Az EN ISO 14119 szabvány előzménye a már meglévő EN 1088 „Gépek biztonsága. Védőburkolatokkal összekapcsolt reteszelő berendezések. Kialakítási és kiválasztási irányelvek” című szabvány. A dokumentum egy retesszel rendelkező biztonsági burkolatot tárgyal, amelyet a továbbiakban az egyértelműség kedvéért biztonsági burkolatnak fogunk hívni. Természetesen ezek az elvek alkalmazhatók minden fedél, védőburkolat vagy egyéb berendezés esetén, amely alkalmas arra, hogy a gépkezelőt megvédje a gép okozta veszélyektől.

A „reteszelő” kifejezés azonban valamelyest félrevezető, hiszen a reteszelés vagy a reteszelőberendezés nem a biztonsági ajtóra mint olyanra vonatkozik, hanem a vezérlőegység zárolására, ami megakadályozza a gép elindulását. Ez azt jelenti, hogy a gép nem tud beindulni mindaddig, amíg a biztonsági ajtót be nem zárják. Ha az ajtó kinyílik, a gép automatikusan leáll. Ezzel szemben a szabvány szövege a „zárás” kifejezést abban az értelemben használja, amikor egy zárszerkezet megakadályozza, hogy a felhasználó kinyissa az ajtót.

Szabványok tartalma kontra praktikusság

A reteszelőberendezés kiválasztásának folyamata fontos része az EN ISO 14119 szabványnak. Ugyanakkor egy gépre jellemző praktikus szempontok mindig elsőbbséget élveznek a szabványok tartalmával szemben. Gyakran az egyik legfontosabb kritérium a beszerelésre rendelkezésre álló tér a biztonsági ajtó körül. Sok esetben zárszerkezetet használnak a gyakorlatban a reteszelőberendezés helyett, mert a munkafolyamatot nem szabad megszakítani. Ilyen esetben kezdhetjük a zárszerkezet kiválasztásával, noha az még nem a személyes biztonságot védi, hanem a munkafolyamatot. A biztonsági ajtó típusa egy újabb szempont. Egy automatikusan működtetett biztonsági ajtónak, például egy szerszámgépen, más megoldásokat kell alkalmaznia, mint egy manuálisan működő ajtónak egy biztonsági kerítésen.

A manuális működtetésre kínál megoldást az Euchner Multifunctional Gate Box nevű terméke. Lehetővé teszi a reteszelést, valamint a folyamat- vagy a személyi védelmet szolgáló zárolást. Automatikus működtetésű ajtók esetén az egyik lehetséges megoldás az RFID-kódolással rendelkező biztonsági kapcsoló védőzárral vagy reteszelőberendezéssel, ilyenek az Euchner CET és CES termékei.

Egy másik elv, amely azonban nem az EN ISO 14119 szabványból származik, hanem az EN ISO 13849-1 szabványból, a biztonsági berendezés osztályozása a hozzá kapcsolódó teljesítménymutató, az úgynevezett Performance Level (PL) szerint. Az értékelés alkalmazható valamennyi biztonsági rendszer esetén, amely már ténylegesen rendelkezik olyan kapcsolódó PL- vagy biztonsági összetevőkkel, amelyek biztosítják az előírt PL-megfelelést. Egy példa a biztonsági rendszerekre a Multifunctional Gate Box (MGB), amely PL e osztályba tartozik. Sok esetben ideális megoldást jelentenek a védőzáras berendezéssel rendelkező elektromechanikus biztonsági kapcsolók. Ezek a berendezések az évek során már bizonyították értéküket, és bármely PL-értéket képesek megvalósítani.

A kiválasztás értékelése a szabvány szerint

Miután kiválasztottuk a reteszelőberendezést, döntésünket felül kell vizsgálnunk az EN ISO 14119 szabványban leírt folyamat szerint. Előzetesen mindig a gép utánfutási idejét kell megvizsgálnunk, mivel ez a kritérium határozza meg, hogy szükséges-e védőzár-berendezés a személyi védelem miatt, vagy elegendő egy reteszelőberendezés.

