A futárszolgálatok hatékony működéséhez elengedhetetlen a csomagok pontos azonosítása és szelektálása, hogy azok a megfelelő járatra kerüljenek. A példánkban szereplő esetben a járattervezés optimalizálása, illetve a járműkapacitás maximális kihasználása érdekében a csomagok méretével, illetve súlyával kapcsolatos további információk begyűjtése is szükségessé vált.
Ezek alapján a hely és az idő jobb kihasználása alacsonyabb költségszintet eredményez az egyes járatokra nézve, így az egész rendszer áteresztőképessége és hatékonysága növelhető. A feladatot régebben manuálisan, kézi munkaerővel végezték, így a szalag áteresztőképességét több tényező is negatívan befolyásolta. A hatékonyság növelése egyértelműen az automatizálásban rejlett.
Megoldandó problémák
A feladatmegoldás nehézsége a dobozok igen eltérő méretében, valamint az információkat tartalmazó vonalkódok minőségbeli problémáiban rejlett. Az alkalmazott kódok igen eltérő minőségben és nyomtatási eljárással készülnek az egyes ügyfeleknél. Az első és talán legfontosabb feladat az volt, hogy olyan kódot alkalmazzanak, amely ezeknek a hibáknak jobban ellenáll, jól tűri a különböző torzulásokat, és az ügyfeleknél lévő igen változatos nyomtatókon is nagyobb biztonsággal állíthatók elő.
A korábban – és rendszerint az ügyfelek saját nyomtatóin – előállított egydimenziós vonalkódok az előzetes felmérés során átestek egy dedikált kódminőség-ellenőrzésen, ahol számos hibára derült fény a kód minőségével kapcsolatban. Ilyen hiba például a nyugalmi mezők hiánya, a kontrasztprobléma, a minimális magasság hiánya és a különböző torzulások.
Egy automatikus olvasókapu hatékonyságának viszont az egyik alapja, hogy a használt kód minősége egy adott intervallumon belül legyen, amit az előzetesen felmért külső környezetben csak óriási befektetés és energia árán lehetett volna biztosítani, így új megoldást kellett találni. A választás kézenfekvően a datamatrix kódra esett, amely jól viseli a torzulást, irányfüggetlen (tehát bármilyen oldaláról olvasható) és kevésbé érzékeny az előállításnál előforduló tipikus problémákkal szemben.
A következő kihívást a szállítandó dobozok teljesen különböző mérete jelentette, hiszen a csomagok között előfordul a DVD méretűtől kezdve egészen a 60 cm magasságú dobozig gyakorlatilag bármilyen méret, valamint a szállítószalag szélessége is meghatározó volt, ami jelen esetben 90 cm-t jelentett. Az ekkora mélységélességet kevés ipari vonalkódolvasó képes kezelni. Az olvasónak, habár nagy látótere van, de lesznek holtterei is, mivel a konvejor minden szegletét nem lehet ugyanúgy bevilágítani, illetve ugyanazzal a fókusszal éles képet készíteni. Így meg kellett keresni azt a beállítást, amely mellett a legnagyobb mélységélesség a legnagyobb leolvasható területtel találkozik.
Az olvasó áthidalja a nehézségeket
A Datalogic Matrix 450-es olvasója, megfelelő méretű kódok alkalmazása esetén, képes áthidalni ezeket az értékeket. A Matrix 450 a Datalogic felső kategóriás ipari 2D-s kódolvasója, amelynél másodpercenként 15 alkalommal 5 millió pixel dolgozik az olvasáson, ezáltal rengeteg olyan alkalmazási területen bevethető, ahol más 2D-s olvasók nem, legyen szó automatizált vagy manuális ipari környezetről.
Jelenleg két Datalogic Matrix 450-es olvasóval oldják meg a csomagszállító vállalkozásnál a kitűzött feladatot. Az egyik olvasó oldalról, míg a másik felülről olvassa a dobozokon a kódot, mindezt 0,8 méter/másodperc szalagsebesség mellett. De a rendszer képes fogadni további olvasókat is, például a három oldalról való szkenneléshez.
A szalag mellett elhelyezett két szenzor egyike indítja az olvasást, így a master-slave üzemmódban működő olvasók bármelyikéről jön adat, az azonnal bekerül a rendszerbe, a másik szenzor a doboz elhaladásakor lezárja az olvasási ciklust – és ha nem sikerült leolvasni a kódot a megadott időintervallumon belül, úgy hibaüzenet küldésére kerül sor, és a doboz egy külön pályára terelődik.
Az olvasórendszer további eleme egy térfogatmérő is, amely a szállítószalagra felkerülő dobozok méretéről ad információt a rendszernek, így az a kódolvasóval szerzett információkkal, valamint a szalagba épített mérlegről származó súlyadatokkal együtt minden szükséges adatot összegyűjt a csomagokról. Ezeket továbbküldi a szortírozórendszernek, amely a kód alapján a megfelelő pályára, járatra tereli a dobozt.
