GyártásTrend: Mi motivált arra, hogy ezt a pályát válaszd? Honnan jött az autóipar iránti vonzalom? 

Fekete Piroska:  Az autóipar számomra családi örökség: az édesapámmal sokat beszélgettünk az autókról, és már nagyon korán elkezdett érdekelni ez a terület. Amint lehetett, megszereztem a jogosítványt, és azóta is szeretek vezetni. De valójában inkább a technológia, az innováció vonzott: izgalmas volt látni, milyen újítások kerülnek piacra, mennyi mindent meg lehet valósítani. 
A pályaválasztásomat az is befolyásolta, hogy a természettudományok érdekeltek, a matek volt a kedvenc tantárgyam. A főiskolán minőségbiztosításra szakosodtam, és azonnal beleszerettem ebbe a témába, - úgy éreztem, ezen a területen szeretnék elhelyezkedni. Eszerint kerestem a lehetőségeket, a pozíciókat, és pont a születésnapomon léptem be a Bosch-hoz. A minőségbiztosításon keresztül kerültem az iparba, és ott ragadtam: olvastam, figyeltem, tanultam, megtanultam akár forrasztani is, mert annyira magával ragadott ez az egész világ. 
A gyerekkoromat Stuttgart környékén töltöttem, így közelről láttam az autóipar izgalmas világát. Ez a közeg nagyon inspirált, érdekelt, hogyan épül fel és működik egy ilyen komplex iparág, ezért már a pályám kezdetén elhatároztam, hogy egy német cégnél szeretnék dolgozni. Külön öröm volt, hogy végül egy stuttgarti gyökerű autóipari vállalatnál kaptam állást. 

GyT: Hogyan indult pályafutásod a Boschnál, és hogyan jutottál el a mostani pozícióig?

F.P.:   Több fontos állomása is volt a karrieremnek. Hatvanban kezdtem minőségbiztosítási mérnökként és folyamatauditorként, majd a gyárigazgató műszaki asszisztenseként dolgoztam, miközben ISO/TS rendszer auditokat is vezettem több külföldi telephelyen. Később Reutlingenben az autóelektronika divízió központi minőségügyi osztályán támogattam a gyárakat problémamegoldásban és ügyfélkommunikációban. 
2012-ben kerültem Budapestre, ahol először a folyamatos fejlődés koordinátora lettem, majd 2013-tól a radar- és videószenzorok hardverfejlesztési csapatát vezettem. Ezt követően projektvezetői és csoportvezetői szerepeket töltöttem be Magyarországon és Németországban egyaránt, majd 2020-ban kaptam az első igazgatói megbízásomat, és 2023 óta vagyok a váltóvezérlők szoftver- és rendszerfejlesztési igazgatója.

GyT:  Milyen feladatokat látsz el jelenlegi pozíciódban, és mit tartasz ebben izgalmasnak?

F.P.:  Egy több mint 150 fős német, indiai és magyar kollégákból álló nemzetközi csapatot vezetek. A hajtásvezérlés mellett az utóbbi időben újabb területek is bekerültek a portfóliónkba, így ma már nemcsak klasszikus váltóvezérlő egységeken dolgozunk, hanem új megoldásokon is, amelyek például az elektromos járművek hatékonyságát növelhetik.  A munkám azonban nem merül ki a technológiában, ennél sokkal komplexebb: össze kell hangolnom három ország fejlesztői munkáját, folyamatosan biztosítanom kell a minőséget és egységesíteni a folyamatokat. Ezen a szinten a fő feladatom – a klasszikus vezetői szerep mellett – a stratégiaalkotás, hiszen nem mindegy, hogyan tudom a nemzetközi csapatom képességeit a legjobban kamatoztatni, hol milyen kompetenciákat helyezek el, mikor kell szervezeti változtatást időzíteni, hogy megfeleljünk a termékfejlesztési és piaci igényeknek.  

GyT:  Milyen trendek befolyásolják most ezt a területet?   

F.P.:  Most egy nagyon érdekes időszakban vagyunk az autóiparban: néhány éve még mindenki azt gondolta, hogy villámgyorsan jön a teljes elektromos átállás, mostanra viszont kiderült, hogy ez nem valósítható meg olyan egyszerűen. A legtöbb autógyártó kicsit megtorpant, körbenéz, mindenki Kínára figyel, a „China speed” kifejezés ma már jól ismert az iparágban. Ebben a környezetben nekünk is folyamatosan újra kell gondolnunk, hogyan szervezzük és erősítjük a csapatunkat azért, hogy hatékonyabban tudjunk reagálni a változásokra.

GyT:  Mit szeretsz legjobban a munkádban, vezetőként mire vagy a legbüszkébb?