A szabvány a folyamatot védő zárberendezést megfelelteti a reteszelésnek, és konzekvensen megköveteli, hogy az adott védőzárnak meg kell felelnie a szabványban leírt, a reteszelőberendezésre vonatkozó összes feltételnek. Ebbe beletartozik a megfelelő biztonsági kapcsoló kiválasztása, amelynek legalább egy kényszervezetett érintkezőt kell tartalmaznia. A további szempontok közé tartozik a kapcsoló megfelelő rögzítése az aktuátorhoz, a megfelelő ütközési pufferek, amelyek megvédik a kapcsolót a sérüléstől, valamint a kapcsolót érő erők limitálása stb. Mindazonáltal a szabvány nem szabályozza a gép utánfutási idejének kiszámítását. Azt minden gépgyártónak saját magának kell meghatároznia az egyes gépek esetén. Az itt felhasznált számításban, a definíció szerint, az az idő, amely a leállítási parancs kiadása és a gép ártalmatlan helyzetbe kerülése közt telik el. Ezt össze kell vetni a gépkezelő hozzáférési idejével. Ezt az EN ISO 13855 szabványban meghatározott egyszerű formula segítségével kell kiszámolni, amely tartalmazza az egyes személyek lehetséges közelítési sebességét, és egyéb tényezőket is, amelyek befolyásolhatják a biztonsági ajtó kinyitását.

Amennyiben reteszelőberendezést alkalmazunk, a hozzáférési időnek hosszabbnak kell lennie, mint a megállapított utánfutási idő. Egyéb esetekben védőzár-berendezést kell alkalmazni a személyi védelem érdekében.

Miután a fenti előzetes kiválasztást végrehajtottuk, megkapjuk a védőzárral rendelkező vagy védőzár nélküli reteszelőberendezés típusát. A védőzárrendszer esetében ekkor el kell dönteni, melyik védőzárelvet fogjuk alkalmazni. Csak két elv felel meg a személyi védelemnek: aktiválás rugós erővel, feloldás energiával és aktiválás energiával, feloldás energiával. Az első elv az EN 1088 szabvány tradicionális változata, például ha az áram megszakadása esetén a védőzár rugóerő segítségével zárt állapotba kerül. A második elv olyan rendszert ír le, amely esetén a védőzárrendszer áramkimaradás esetén energia nélkül két állapot egyikébe kapcsol. Erre egy példa az olyan elektromechanikus biztonsági kapcsoló, mint az Euchner STP-BI terméke, amely kétállású mágneseket használ. A szabványban említett másik lehetőség a nyitott áramkörű rendszer elve, amely csak kivételes esetekben alkalmazható munkavédelmi védőzár-berendezésekben. Ugyanakkor minden esetben alkalmazható folyamatirányítási rendszerek esetén.

Ha védőzáras berendezést alkalmazunk, a következő lépés annak eldöntése, hogy szükség van-e pótlólagos feloldóeszközre. Ez lehet kijárati, mechanikai vagy vészhelyzeti kioldóeszköz. A szabvány előírásokat fogalmaz meg az összes típusú kioldószerkezetre, amelyek közül egyeseket a védőzár-berendezés gyártójának kell teljesítenie, míg másoknak csak a felhasználó képes megfelelni.

Az egyik ilyen előírás az, hogy a védőzárat ellenőrző érintkezők nyitása esetén biztosítania kell azt, hogy aktiválás után azonnal leállítsa a gépet. A kioldószerkezetek biztonsági osztályozására vonatkozó egyetlen előírást – a B kategóriának való megfelelést az EN ISO 13849-1 szabvány szerint – az Euchner valamennyi kioldószerkezete már régóta teljesíti. A felhasználónak mindössze annyit kell megtennie, hogy megakadályozza a külső hozzáférést a kioldóhoz.

