A többszintű légvédelem lényege, hogy nem rakétákat, hanem különböző hatótávolságú ágyúkat használnak a drónok lelövésére. Azaz nagy hatótávolságú, nagy kaliberű ágyúkat, közepes hatótávolságú, közepes kaliberű ágyúkat, és rövid hatótávolságú, kis kaliberű ágyúkat állítanak olyan rendszerbe, amely képes megsemmisíteni akár több száz egységből álló drónrajt is.

Az ágyúalapú légvédelemnek nevezett rendszer (Cannon-Based Air Defense, CBAD) lelke egy közelségi gyújtózsinórral felszerelt, önvezető okoslőszer. Ezek rögzítik a célpontot, önmagukat vezetik be, és a becsapódás előtt felrobbannak, hogy repeszekkel szórják szét a célpontot. Ez növeli a halálos hatást, csökkenti a járulékos károk kockázatát, és kevésbé költséges. 

A költséghatékonyság úgy jön ki, hogy a CBAD drasztikusan csökkenti a célpont eltalálásához szükséges lövedékek számát, hiszen az ágyús légvédelemmel nem lőnek ki percenként több ezer lövést. Ezzel szemben nagyon specifikus, maroknyi okoslőszert irányítanak a tervezett célpontokra, hihetetlen pontossággal. 

A CBAD közepes méretű ágyú ütegei fele annyiba kerülnek, mint egy rakétaüteg, és lövésenként 99,5 százalékkal olcsóbbak is, ami milliós megtakarítást jelent. Ráadásul egy közepes méretű üteg 200-400 lövedéket képes hordozni.

Forrás: New Atlas

Borítókép: Northrop Grumman