Drónokkal keresné fel a Szaturnusz holdját az ESA
Az élet jelei után kutató missziót indítana a Szaturnusz legnagyobb holdjára az Európai Űrügynökség egyik kutatócsapata. A Poseidon névre keresztelt bevetés során két járművet, konkrétan egy keringőegységet, illetve egy nagyobb kétéltű drón és/vagy egy minidrónflotta alkotta „talajmenti” modult küldenének a Titánhoz.

A projekt szerint a földi vonal feladata a Titán sarkvidéki tartományainak feltérképezése lenne, az égitesten található tavak és tengerek ugyanis jobbára ebben a zónában összpontosulnak.

Eltérő kémiai összetétele és sokkal alacsonyabb hőmérséklete ellenére naprendszeri viszonylatban a Titán felszíne relatíve hasonlít a Föld felületéhez.

A Szaturnusz holdja tobzódik a szerves vegyületekben, amelyeket nitrogén alkotta vastag atmoszféra véd meg az űrben uralkodó, kíméletlen körülményektől.

A Titán felszínét kiterjedt folyékonyföldgáz-tengerek borítják, a bolygó kérge alatt pedig gigantikus óceánvilág rejtőzik.

Mind ezen felül némi rokonságot a Szaturnusz emlegetett holdja és Föld időjárásrendszerei között is fel lehet fedezni, csak éppen a Titánt alkalomadtán megpermetező esőcseppeket víz helyett metán alkotja.

A távoli planéta és a bolygónk között annyi az analóg vonás, hogy a tudósok szerint valamilyen formában akár élet is kialakulhatott a Titánon.

Ezt a feltételezést mostanáig azért nem lehetett alátámasztani vagy megcáfolni, mert a hold vastag atmoszférája a földi és űrtávcsövek számára ellehetetleníti a rálátást a valóságos kondíciókra. Egy helyi vizsgálódásra átküldött keringő és egy földi felfedező egységgel a masszív légkör rejtette titkokra azonban már könnyebben fényt lehetne deríteni.

A Poseidon-misszió keringő egysége elsősorban a Titán geológiájának és légkörének tanulmányozására alkalmas műszereket hordozna a fedélzetén

Amint azt a koncepció kidolgozói is kihangsúlyozzák, az alacsony gravitáció és a magas légkörsűrűség sűrűsége a holdat ideális helyszínné teszi a drónok üzemeltetéséhez. A szakemberek a talajhoz közelebbi vizsgálatokhoz éppen ezért többek között egy tóról tóra ugráló, kétéltű drónban gondolkodnak. Ez a jármű akár egy minidrónflottát működtető töltőállomásként is szolgálhatna, illetve mintagyűjtő platformként is megállhatná a helyét.

Az ESA tudósai által felvázolt koncepció szerint a Poseidon-küldetést legkésőbb 2039-ig útnak indítanák. Ami azt illeti, az sem elképzelhetetlen, hogy a NASA hasonló célú és Dragonfly nevű, 2034-es misszióját fogják kiegészíteni vele.