Statikus és dinamikus erőhatás

Egy másik előírás, amelyet a védőzár-berendezéseknek teljesíteniük kell, hogy a biztonsági ajtó által a védőzár-berendezésre gyakorolt erőknek a gyártó által maghatározott korlátok közt kell maradniuk. Az egyik ilyen erőhatás az a statikus erő, amely akkor lép fel, amikor a gépkezelő meghúzza az ajtót, és ezáltal az erő a védőzár-berendezésre hat. Az EN ISO 14119 szabvány 1. melléklete tartalmazza a lehetséges statikus erők mintaértékeinek táblázatát, amely viszonyítási pontokat nyújt. Biztonsági okokból az értékeket részletesen meg kell határozni. Erre azért van szükség, hogy biztosan ki tudjuk választani a megfelelő védőzár-berendezést, amely képes ellenállni a valós erőhatásoknak.

A védőzár-berendezést dinamikus erőhatások is érhetik. Erre példa, amikor a biztonsági ajtót becsapják, és az visszapattan nyílt állapotba. Ha a zárberendezés érintkezik elsőként, a visszaverődés teljes energiája a zárszerkezetben fog összpontosulni. Mindez elkerülhető, ha a biztonsági ajtó helyzete rögzül a védőzár aktiválása előtt, és a védőzár-berendezés csak ezután vált „zárt” pozícióba. Ezt is tartalmazza az új szabvány.

Védelem a biztonsági berendezések megkerülése ellen

A biztonsági berendezések megkerülésének témája (7. fejezet) kulcsfontosságú részét képzi az EN ISO 14119 szabványnak. Elsőként az illetéktelen hozzáférés elleni alapvető lépéseket kell megvizsgálni. Itt elsődleges fontosságú az aktuátor és a reteszelőberendezés megfelelő rögzítése, hiszen az a reteszelőberendezés, amely magától meglazul, nagy valószínűséggel megkerülhető lesz a későbbiekben. A következő lépésként felhasználhatunk egy nagyon praktikus módszert annak kiértékelésére, hogy számíthatunk-e a megkerülésre. Kifejezetten erre szolgál egy egyszerű Excel-tábla, amelyet például a németországi baleset-biztosítási intézet (Deutsche Gesetzliche Unfallversicherung, DGUV) szerveréről tudunk letölteni. A táblázat különböző működtetési módokat vesz figyelembe, és arról ad információt, hogy a felhasználó számára előnyökkel jár-e a biztonsági berendezés megkerülése.

Ha a kitöltött táblázat azt mutatja, hogy a megkerülés valószínűsíthető, a szabvány lehetőséget nyújt arra, hogy ezt megelőzzük. A legegyszerűbb módszer egészen biztosan a kódolt biztonsági kapcsolók használata. Ezek olyan reteszelőberendezések, amelyek nem az érintkezés elvén működnek, és amelyekhez legalább 1000 különböző aktuátor érhető el a piacon. Az RFID-kódolt biztonsági kapcsolók, amelyeket az Euchner is használ, messze túlszárnyalják ezt az előírást, mivel egyedi kódolásúak.

Védelem a környezeti hatásokkal szemben

Az utolsó kritérium, amelyet a szabvány világosan kiemel, annak ellenőrzése, hogy a kiválasztott reteszelőberendezés képes-e ellenállni a beszerelés helyén felmerülő környezeti hatásoknak. Ide tartozik az IP védelmi osztály, valamint az elektromágneses összeférhetőség. Amennyiben minden pontot kivizsgált a felhasználó, biztosított az új EN ISO 14119 szabványnak való megfelelés, és ekkor kihelyezhető a CE szimbólum a reteszelőberendezéshez tartozó gépre.

Összegezve elmondhatjuk, hogy az új szabvány nem tartalmaz sok változást, ha reteszelőberendezéssel vagy védőzárral rendelkező biztonsági kapcsolókat használunk, azonban sokkal egyértelműbbé és könnyebbé teszi az eszközök kiválasztását és használatuk módját.