Bár az Egyesült Államok hadserege elméletileg képes megsemlegesíteni egy Guam felé tartó, észak-koreai rakétarajt, a feladat nem lenne könnyű, és az eredmény kimenetele sem lenne biztos.  A rakéta típusa, röppályája és a célpont mind-mind fontos tényezők a hatástalanító küldetés kimenetelében.

Először is világossá kell tenni: Észak-Korea nem azzal fenyegetőzött, hogy maga Guam ellen fog támadást indítani, hanem hogy Guam irányába kilő valamennyi rakétát, amelyek aztán a Csendes-óceánba csapódnak. Ezeket a rakétákat, a Hwasong-12-est és a nagyobb, hosszabb hatósugarú Hwasong-14-est úgy tervezték, hogy immár nukleáris töltetek hordozására is alkalmasak legyenek.

Az Egyesült Államok és Japán számos rombolója már fel van szerelve SM-3 hajófedélzeti, ballisztikusrakéta-elfogó  rakétarendszerrel, amely képes a Hwasong-lövedékek semlegesítésére. A rombolóknak mindamellett megfelelően kell pozicionálni magukat az észak-koreai rakéták tervezett repülési útvonalán, ami (ti. a helyezkedés) egyébként valószínűleg már jelenleg is folyamatban van.

Ha a rakéták átjutnak a rombolók pajzsán, a Guamban állomásozó Terminal High Altitude Area Defense (THAAD) rakétákkal felszerelt üteg még mindig ott várakozik rájuk. Ezek a védelmi egységek tettre készen állnak a nap 24 órájában, és határozott védelmet nyújtanak az északi-koreai rakétákkal szemben, ha túl közel merészkednének a területhez.

Mint azonban már leírtuk, Észak-Korea célja (egyelőre) nem az, hogy Guamot eltalálja. Az éppen csak picivel a THAAD hatótávolságán kívül becsapódó lövedék kiközvetítését viszont propagandagyőzelemként tolmácsolhatná az ázsiai ország vezetése.