1949 és 1989 között a Szovjetunió több mint 456 nukleáris eszközt robbantott fel a szemipalatyinszki, Lőtér néven ismertté vált kísérleti bázison. A kazah sztyeppének ez a nagyjából Belgiummal azonos nagyságú területe volt a fő kipróbálási helye a szovjet arzenál legkorszerűbb atomfegyvereinek. Száztizenhat felszíni robbantás volt, ezektől származtak azok a "szép" gomba alakú felhők, amelyekre a szemtanúk máig emlékeznek. A többit föld alatt hajtották végre, amivel védték ugyan a légkört, ám több mérgező anyag került be a földbe, mint a légköri robbantásoktól - írta a térségben járt Louise Gray a The Daily Telegraph brit napilapban.
Ami a helyieket illeti, alig számítottak többet, mint a kísérleti célokra használt tengerimalacok. A Kazahsztán függetlenné válása után, 1991-ben Szemejnek átkeresztelt Szemipalatyinszk öregek otthonában idős nők gyűltek össze, hogy elmondják történetüket. Nekik is voltak sérüléseik és betegségeik, bár csupán Makis kap kárpótlást, mert nehéz bebizonyítani, hogy a nukleáris hulladéknak köze van a robbantások után jelentkező bajokhoz. Marat Szangyibajev, a helyi onkológiai központ vezetője szerint a rákosok aránya a körzetben még mindig duplája az országos átlagnak, és a születési rendellenességek becslések szerint az országos átlag tízszeresét teszik ki.
A Lőtér azonban nem a múltja, hanem a jelene miatt számít egyedi jelenségnek. Míg más kísérleti telepeket a világ egyéb részein magukra hagytak, a kazahok megpróbálják méregteleníteni a területet. A Kazah Köztársaság Országos Nukleáris Központja (NNC) egy éven belül kereskedelmi hasznosításra akarja átadni a terület egy részét, egy évtizeden belül pedig az egész ásványi anyagokban gazdag körzetet, leszámítva a "nagyon szennyezett részeket".
A méregtelenítést úgy hajtják végre, hogy a talaj legfelső öt centiméterét eltávolítják, ami után természetesen megmarad a kérdés, hogy a kitermelt földet hová tegyék. Már tapasztalhatók az aktivitás jelei. Egy gazdaságon kívül, amelyet azért hoztak létre tavaly, hogy állatokon és növényeken mérjék a sugárszennyezettség szintjét, élnek a területen kecskét és lovat tenyésztő pásztorok is. A kormány katasztrófa turistákat is hív a robbantások körzetébe, de két év alatt mindössze tíz ember élt a lehetőséggel.
Amikor a Geiger-Müller-számláló óránként három millisievertet mér
Ahogy csoportunk a központ felé tart, nehéz nem észrevenni, hogy miért. A Makis által látott robbanás helyén most egy kis tó van a hatalmas sztyeppén. Széltől fodrozódó tükrével a végtelen égbolt alatt majdhogynem szép. Még egy élénksárga lepkét is láttam ott repkedni. A Geiger-Müller-számlálón azonban vágtatnak a számok, amitől az én szívverésem is felgyorsul. A gyomrom összerándul, ahogy a radioaktív por felemelkedik, pedig gázálarcot viselünk és védő borítás van a lábunkon. A szovjetek lakásokat, hidakat és utakat építve városra emlékeztető települést hoztak létre, amelyből mára már csak kiégett betondarabok maradtak.
Az oszlopokhoz kötött "biológiai tárgyak", mint például a lovak, szarvasmarhák és disznók ("azért használták őket, mert olyan a bőrük, mint az emberé") régen eltűntek. Terepszínű ruhát viselő és végtelenül közvetlen vezetőink gumikesztyűs kézzel szedik fel a földről az összeégett göröngyöket. A Geiger-Müller-számláló óránként három millisievertet mér, ami jóval több, mint a normális háttérsugárzás. (A természetes háttérsugárzás, amelynek az emberek ki vannak téve, átlagosan 2-3 millisievert évente.) Ennek ellenére az NNC képviselői azt állították, hogy hétfős csoportunk tagjait a tízperces látogatás során kisebb sugárterhelés érte, mint egy Atlanti-óceán fölötti repülőút alatt.
Szergej Lukasenko, az NNC vezetője azt mondta, hogy már úszott egy másik robbanás által létrehozott "atomtóban". A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) támogatja a Lőtér megnyitásának tervét, de figyelmeztetett arra, hogy a szennyezett területeket meg kell jelölni. A kazah kormány is támogatja az ötletet, de állítja, hogy a terv "nem számít kiemelt célnak", és ki akarja kérni róla az emberek véleményét. Lukasenko alaptalannak tartja az aggodalmakat. "Nincs értelme eltúlozni a próbaterep hatását, különösen most nem" - mondta. Szerinte nagyobb kockázatot jelent az a sugárzás, amely az országban szétszórtan található sok uránbánya kitermelése során keletkezett hulladéktól származik.
Ez egy olyan nukleáris probléma, amellyel Kazahsztánnak még meg kell birkóznia. Az NNC kezdeményezte, hogy végezzenek vér- és vizeletvizsgálatot a helyi lakosoknál. Legalább negyvenezer ember lakik az egykori kísérleti bázis területén és az egészségügyi kockázatok ellenére gyakran látogatják a központját is, mivel a veszélyes területek nincsenek körbekerítve. Láttuk, amikor emberek erősen szennyezett rézhuzalt ástak ki a földből, amiből állítólag kézműves ékszer készül.
