A kis robot gyalogos a Cornell Egyetem fizika professzora, Itai Cohen, a fizikai tudomány professzora, Paul McEuen és a Pennsylvaniai Egyetem adjunktusa, Marc Miskin alkotása. A világ legkisebb robotjának lelke egy szilíciumalapú, fotovoltatikus áramkör, míg a mozgását lehetővé tevő „lábak” elektrokémiai egységekből állnak. Az 5 mikron magas, 40 mikron széles és 40 és 70 mikron közötti mélységű robot lábai atomvastagságú platinacsíkokból vannak rétegezve, az végüket titán „sapkával” zárták le. Amikor a platina elektromos töltésnek van kitéve, az azt környező kémiai oldat negatív töltésű ionjai felszívódnak a platina felületére, hogy semlegesítsék a töltést. Az abszorpció miatt a platina láb meghajlik, bár elég vékony, de nem szakad el az ismételt hajlítások által okozott felületi stressz alatt. A robot tényleges mozgására való ösztönzés érdekében a csapat lézerimpulzusokkal robbantja fel a testében lévő fotovoltaikus elemeket. Minden impulzuskészlet külön áramkört céloz meg, amely külön-külön iráníitja az összes lábat.

A fejlesztés a hagyományosnak mondható félvezetőkön alapul, és újdonságuk abban áll, hogy ilyen kis méretekben eddig még nem sikerült létrehozni működőképes robotokat. A legfőbb nehézség az volt, hogy megtervezzék a robot mozgását, az azt vezérlő elektronikát, és ennek összekapcsolását a chippel. Noha a lézeres vezérlő egység nem túl gyors, és nem rendelkezik nagy számítási képességgel, a kifejlesztett robot modellként szolgálhat a mikroméretű robotok intelligenssé tételéhez, e mellett sorozatgyártásra is tökéletesen alkalmas. A kutatók reményei szerint néhány év múlva ilyen és ehhez hasonló robotrajok segíthetik az orvoslást.

A tudományos fejlesztő csapat víziója, hogy ezek a robotok rajokban úsznak a testfolyadékban, miközben eltávolítják a lepedékeket, kitisztítják az ereket és még a szürkeállományba is képesek behatolni.