A Nature Sustainability című szaklapban megjelent új kutatás szerint a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 0,5 százalékát lehetne megkötni az építőiparban általánosan használt kőzetek aprításával. A CO2 megkötéséhez szinte semmilyen többletenergiára nem lenne szükség. Így 175 millió tonna káros anyagot lehet évente elkülöníteni, amely egy Németország méretű, érett fákból álló erdő ültetésével egyenértékű.

Az építőiparban és a bányászatban jelenleg alkalmazott zúzási eljárások nem kötik meg a CO2-t. A Strathclyde-i Egyetem tanulmánya szerint viszont a szén-dioxidot stabil, oldhatatlan formában lehet csapdába ejteni a több ásványból álló kőzetekben, ha CO2-gázzá zúzzák. Vagyis felfogják a szennyező gázáramokból – például a cementgyártásból vagy a gáztüzelésű erőművekből – származó szén-dioxidot. A technológia csökkenthetné a házak és a közinfrastruktúra – például az utak, hidak és a part menti védművek – építésével járó CO2-lábnyomot.

Az építőipar szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése. Forrás: UGREEN_US

A kutatócsoport elismeri, hogy további munkára van szükség az eljárás optimalizálásához és annak a határértéknek a feszegetéséhez, hogy mennyi szenet lehet a zúzási technikával csapdába ejteni. Azt is meg kell érteniük, hogyan lehet ezt az eljárást a laboratóriumból az iparba átültetni, ahol csökkenthető a globális CO2-kibocsátás.

Az így keletkező kőzetporokat aztán tárolni lehet, és a környezetben építkezésre és más célokra felhasználható. Korábbi kutatások ugyanezzel a módszerrel vizsgálták a szén csapdába ejtését egyetlen ásványban. A tanulmány mégis azt találta, hogy ez a szén instabil volt, és vízbe helyezve kioldódott az ásványból.

A globális építőipar a világ szén-dioxid-kibocsátásának több mint 11 százalékáért felelős, évente több mint 50 milliárd tonna kőzetet zúznak össze világszerte. 

Forrás: Interesting Engineering

Borítókép forrása: Adobe Stock