A „virtuális ember”-projekt az EU által finanszírozott CompBioMed Központban, Londonban zajlik, vezetője Peter Coveney professzor. A projekt röntgen- és MRI-képeket, valamint genetikai adatokat és más információkat használ fel a személyre szabott virtuális avatar megalkotásához. A kutatással egyrészt digitalizálják és rendszerként kezelik a testet, másrészt felkészülnek arra, amire 10-15 év múlva a személyes orvoslás területén szükség lehet.
A digitális hasonmást darabról darabra építik fel, minden adatot, amelyet a páciensről lehet ismerni, azt betáplálják a programba, ezáltal felépítik a páciens teljesen egyedi testmását. A konzorciumot vezető Peter Coveney (UCL) gyógyszer-szimulációs kutatásokat végez, Blanca Rodriguez, az Oxfordi Egyetem professzora virtuális szíveken dolgozik, Marco Viceconti (Sheffield Egyetem) a digitalizált emberi fiziológia kulcsszereplője, és Alfons Hoekstra (az Amszterdami Egyetem professzora) építi fel a virtuális érhálózatot.

Egy infarktusos beteg szívének a digitális másán minden apró részlet látszik, így a sebész pontosabban meg tudja tervezni az operációt, optimalizálhatja a műtét eredményességét. Akár a gyártásnál, az egészségügyben is a digitális iker áttörést hozhat a jobb és pontosabb előrejelzések miatt. Azonban a test jóval bonyolultabb rendszer, mint egy gyártósor, ilyen szintű modellezéshez, szimulációhoz óriási számítási kapacitás kell, így a pontos leképezéshez valószínűleg kvantumszámítógépekre lesz szükség.