F.P.:   Engem leginkább az tölt fel, hogy egy ilyen sokszínű, nemzetközi csapattal dolgozhatok együtt. Fantasztikus látni, ahogy a Németországból, Magyarországról és Indiából érkező kollégák közösen alkotnak, ahogyan egy közös cél mentén együtt visznek végig bonyolult projekteket. Az én feladatom, hogy megteremtsem azt a keretet és bizalmi légkört, amiben ez működni tud – és amikor ezt látom, az hihetetlenül inspirál.
A kérdés második részéhez inkább a vezetői oldalról közelítenék. Van néhány nagyon tehetséges mérnökkolléga, akiket az évek során felkaroltam, és ma már ők is sikeres karriert futottak be. Ez vezetői szemmel a legnagyobb öröm: nemcsak én érek el sikereket, hanem át tudom adni a tudásomat, támogatni tudok másokat, és ezzel hozzájárulhatok ahhoz, hogy ők is sikeresek legyenek. Ez szívet melengető. 

GyT:  Ilyen impozáns karrierrel a hátad mögött milyen terveid, szakmai ambícióid vannak? 

F.P.:  Jelenleg az motivál leginkább, hogy a termék és a csapatom sikeres legyen, és ebbe mindent beleteszek. Ha ez további karriercélok eléréséhez is hozzásegít, az számomra csak bónusz. Nem az ego hajt, nem az, hogy én érjek el valamit, hanem az, hogy a csapatommal együtt mit tudunk elérni. 

GyT:  Pályafutásod során érezted-e előnyét vagy hátrányát annak, hogy vezetői pozícióban, nőként dolgozol az iparban?

F.P.:  Eddigi pályafutásom alatt inkább berögződésekbe futottam bele és vicces helyzetek a mai napig adódnak. Azt vallom, tapasztalom, hogy ha vegyesek a csapatok – nemcsak a nemek tekintetében, hanem korosztályban és kulturálisan is –, az sokkal gazdagabbá teszi a működést. Biztatom azokat a lányokat, nőket, akik késztetést éreznek a szakma iránt, hogy vágjanak bele, higgyenek magukban, műszaki területen is tudnak karriert építeni. Indiában például az egyetemeken fele-fele arányban vannak nők és férfiak, nálunk messze nem ez a helyzet. 
A Boschnál az esélyegyenlőség, a sokszínűség és a befogadás a vállalati kultúra meghatározó része, nagy figyelmet fordítunk erre, – nemcsak a női vonalon, hanem kulturális vagy más szempontból is. Külön programjaink is vannak, hogy ezt az irányt erősítsük. Mindent összevetve azt mondhatom, hogy teljesen biztonságos környezetben építhettem a karrieremet, és mindig inkább azt éreztem, hogy emberként kezelnek mindenkit – mindegy, hogy éppen nő vagy éppen férfi.

GyT:  Mit tanácsolnál azoknak a fiatal nőknek, akik mérnöki vagy vezetői karriert fontolgatnak az iparban? Miért érdemes egy ilyen pályát választani, és mit adhat ez számukra?

F.P.:  Arra biztatok mindenkit, aki műszaki területen, vagy az iparban építene karriert, hogy álljon ki magáért, kövesse a céljait és az álmait, ne hagyja, hogy bármi eltántorítsa. A hölgyeknél gyakran előfordul az imposztor-szindróma – még a legerősebb nőknél is van olyan pillanat, amikor elgondolkodnak, hogy ‘ezt nem érdemlem meg’ vagy ‘úgysem vagyok elég jó’. De igenis elég jók, merjenek vállalkozni, belépni és karriert építeni ebben a világban.
A pályakezdők esetében, ha megvan a nyitottság a természettudományok irányába, valaki jó matematikából, fizikából, kémiából, akkor erősítsen rá ezekre, és merjen ebbe az irányba lépni. Ez lehet műszaki, technológiai terület, ahol a technológiai fejlődés iránti érdeklődés is számít. Ha megteszi az első lépéseket, akkor egy olyan közösség részévé válhat, amely az innovációért dolgozik, és maga is hozzátehet ahhoz valami újat. Ez nemcsak mérnökként lehetséges, hanem vezetőként is: nem feltétlenül én találok ki egy szabadalmat, hanem megteremtem azt a környezetet és lehetőséget, amelyben mások innoválhatnak. A műszaki pálya rengeteg izgalmat, fejlődést és értelmes munkát kínál – érdemes belevágni! 

GyT:  Hogyan tudsz feltöltődni munkád mellett? 

F.P.:   Számomra nagyon fontos, hogy a munka mellett egyensúlyt teremtsek az életemben, ezért különböző sportokkal töltődöm. Felnőttként tanultam meg vitorlázni, ez az egyik nagy szenvedélyem. A másik pedig a szörfözés. Ezek az aktivitások teljesen kikapcsolnak, segítenek levezetni az energiát, illetve egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet.