Az EIT, mint az Európai Unió Innovációs és Technológiai Szervezete, ehhez kíván támogatást nyújtani. Átfogja és összefoglalja az iparági változásokat, rendszerezi a fejlesztéseket és az információkat, illetve javaslatokat tesz a kormányzatok számára is. Emellett pedig minden szereplő számára elérhető riportokat és összefoglalókat készít – hogy ne csak a legfelsőbb szinteken legyen egyértelmű az, ami jelenleg az ipari átalakulás körül zajlik. Willem Jonkerrel, az EIT Digital CEO-jával iparági trendekről, adatbiztonságról, túlszabályozásról és jövőképről beszélgettünk, valamint arról, hogy mit jelent ma az adat és mi az értéke a személyes információinknak az online térben.
GyártásTrend: Az EIT Digital legutóbbi riportjában a digitalizáció három pilléréről esik szó: a digitális ikrekről, a smart factory-ról és az IoT-ről. Ez a három pillér hogyan kapcsolódik egymáshoz és a digitalizáció milyen módon hálózza be a termelést? Van esetleg köztük olyan, amely kiemelkedik a jelentőségét tekintve?
Willem Jonker: Az IoT (Dolgok Internete), az okos gyárak (Smart Factory) és a digitális ikrek (Digital Twins) egymástól nem különválasztható dolgok. Ezek együtt alkotják a digitalizáció, a digitalizált ipar alapját. Egymást támogatva hozzák létre azt a hatékony és univerzális rendszert, amely a termelés jövőjét jelenti. Ezek a paradigmák optimális termelési paramétereket ígérnek. Már most is számos előnyét élvezhetjük a digitalizációnak és az adatok hatékony felhasználásának. Ilyen például a prediktív karbantartás vagy a 3D-nyomtatás is. Ezek a technológiák mind az adatgyűjtésre és az adatok megfelelő felhasználására épülnek. Hiszek abban, hogy egy napon az olyan fizikai teszteket is kiválthatjuk majd szimulációval, mint a töréstesztek – hiszen rendelkezésünkre állnak olyan megoldások, amelyek hiteles információt nyújthatnak a termékek tulajdonságairól és minőségéről. Ehhez pedig elsősorban adatra van szükségünk.
GyT.: Az adat tehát a negyedik ipari forradalom fő mozgatórugója. Sokat hallunk arról, hogy a megfelelő adatokhoz való hozzáférés nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésnek tűnik. Mit gondol, szabályozható az adatokhoz való hozzáférés? Van értelme és van lehetőség rá? Mit tehetnek a kormányok annak érdekében, hogy mindenki számára egyenlően elérhetőek legyenek a szükséges információk?
W. J.: Az adat olyan, mint az oxigén: mindenkinek szüksége van rá és nem korlátozható mesterségesen a hozzáférés. Amennyiben az adatokhoz való hozzáférést kormányzati szinten szabályoznák, a rendszer túlszabályozottá válhat. Természetesen az adatbiztonság érdekében szükség van a szervezeti szabályozásra, de ez nem jelenti azt, hogy egyenlő hozzáférést kellene biztosítani – a szükséges információk megszerzése a vállalatok és az érdekelt felek feladata.
GyT.: … és mi a véleménye az adatbiztonságról? Biztonságban vannak a személyes és termelési adataink?
W. J.: Azt hiszem, itt Európában elég komoly és szigorú a szabályozás ahhoz, hogy biztonságosnak mondhassuk a rendszert. Gondoljunk csak a GDPR-ra! A felhasználók személyes adatainak tárolására vonatkozó szabályozás egybecseng azzal a törekvéssel, hogy az ipari adatállományt is biztonságos keretek között tároljuk. A titkosítási megoldásoknak köszönhetően az érzékeny információk védve vannak, ám ahhoz, hogy ez így is maradjon, folyamatos fejlesztés szükséges.
GyT.: Jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes országok munkaerő-politikájában. Ez részben az országok fejlettségéből, részben a gazdaság dinamikájától függ. Mit gondol, itt Európában szükséges az Uniónak egységes szabályozással fellépnie az egyenlőtlenségek megszüntetésére?
W. J.: Véleményem szerint nincs. Azt vallom, hogy minden szereplő számára egyenlő esélyeket és feltételeket kell teremteni, de ennél többet nem tehetünk. Az túlszabályozáshoz vezetne, ami a verseny kárára menne. A verseny pedig a fejlődés elengedhetetlen feltétele. Ráadásul itt, Európában szerencsésnek mondhatjuk magunkat, gyakorlatilag tálcán kapjuk az egyenlő lehetőségeket, például az oktatás terén. Az Egyesült Államokban ennél sokkal bonyolultabb a helyzet és sokkal nagyobb anyagi különbségek vannak az egyes egyetemek hallgatói között.
GyT.: Hogyan befolyásolja a digitalizáció a munkaerő-politikát? A digitális vállalatok megjelenésével ugyanis nemcsak a termelés, hanem a munkaerőpiac is átalakult. Felveheti a versenyt Európa Amerikával és Ázsiával amellett, hogy az egyenlőségen alapuló szociális politikát folytat?
W. J.: A digitalizáció, ahogy a korábbi hullámot jelentő automatizálás, számos újítást eszközölt. Az emberek többsége attól tart, hogy elveszíti a munkáját, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy a munkakörök alakulnak át. Épp ezért, a rendszer szabályozására – ahogy a verseny szabályozására – nincs szükség. Az egyenlő lehetőségek biztosítása ugyanis elegendő keretet biztosít a folytatáshoz. Az európai országok szociálpolitikája jelentősen eltér az ázsiai és az amerikai rendszertől. Míg az USA-ban az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáférés erősen korlátozott és anyagi helyzet szerint differenciált, addig az öreg kontinensen meglehetősen jó hozzáféréssel bír a rendszer. Ez a szociálpolitika pedig a digitalizációval járó átalakulások kezelésében is tapasztalható: gondoljunk csak a robotadóra és azokra az egyéb adóterhekre, amelyekkel akár globálisan az automatizálás előretörését vagy épp visszaszorítását igyekeznek segíteni. Hasonló kormányzati beavatkozás az alapjövedelem bevezetése, amely önmagában szintén nem jelent megoldást. A kormányzatok valódi feladata az, hogy regionálisan, a lakosság és a gazdasági érdekek együttes figyelembevételével határozzák meg a megfelelő politikai irányvonalat. Ehhez kíván segítséget és támogatást nyújtani az EIT Digital is.
