hero
Myat Kornél
Becsült olvasási idő: 5 perc
Kettős sikerrel zárta a versenyt a Simon Plastics Kft.

A Simon Plastics Kft. ügyvezető-tulajdonosa, Simon Péter húsz éve dolgozik a családi vállalatban, amelyet édesapja indított útjára 1985-ben egy szabadbattyáni garázsban. A cég azóta közel 400 főt foglalkoztató autóipari beszállítóvá nőtte ki magát, és ma már Tier 1-es partnerként szállít alkatrészeket a Volkswagen-csoportnak is. A 2025-ös Év Gyára Projektversenyen nemcsak a vállalat fejlődését ismerték el különdíjjal, hanem a közönségszavazás alapján ő lett az év ipari vezetője is. Az alábbi interjúban mérföldkövekről, generációváltásról, vezetői motivációkról és iparági kilátásokról kérdeztük.

GyártásTrend: Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a Simon Plastics történetében?
Simon Péter: Az alapítás 1985-ben mindenképp meghatározó pillanat volt – akkor még lakatosmunkákkal, garázsvállalkozásként indultunk. A 90-es évek elején léptünk be a műanyagiparba, majd 1999-ben kaptuk meg első autóipari megrendelésünket, ami valódi fordulópontot jelentett. Ekkor indult el a minőségi fröccsöntés, és azóta is autóipari beszállítóként működünk.
Kőszárhegyen 2006-ban épült meg az első fröccsüzemünk, 2008-ban magasraktárral bővültünk, melyet azóta üzemmé alakítottunk át, 2012-ben pedig a mostani, 6500 négyzetméteres gyártócsarnokunkkal léptünk szintet. Ezt egészítette ki 2014-ben a miniszterelnök úr által átadott 4500 négyzetméteres magasraktárunk és szereldénk. Jelenleg közel 100 fröccsöntő gép és közel 400 kolléga dolgozik nálunk.
Fontos mérföldkő a TE Connectivityvel való 2006-ban induló együttműködés is, ami a nagyvállalati szemlélet elsajátításában segített. A legutóbbi nagy lépés 2020-ban történt: a Volkswagen-csoport közvetlen, Tier 1-es beszállítóivá váltunk – ami magyar tulajdonú cégeknél ritka, és különösen büszkeségre ad okot.

A 2025-ös Év Gyára Projektversenyen nemcsak a vállalat fejlődését ismerték el különdíjjal, hanem a közönségszavazás alapján ő lett az év ipari vezetője is

GyT.: A családi vállalatként működő ipari nagyvállalatok ritkák idehaza – különösen azok, amelyek generációkon át sikeresek. Mi a titok?
S. P.: A generációváltás nálunk nem kényszer vagy elvárás volt, hanem egy természetes folyamat. Édesapám sosem erőltette rám, hogy a cégnél dolgozzak, engem viszont mindig is érdekelt ez a világ. A kezdetekben mindenféle munkát kipróbáltam: csomagolást, minőség-ellenőrzést, árukiadást – így ismertem meg a működésünk teljes spektrumát. Idén már húsz éve dolgozom a cégnél, és azt hiszem, ez idő alatt együtt nőttünk: a cég és én is fejlődtem, alakultam. A váltás egyik kulcsmomentuma az volt, amikor egy vevőnk odaszólt apunak, hogy most már ideje nyugdíjba mennie, és hagyjon engem dolgozni. Ez persze nem szó szerint így történt, de az üzenet célba ért: ettől kezdve fokozatosan visszavonult az operatív ügyekből, és szabad kezet kaptam. Nem szólt bele a napi irányításba, amit én nagyon értékeltem. Persze bennem is ott van egy személyes vágy, jó lenne, ha egyszer a gyerekeim is meglátnák ebben a világban azt az értéket, amit én is megtaláltam benne – de csak akkor, ha majd ők is úgy akarják. Még kicsik, így még van idő ezen gondolkozni.

