A nürnbergi születésű Grundig apja korán meghalt, anyja öt gyermeket nevelt, így Maxnak rövid időn belül saját lábára kellett állnia. Elektroműszerész oklevelének megszerzése után, 22 évesen, Fürth városában rádiókat forgalmazó vállalkozásba fogott, amely tehetségének és szorgalmának köszönhetően 1938-ra már egymillió márkás forgalmat bonyolított. Karrierje a második világháború után, a romokban heverő Németországban ívelt magasra. A rádiógyártást a megszálló szövetségesek szigorúan ellenőrizték, az alkatrészek drágák voltak, így Grundig a csövek nélküli, ún. "csináld magad" Heinzelmann rádió gyártásába fogott.

Az otthon összeállítható, egy áramkörös, rövid-, közép-, és hosszúhullámú adók vételére egyaránt alkalmas szerkezetet nagy mennyiségben dobta piacra, de hiányoztak belőle a csövek. Ezeket pedig szintén az akkor még Radio-Vertrieb Fürth (RVF) néven futó Grundig-vállalkozástól lehetett megvásárolni. Grundig számítása bejött. 1947-ben már hatalmas gyártócsarnokot létesített Fürthben, 1948-ban megalapította a Grundig Werke GmbH-t, amely 1950-ben a legnagyobb európai rádiógyártónak számított. 1949-ben készült el a 150 ezredik rádió, amelynek hordozható változata is megjelent, és megkezdték a szalagos magnók gyártását is.

Grundig gyorsan reagált a piac kihívásaira. Amikor a német utakon megkétszereződött a kocsik száma, előrukkolt az autórádióval, amely vezetés közben is lehetővé tette a zenehallgatást, 1952-ben - átlépve az egymilliós határt - Európa legnagyobb rádiógyártójává vált. 1951-ben kezdte meg a magnetofonok készítését, 1955-ben már világelső volt, 1956-ban pedig a világ legnagyobb zeneszekrénygyártója lett. Első a színes televíziók gyártásában, majd beszállt az írógép- és irodagépgyártásba is. 1960-tól külföldön is terjeszkedni kezdett. Első leányvállalatát Észak-Írországban állította fel, ezután Portugália, Olaszország, Franciaország következett.

A hetvenes évektől távol-keleti, japán és tajvani konkurenciával kellett szembenéznie, a Grundig cég utolsó jó éve 1979 volt. Az akkor már közel 40 ezer embert foglalkoztató, évi mintegy 3 milliárd márkát forgalmazó vállalat ettől kezdve magas árai miatt kezdett veszteségessé válni. Megkezdődtek az elbocsátások. Max Grundig 1984-ben a vezetést átadta a piacon egyre meghatározóbbá váló holland Philips cégnek (de megtartotta a részvények 68,5 százalékát), és visszavonult az üzleti élettől. A kollégái által munka-alkoholistának tartott, rendszerető cégtulajdonos utolsó éveit fiatal francia felesége és kislánya társaságában töltötte baden-badeni birtokán, s 1989. december 8-án halt meg.

A Grundig cég túlélte alapítóját, de a XXI. század elejére jószerével csak a legenda maradt. A Philips nem tudta felszínen tartani a német gyártót, 1997-ben kiszállt az operatív vezetésből, konzorcium alakult a cég megmentésére, de 2003-ban így is csődeljárás kezdődött a Grundig ellen. 2004 végén az európai piacon egyre nagyobb részesedést követelő török Beko vásárolta fel a patinás céget, és a gyártást Isztambulba helyezte át, majd a mindössze néhány száz munkást foglalkoztató, új termékskálával jelentkező Grundig Vissza a jövőbe! jelmondattal próbált megfelelni legendás hírnevének. 2008-ban a török Koc Holding lett a Grundig kizárólagos tulajdonosa, a cég központja változatlanul Nürnbergben maradt.