Pedig a vegyipar is küzd a gazdaságban szinte minden területen tapasztalható problémákkal: a zsugorodó hazai piaccal, a mérséklődő nyereségességgel, a költségcsökkentési kényszerrel, a beruházások, az egyik oldalon a k+f kiadások visszafogásával, a másik oldalon a bizonytalan gazdálkodási, üzleti, szabályozói környezettel. A válságadók és több más új teher rontottak a helyzetén. Kárpáti Gábor, a Coface nemzetközi hitelbiztosító ügyvezető igazgatója szerint a formálódó új költségvetési megszorító intézkedések hatása pedig növeli majd a bizonytalanságokat ebben a viszonylag jól teljesítő ágazatban is.
A vegyipari cégek körében közel tizenöt százalékkal nőtt a fizetésképtelenségi eljárások száma az idei év első negyedében 2011 azonos időszakához képest, ami sokkal jobb, mint a 10 százalékponttal magasabb országos átlag – derül ki a Coface Hungary Hitelbiztosító elemzéséből. Ez már csak azért is jó eredmény, mert a vegyipar tipikusan az a szektor, amely a gazdaságnak szinte minden ágazatával szoros kapcsolatban áll. Így a fenti mutató azt is jelzi, hogy az elmúlt éveknek az ágazatot is sújtó csapásai ellenére a vegyipar tűrőképessége még mindig viszonylag jó. Ugyan a vegyipar egészében az eljárások száma alacsony, s az összes regisztrált eljárás alig fél százalékát teszik ki.
A Coface által vizsgált hazai cégek közül minden második magyar cég számít kimondottan vagy közepes mértékben kockázatos üzleti partnernek; a vegyipari tevékenységet végzők helyzete valamivel jobb, mint az országos átlag. A kockázati szinteket is kibontva - a Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti – az látszik, hogy az 1 és 5 közé eső besorolásokban a hazai vegyipari tevékenységet végzők kisebb arányban kaptak üzleti szempontból kockázatosabb besorolást a hitelbiztosítótól. Ha ezen belül az 1 és 3 értékek közötti, tehát a legrosszabb kockázati kategóriát vizsgáljuk, akkor látható, hogy ebbe a kategóriába sorolt vegyipari tevékenységet végzők aránya alacsonyabb az országos átlagnál.
Túl a nehezén?
Nagy kockázatot jelent, hogy a cégek jelentős hányada a kockázatos és nem kockázatos besorolás határán, az ötös kategóriában áll – ezek bármilyen irányba történő elmozdulása jelentősen befolyásolhatja a cégek minősítését, ami növeli az idei évre vonatkozó várakozásokat övező bizonytalanságokat. Nagy és fontos kérdés, hogyan alakul az idén ezeknek a cégeknek a megítélése. A vegyipar kiváló példája annak, hogy mit tesz az ilyen szolgáltatás egy-egy ágazattal. Ugyanis – a Coface által kutatott cégeket nézve – a vegyipariak felülreprezentáltak a 7-10-es kategóriákban.
Ennek egyik oka, hogy az ágazat piaci szereplői nagy részében multinacionális tulajdon(rész) van, azaz: biztosítottak, s élnek a kockázatkezelés eszközével, aminek köszönhetően mind békeidőben, mind válságos periódusokban képesek eredményesebben kivédeni a nemfizetésből eredő veszteségeket – állítja Kárpáti. A követelésbiztosítás, a hitelminősítés és a folyamatos monitorozás miatt stabil és jól fizető vevőkörrel rendelkeznek. Ez kihat a szállítói láncban található összes partnerre is, hiszen egy-egy dominó eldőlését képesek semlegesíteni, s a fizetésképtelenséget egy-egy cégre korlátozni – vázolja az ügyvezető a tovagyűrűző hatásokat.
Reményt adhat az ötös kategóriában lévőknek, hogy akár hitelbiztosítással el tudják kerülni a nemfizetésből eredő károkat – hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor. Az ágazat ilyen szolgáltatásokat igénybe vevő szereplői ki tudták küszöbölni a partner nem fizetésének negatív hatásait, s a kínált eszközöknek köszönhetően el tudták érni, hogy akár régi, akár újabb vevőik váratlan nem fizetése ne rombolja likviditásukat, az így megtakarított forrásokat pedig üzletfejlesztésre fordíthatták.
