A furcsa szerzetet egy másik múmiamaradvánnyal együtt a perui Quispicanchi déli részén lévő Andahuaylillas városban találta meg állítólag Renato Davila Riquelme régész, a cuscói Museo Privado de Ritos Andinos Museum munkatársa. A megnyúlt koponya hosszabb, mint maga az 50 centiméternyi test. A szemüregek jóval nagyobbak, mint egy normális emberéi.

A koponyán még megtalálható a hátsó kutacs, a szülést megkönnyítő egyik lágy rész, amely úgy hat hónapos kor körül keményedik meg, csakhogy a furcsa múmia őrlőfogai már kibújtak, amik 3 éves kor után jelennek meg. Davila Riquelme szerint spanyol és orosz antropológusok szerint nem emberi múmiákról van szó, bár további vizsgálatok szükségesek.

A kutató maga is megállapította, hogy csak elsődleges és egyáltalán nem alapos vizsgálatok történtek, de az máris tudható, hogy az antropológiai jegyek nem felelnek meg egyetlen a Földön élő népcsoportnak sem. A jobb szemüregben megmaradt szemgolyó DNS-vizsgálata eldöntheti a kérdést, hogy emberi maradványról van-e szó vagy sem. A második múmia nem maradt meg csak töredékesen, hiányzik a feje és úgy tűnik, mintha a 30 centiméternyi testet úgy tekerték volna be egy szövetbe, mintha a placenta venné körbe és magzati pózba is helyezték.

Egyesek szerint magyarázat lehet a megnyúlt koponyára egyfajta mesterséges kultikus rítus, amely nem ismeretlen, múltja legalább 9000 éves. Társadalmi csoporthoz tartozás jele volt, hogy az 1 hónapos csecsemő koponyáját szorosan betekerték erős szalagokkal 6 hónapon át, így érve el a koponyanyújtást. Kérdés, hogy mi van a nagy szemüreggel, arról nem is beszélve, hogy ez esetben emberi múmiáról kell beszélnünk. További részletek itt olvashatók.