A fejlesztők állítása szerint ez a különleges „felület” megnehezítheti a kórokozók (pl. új koronavírus) terjeszkedését, illetve például kocsikba szerelve lerövidítheti azt az időt, ameddig a vezetőknek a kijelző működtetéséhez le kell venniük a szemüket az útról.

A tudósok által kiötlött rendszer tulajdonképpen feltételezésekre támaszkodik, vagyis prediktív. A lényeg, hogy különböző képességei bevetésével a kijelző még az előtt ki tudja találni a felhasználó szándékát, mielőtt ő az ujjával a (kijelző) felületéhez hozzáérne. A találmány főleg a gépi látás-, illetve rádiófrekvencia-alapú gesztusfigyelés, valamint a szemmozgáskövetés technológiáira épít.

Autók műszerfalába integrálva a sofőr dolgát a prediktív rendszer hepehupás utakon például drámaian megkönnyítheti. Könnyű belátni, hogy intenzív döcögés közben olykor a kijelző megcélzott területét megfelelő pontossággal eltalálni igencsak izzasztó feladat. A közlekedésen túl a különböző nyilvános érintőképernyős felületeken is jó szolgálatot teljesíthet a rendszer. Sok ember van, akik higiéniai megfontolásból az élelmiszerüzletekben telepített önkiszolgáló kasszákat vagy a repülőtereken kihelyezett automata utasfelvételi kioszkokat nem igazán szeretik összetapogatni. A koncepció legfontosabb hozadéka mégis az lehet, hogy jelentősen javíthat számos mozgásában korlátozott (például Parkinson-kórban szenvedő) ember életminőségén.