A vegyipar teljesítménye annak tükrében különösképpen értékelendő, hogy az iparág igen nehéz időszakon jutott túl: nem csak azért, mert szinte minden egyéb partnerszektora komolyan megsínylette a recessziót, majd a stagnálást, illetve a nagyon lassú növekedést, ami meg is látszik az ágazat megrendelésein. A szektor jó része alapanyag-importőr, s így nagy az árfolyam-kitettségük. Fokozta a bajokat, hogy az ide tartozó több iparágat a válság kitörése előtt extraadókkal terhelték – a petrolkémiai cégek egy részét sújtotta és sújtja még mindig ez az intézkedés, a gyógyszeriparra pedig már a válságot megelőzően, 2007-ben extraadót terheltek, ami fennmaradt a krízis éveiben is.
Ráadásul ma már nem vonhatják le a k+f ráfordításokat a válságadóból. Ez utóbbi ágazatot az is sújtja, hogy folyamatosan mérséklődik a gyógyszertámogatás, ami mérsékli a fizetőképes keresletet és ezzel a forgalmat, a bevételeket. S a jövő sem látszik túlságosan fényesnek. „Még az átlagnál jobban tejesítő vegyipar, s az azon belül is az egyik legsikeresebb hazai iparág, a gyógyszeripar helyzetét és egyben megítélését is elbizonytalaníthatják azok a megszorító intézkedések, amelyek a második Széll Kálmán Tervből és a konvergencia programban megfogalmazottakból következnek” – vetíti előre a közeljövőt Kárpáti Gábor, utalva arra, hogy ez rárakódik a cégek működésének egyik legnagyobb akadályát jelentő bizonytalansági kockázatra, ami továbbra is jellemzi a reálgazdaságot.
Ezek az intézkedések tulajdonképpen kétélű fegyvert jelentenek: makrogazdasági szinten valóban a bizalom visszaszerzésének a célját szolgálják, s általában a gazdaság iránti bizalom terén pozitívan is hatnak. Ám mikroszintre lebontva az amúgy is nehéz helyzeten tovább ronthatnak – állítja a Coface ügyvezető igazgatója. Példaként említi a gyógyszer-támogatási rendszer további szigorítását, amelynek negatív hatásai végiggyűrűznek a gyógyszerágazati szereplőin, kezdve a patikáktól, a nagykereskedőkőn át, egészen a gyártókig. Pedig a helyzet már romlott, a Coface maga is érzékeli, hogy a kisebb szereplők bajba kerültek-kerülnek: Kárpáti elmondása szerint mind többen fordulnak hozzájuk követelésbehajtási megbízással.
Így látja egy piaci szereplő
„A gyártói kapacitások leépítése is tapasztalható a vegyipari ágazatban, mégpedig mind a külföldi, mind a hazai tulajdonú cégek esetében; ám miközben a külföldi cégek számára opciót jelent a túlélésre az, hogy külföldre – akár Szlovákiába – telepítik át a termelést, addig sok magyar tulajdonú, elsősorban a kis- és középvállalat, köztük beszállítók is kénytelenek feladni, de legalábbis már annak határára értek.” Így látja a vegyipari ágazat helyzetét egy olyan cég vezetője, amely disztribútorként rálátással rendelkezik mind a kül-, mind a belkereskedelemre, s így közvetetten a gazdaság több, a vegyiparhoz szorosan kapcsolódó ágazat helyzetére is.
Miskucza Oktávián, a HSH-Chemie Kereskedelmi Szolgáltató Kft. ügyvezetője szerint ma három fő területen a legkomolyabbak a problémák a magyar iparban, beleértve a vegyipart is. Egyrészt óriási a forráshiány, nagyon nehéz a cégeknek hitelhez jutniuk. A bankok ugyanis egyrészt a jól teljesítő, megbízható adósokra szinte tukmálnák a kölcsönt, ám egyébként még a korábbinál is óvatosabbá váltak, s nagyon visszafogják a hitelezést. Ennek következtében azok a cégek is kénytelenek lehúzni a rolót, amelyek hitelből tudnának előrejutni. Ezzel is összefügg a másik, az ágazatot is komolyan sújtó probléma, a lánctartozás, ami az utóbbi időben még a korábbinál is komolyabbá vált.
