” – mondja Olajos János. „Hiába beszélünk ugyanis tényleg nagyon régóta az ipar 4.0-ról, a legtöbbször kudarcokról, félresikerült megvalósításról hallunk, és a negatívumokról. Így nagyon nehéz megváltoztatni a közvéleményt, pedig erre lenne szükség ahhoz, hogy sok vállalat felismerje, az automatizálás jó dolog. Ha ezt elérnénk, hatalmas dolgokat valósíthatnánk meg” – egészíti ki a szakember.

Az űrt egyébként az IFKA (az Iparfejlesztési Közalapítvány jogutódja) és az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) közös projektje igyekszik betölteni. A Mintagyárak programsorozat és a Mintagyárak Éjszakája olyan szakmai események, amelyeken a kis- és középvállalatok hasonló problémákkal küzdő cégvezetőkkel találkozhatnak, miközben lehetőségük nyílik arra is, hogy olyan megoldásokat ismerjenek meg, amelyeket saját termelésükben is alkalmazhatnak. A példa erejével kívánják a magyar ipart digitalizáltabbá és automatizáltabbá tenni, hogy az ipar 4.0 ne csak egy hangzatos klisé legyen, hanem végre megérkezzen a mindennapokba is a gépek mellé akár minden üzembe.

Hányadán állunk?

Azt nem mondhatjuk, hogy a magyar cégeket és cégvezetőket nem foglalkoztatja az automatizáció. Jószerével minden szakmai fórum és program szóba hozza, ez pedig nemcsak mostanában, hanem hosszú évek óta trend. Mégis, akkor mi az akadálya annak, hogy az elméletből gyakorlat legyen?

Először is, a forráshiány. Ennek orvoslására több állami pályázatot is meghirdettek, többek között a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal részéről, amely a 2020-as és 2021-es pályázati időszakban összesen 20 milliárd forintos keretet határozott meg. Az innovatív megoldások bevezetésére szánható támogatásra 770 cég adott le igénylést.

A támogatásban rejlő lehetőségeket több minisztérium, állami szervezet és felsőoktatási intézmény is keresi. Olyan megoldások vázolására törekszenek, amelyekkel hosszú távon tehetik versenyképessé a hazai kkv-szektort. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) 2019-ben közzétett „A Magyar mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésének stratégiája” című dokumentumában a finanszírozás és a nemzetközi piacra lépés lehetőségei is hangsúlyt kaptak. A 2019–2030-as időszakra stratégiát felvázoló tanulmány emellett kitér az oktatás jelentőségére, valamint az adózási környezet és az adminisztráció szerepére is.

A munkahelyek átalakulásáról már 2018-ban átfogó riportot publikált a McKinsey, amelyben megfogalmazta az automatizálás korai bevezetésének előnyeit, illetve azt is, hogy a gyártó szektor hozzáadott értéke jelentősen emelkedhetne az automatizálás támogatásával. Beszédes számadat továbbá, hogy a riport becslése szerint Magyarországon potenciálisan a munkaidő 49 százalékát lehetne automatizálni. S bár az utóbbi években ezzel kapcsolatban bizonyára történt előrelépés, még így is bőven van előttünk feladat, hogy egy termelékenyebb, hatékonyabb és nagyobb hozzáadott értékű gyártó szektort építsünk fel Magyarországon.

Az, hogy mi lesz annak a több mint 50 ezer vállalkozásnak a sorsa (KSH 2018-as adatai alapján), amelyek a feldolgozóiparban tevékenykednek, nagyban függ attól, hogyan kezeli a terület a munkaerőhiányt, hogyan küzd meg az automatizációs és a digitalizációs nyomással. Nemzetgazdasági érdek, hogy ne csak beszéljünk, hanem csináljuk is az ipar 4.0-t, ezt pedig csak úgy lehet valóban művelni, ha tisztában vagyunk az előnyök mellett a korlátokkal is.

Ehhez pedig példák kellenek. A Modern Mintaüzem Program pont erre az igényre reflektál: Az ITM, az IFKA és az IVSZ közös projektjében a regisztrált kkv-k üzemlátogatásokon vehetnek részt. Olyan gyárakba látogathatnak el, ahol megvalósult digitalizációs és jól működő automatizációs megoldásokkal találkozhatnak, megismerhetik ezek hátterét, üzemeltetésük körülményeit. Így számukra a munkahelyek, a munkakörnyezet és a termelés átalakulása már nem futurisztikus és félelmetes hatást kelt, hanem egy racionális és élhető jövőképbe hajlik majd.

 

Kun Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés