A gazdasági világválság következtében a Balkán-régióban tevékenykedő helyi, illetve külföldi cégek nehéz helyzetbe kerültek. A helyi cégek különösen szenvednek a működő tőke és a finanszírozás hiányától, így nem tudnak hatékonyak és versenyképesek maradni az életképes új belépők mellett. Ez különösen igaz bizonyos szektorokra, például a kiskereskedelem egyes szektoraira.
„Bár mind a hét volt-jugoszláv tagállam különböző és mindegyiket eltérő piacként kell kezelni (például a kereskedők kiválasztásakor, vagy a termék jellemzőinek és a marketing eszközök meghatározásakor). A kulturális és jogi hátterük sok ponton hasonló, melyeket kihasználva az új belépők sokkal könnyebben terjeszkedhetnek egyik volt tagállamból a másikba, mintha mondjuk Franciaországból térnének át Olaszországba”- tájékoztat Gyurácz Németh Iván, az Export Kooperáció szakértője.
A régió eltérő fejlettségi szintjei – Szlovéniát közel egy lapon lehet említeni nyugat-európai országokkal, Koszovó viszont igencsak elmaradt a fejlődésben – egyaránt jelentenek kihívást és lehetőséget. Kihívás, mivel a legfontosabb tényezőnek számító ár-érték arány mást és mást jelent mindegyik jugoszláv utódállamban. Ugyanakkor lehetőség is, mivel a különféle árszintekhez igazított termékeikkel a piacra lépők minden országban képesek lesznek értékesíteni valamit. Ráadásul a jogi szabályozás tekintetében is könnyű dolga lehet az EU-ban már jelen lévő cégeknek. Bosznia-Hercegovina és részben Macedónia kivételével az összes egykori Jugoszláv tagállam viszonylag gyors tempóban dolgozik azon, hogy jogi és gazdasági rendszere megfeleljen az EU standardoknak.
Több kis piac
Az egykori Jugoszláv országok méretüket tekintve nem nagyok. A legnagyobb közülük Szerbia, kicsivel több mint 7 millió lakossal, míg Montenegró körülbelül tized ekkora. A szakértő elmondta, ennek pozitív és negatív oldala egyaránt van. Negatív, mert a belépők nem érhetnek el olyan volumenű bevételeket, mint amit például Kínában érhetnének el. Pozitív, mert a belépési költségek (például marketing költségek) sokkal alacsonyabbak a nagy országokhoz képest. Mindezeket, illetve a különféle fejlettségi szinteket és változatos demográfiai jellemzőket figyelembe véve kijelenthetjük, hogy a volt-jugoszláv tagállamok kiváló tesztpiac–csoportként szolgálhatnak.
A Balkán-régió országai mind részesülnek EU-s és egyéb fejlesztési forrásokból származó támogatásokban. Horvátország és Szerbia kiemelt segítséget kapnak, ezért mindkét országban nagy számban vannak és várhatók a jövőben is infrastrukturális beruházásokhoz, regionális fejlesztésekhez (ideértve a mezőgazdaságot is) és általában fejlesztési tanácsadáshoz, tudásátadáshoz kapcsolódó projektek.
Az energetikában van lehetőség
Az infrastruktúrán belül a víz (elosztás, gyűjtés és kezelés), a vasút (elsősorban a meglévő vonalak felújítása és meghosszabbítása, de a gördülőállomány megújítása és vásárlások is jelen vannak) és az energetika (megújuló energia, cseppfolyós földgáz terminál tervezése és létesítése, stb.) számít a legígéretesebb területnek. A helyi gazdák rossz pénzügyi helyzete miatt a megfelelő ár-érték arányú mezőgazdasági termékek is vonzóak lehetnek.
Az internet alapú kereskedelem szintén sikeres lehet, főként Szlovéniában és Horvátországban, mivel EU tagállamként egyszerű a szállítással kapcsolatos ügyletek intézése. Szlovéniában jelentős az internet penetráció, Horvátország pedig kezdi behozni a lemaradást. Az internet jelenléte mindkét országban egyre jelentősebb szereppel bír a cégek számára. Ideális esetben az online jelenlét az adott nyelven, a helyi közegre fókuszál, bár a tanultabb és fiatalabb vásárlók számára az angol sem jelent gondot, főleg Szlovéniában nem.