GyT.: Két díjat is kaptak idén – Ön lett az év ipari vezetője, a cég pedig különdíjat nyert. Mit jelent ez önnek és a vállalatnak?
S. P.: Elsősorban óriási megtiszteltetés. Már az is, hogy egyáltalán a zsűri jelölt erre a díjra – pláne úgy, hogy én voltam az egyetlen, aki nem egy multinacionális cég alkalmazottjaként, hanem egy magyar, saját tulajdonú vállalkozás élén állt. A döntőbe kerülni ebben a mezőnyben már önmagában egy elismerés volt, hiszen olyan szereplőkkel voltam egy szinten, akik mögött komoly nemzetközi háttér és szinte végtelen erőforrás áll. 
A közönségszavazás számomra talán még fontosabb volt, mert egy kis magyar cég vezetőjeként sokan személyesen ismernek – kollégák, vevők, beszállítók, iparági partnerek, helyi közösségek. Ez nem egy láthatatlan háttér-sikertörténet, hanem egy hús-vér, családi alapokra épülő vállalaté. Talán ezért is érezhették sokan, hogy amikor rám szavaztak, egy hozzájuk hasonló példát ismertek el. És ez különösen sokat jelent.
A „legtöbbet fejlődő vállalat” különdíj pedig nekünk azért is fontos elismerés, mert jól tükrözi azt az utat, amelyet az elmúlt években megtettünk. 2017-ben már elnyertük az Év Gyára díjat a középvállalati kategóriában, azóta viszont új technológiákat vezettünk be, hatékonyságot növeltünk, új piacokra léptünk, és stratégiai partnerekké váltunk több multinacionális cégnél. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem egy tudatos építkezés eredménye, amit jóleső érzés, hogy a zsűri is észrevett. 

GyT.: Mi a siker titka az ön számára? Mit szeret a legjobban a munkájában?
S.P.: Azt hiszem, a legfontosabb tényező az, hogy szeretem a munkámat. Ez nem egy elcsépelt mondat nálam, tényleg így van. Engem a problémák megoldása motivál – amikor egy folyamat végére érünk, amikor sikerül bevezetni valami újat, vagy egyszerűen csak elérünk egy jól kézzelfogható eredményt. Lehet ez egy új termék, egy hatékonyságnövelő fejlesztés vagy akár egy ügyfél pozitív visszajelzése – nekem ezek adják az energiát. Különösen vonzódom a hatékonyság- és folyamatfejlesztéshez. Hosszú időszakon át gyakorlatilag ezzel foglalkoztam a legintenzívebben, és ez a szemlélet végigkísérte a vállalat fejlődését. Egy folyamatosan építkező, tanuló szervezet vagyunk. Az elmúlt tíz évben legalább háromszorosára nőtt az árbevételünk, és ezt nem csupán a piaci szerencsének, hanem tudatos fejlesztéseknek, rendszerszintű változtatásoknak és rengeteg munkának köszönhetjük.

GyT.: Hogyan látja ma a műanyagipar helyzetét, és melyek a cég fő fejlesztési irányai, amelyek formálják a jövőt?
S. P.: Őszintén szólva nem osztom azt a véleményt, hogy a műanyagnak ne lenne jövője. Lehet bármilyen szabályozás vagy társadalmi vita – én úgy látom, hogy a műanyag nemcsak jelen van, hanem továbbra is meghatározó marad. Az alapanyagok és technológiák változhatnak, lehet, hogy új, eddig ismeretlen műanyagtípusok kerülnek előtérbe. Sok esetben épphogy kiválthat olyan anyagokat – például bizonyos fémeket –, amelyek előállítása energia- és nyersanyagigényesebb. Megrendeléseink több mint 90 százaléka az autóiparból jön, de tudatosan nyitunk más iparágak felé is. A trend Európában most az, hogy egyre többféle terméket kell kisebb mennyiségben gyártani – ez számunkra lehetőség, mert a rugalmasságunk és a gyors átállási képességünk előnyt jelent. Emellett nagyon fontos számunkra, hogy a stratégiai partnereinknél – köztük a két legnagyobb vevőnknél – ma már Európa legnagyobb beszállítói vagyunk. Ami nemcsak felelősség, hanem hatalmas lehetőség is, mert látják az eredményeinket, és velünk terveznek a jövőben is.

GyT.: Hol szeretnének tartani öt év múlva? Milyen irányban képzelik el a Simon Plastics jövőjét?
S. P.: A célunk egyértelműen a folyamatos fejlődés – ez nálunk nem kampányszerűen jelenik meg, hanem a működésünk alapja. Öt év múlva egy technológiailag még fejlettebb, még hatékonyabb és még nagyobb hozzáadott értéket képviselő vállalatként szeretnénk működni. Ehhez nem feltétlenül a létszám bővítése a kulcs, hanem az okosabb működés, a belső tudás és rendszerek továbbfejlesztése. Dolgozunk saját termékfejlesztéseken is, illetve új iparági nyitásokon – miközben az autóiparban megőrzött pozíciónkat is erősíteni akarjuk. A stratégiai partnereinkkel való együttműködés stabil, és ezekre a hosszú távú kapcsolatokra alapozva tervezzük a következő nagy lépéseket. Azt szeretnénk, ha a Simon Plastics öt év múlva is családias, de közben versenyképes és innovatív vállalatként működne – olyan hely maradna, ahol jó dolgozni, és amelyre szakmailag és emberileg is büszkék lehetünk.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin nyári lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.