Ma már szinte minden cég csúszik a fizetési határidőkkel, még a korábban időre fizető, s megbízható partnerként számon tartottak is. Megerősödött emiatt is a szállítói fizetés szerepe, például a HSH-Chemie is sokszor kap olyan visszajelzést a fizetési reklamációra, hogy a vevője is megvárja, míg az ő vásárlója kiegyenlíti a számlát, s csak azután fizet.
Sajnálatos módon ma már a késedelmes fizetés az államot is jellemzi, beleértve az önkormányzatokat, ami például az útjelző festékgyártókat érzékenyen érinti. A vegyiparban is egyre gyengül a műszaki színvonal, s a pénzszűkével magyarázható az is, hogy a kutatás-fejlesztés mind gyakrabban a minél olcsóbb előállítású technológia kimunkálását célozza, még azon az áron is, hogy a műszaki tartalom gyengül. Ugyanis így igyekeznek a visszaeső keresletet valamelyest ellensúlyozni az ágazat szereplői.
Ez az exportőröket kisebb mértékben sújtja. Bár a jelenlegi nehéz helyzetnek nem ez az egyedüli oka, szerepet játszik benne a különadók terhe, illetve a k+f költségek különadóból történő levonását érintő, a cégek számára negatív irányú változás is, például a gyógyszeriparban. Mindebből az is következik, hogy a piaci szereplőknek fel kell készülniük a növekvő kockázatok kezelésére a vegyipari cégek esetében is. Komoly figyelmet kell fordítaniuk a cégeknek arra, hogy meg tudják előzni a partnerek hibájából eredő fizetési problémákat – tanácsolja Kárpáti Gábor.
Vigyázzon, kivel kereskedik!
Vannak módszerek, eszközök arra is, hogy felkészüljünk, ha esetleg a partnercégnél likviditási problémák adódnak. Korai információgyűjtést, cégminősítést, monitoring szolgáltatások igénybevételét javasolja tapasztalatai alapján az ügyvezető, aki emlékeztet arra, hogy ezek a szolgáltatások egyre szélesebb körben és mind mélyebb információtartalommal érhetők el. Van persze olyan eset is, amikor még így sem sikerül kiszűrni a ránk leselkedő veszélyt, ám ezekben az esetekben is határozottan ajánlott a gyors és hatékony reakció, ami aranyat ér.
Ma már nem szabad türelmesnek lenni: akár 30-60 napos fizetési késedelem esetén is már fel kell lépni, ugyanis igen hamar bekövetkezhet a partner fizetésképtelenségi eljárás alá vonása, s jobb eséllyel jut nagyobb arányban pénzhez az, aki időben a követeléskezelést választotta, akár harmadik félre bízva ezt a feladatot – mutat rá az ügyvezető igazgató. Kárpáti hozzátette: soha nem késő követelésbiztosítást kötni, mivel a nyitott számlákkal alátámasztott követelések akár visszamenőleges hatállyal sem reménytelenek. Példaként említi, hogy egy, januárban, 120 napos fizetési határidővel kiállított számlát is biztosításvédelem alá lehet vonni.
Érdemes mások jó tapasztalataiból is meríteni – a 2008-2009-es válság idején sok cég nem a követelésbiztosítási szolgáltatásokon spórolt, s ez többszörösen meg is térült számukra a válság évei alatt. Már csak azért is, mert a szolgáltató – jelen esetben a Coface – többszörös funkcióban is képes segíteni a cégeket egy nagyobb biztonság elérésében, és így a válságos időszakok átvészelésében.
Egyrészt folyamatosan értékelik az ágazati és országspecifikus kockázatokat, amellett, hogy monitorozzák a partnercégeket, s képesek kiszűrni már a fizetési problémákra utaló jeleket is, amire gyors reakcióval lehet válaszolni. Mindezekről állandó konzultációban vannak az ügyfelekkel, akiket tanácsokkal is ellátnak, egyebek között arra nézve, hogyan lehetne a vevőiket finanszírozással segíteni, hogy fenn tudjon maradni a szállító-vevő kapcsolat.
Ma már egyébként ők maguk is magasabb limittel és limitállománnyal dolgoznak, mint a válság első hullámában tették. Mindenesetre az idei év óvatosságra int – figyelmeztet Kárpáti, aki szerint azonban a cégek ezekkel a szolgáltatásokkal segítve, képesek felmérni, milyen kockázatokat lehet és szabad bevállalni annak érdekében, hogy ne csak az eladásokat, a forgalmat, de a tényleges árbevételt és a nyereséget is növelni tudják.
