Bár az április eleje és június vége közötti gazdasági fejlődésre vonatkozó részletesebb adatok csak szeptember 1-jén kerülnek nyilvánosságra, az eddig ismertté vált információk alapján is nyilvánvaló, hogy a visszaesés okai a külgazdasági kapcsolatokban és a beruházásoknál keresendőek, miközben a magánfogyasztás továbbra is serkenti a gazdasági növekedést.
Sigmar Gabriel alkancellár, szövetségi gazdasági és energetikai miniszter szerint „a kelet-európai és a közel-keleti geopolitikai kockázatok, valamint az euróövezet gyöngébb fejlődése átmeneti féknyomokat hagytak” a német gazdaság útján. A GDP előző negyedévihez viszonyított visszaesése az időjárási tényezőkre, egyes euróövezeti országok gazdasági visszaesésére és a konjunkturális feltételek ebből adódó szigorodására, valamint a globális környezet alakulására vezethető vissza.
Emlékezetes, hogy az idei tél rendkívül enyhe volt, melynek következtében az építőipar számos projekt megvalósítását előre hozta a január és március közötti időszakra, magas kiindulási bázist teremtve a második negyedévhez. Ennek folytán az ágazatnak különleges szerep jutott abban, hogy az első negyedévi gazdasági teljesítmény 0,7 százalékkal meghaladta a múlt év utolsó negyedévit. Az időjárási tényezők hatására az építőipar teljesítménye a második negyedévben 6 százalékkal elmaradt az első negyedévitől; a Commerzbank számítása szerint az időjárásnak fentiekben jelzett, az építőipari termelésre gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyva április és június között a GDP nem csökkent, hanem 0,2 százalékkal meghaladta volna az első negyedévit.
Az első negyedévi magas növekedési dinamika nyomán kialakult óvatos derűlátás után a második negyedévben egyes, az euró-övezethez tartozó nemzetgazdaságokban visszatértek a recesszióra utaló jegyek, fékezve az oda irányuló német export bővítési lehetőségeit. A Németország elsőszámú exportpiacának számító, a teljes német kivitel csaknem tizedét felvevő Franciaországban a második negyedévben stagnált a gazdaság teljesítménye az első három havihoz képest, míg az exportpiacok sorában tavaly hetedik helyezett Olaszországban – Németországhoz hasonlóan – 0,2 százalékos visszaesést regisztráltak. Mindent egybe vetve az euró övezet gazdasági teljesítménye – április és június között – stagnált az első negyedévihez képest.
Már az év eleje óta megfigyelhető a világkereskedelem növekedési ütemének visszaesése, melynek következtében a nagy nemzetközi gazdasági szervezetek – Nemzetközi Valuta Alap, Világbank – mérsékelték a globális gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzéseiket. A kilátások kedvezőtlenebbé válásának egyik fontos oka egyes felzárkózó országok (Törökország, Dél-Afrika, Indonézia) konjunktúrájának változása, lassulása. A világkereskedelem lassulása a német export dinamikájára is fékező hatást gyakorol.
Az orosz-ukrán konfliktus német exportra gyakorolt közvetlen hatása ma még nehezen számszerűsíthető. Tény, hogy az Oroszországba irányuló német kivitel már az év első öt hónapjában 15 százalékkal csökkent a múlt év azonos időszakához képest, ezt azonban ellensúlyozta az egyes európai országokba, továbbá Kínába és az Egyesült Államokba irányuló kivitel a fentiekben jelzett kihívások ellenére bekövetkezett növekedése.
A Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK) – történetesen a második negyedévi gazdasági fejlődésre vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatala napján – az orosz-ukrán válságra hivatkozva újabb fél százalékponttal, 3,5 %-ra tovább mérsékelte a német exportra vonatkozó idei növekedési előrejelzését; jelezve, hogy a válság és a különféle, az áruforgalmat érintő korlátozások hatására a német exportőröknek 11 milliárd euró exportkieséssel kell számolniuk, s hogy a válság hatására 100 ezer munkahely került veszélybe a Szövetségi Köztársaságban.
A kamarai szövetség az általános gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését – részint az ukrán válság, részint egyes felzárkózó országok romló fejlődési üteme hatására – a korábban feltételezett 2,0 százalékkal szemben 1,5 százalékra mérsékelte.
A DAX-vállalatok jól teljesítettek
A növekedési várakozások romlása különféleképpen érinti a német gazdaság szereplőit. A harminc tőzsdén jegyzett nagyvállalat, (a DAX-vállalatok csoportja) a második negyedévben 29 milliárd € nyereséget ért el, többet, mint április és június között bármikor, s több mint 7 százalékkal többet, mint az előző év azonos időszakában. Az Ernst & Young negyedéves jelentése szerint a nagy autóipari vállalatok különösen eredményesek voltak: a Volkswagen 3,3, a Daimler 3,0, míg a BMW 2,6 milliárd eurós nyereséget realizált.
A DAX-vállalatoknál dolgozók száma – az energiaszolgáltatók masszív létszámcsökkentése ellenére – 2,5 százalékkal, 3,7 millió főre tovább növekedett; forgalmuk ugyanakkor 2 százalékkal, 303 milliárd euróra mérséklődött. Ennek értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a DAX-vállalatok eredményük jelentős részét az Európán kívüli viszonylatokban érik el, ottani bevételeiket dollárban és egyéb idegen pénznemekben számolják el, s azokat átszámítva „jön ki” a forgalom euróban számított visszaesése.
Thomas Harms, az EY szakértője a jövedelmezőségnek a megnehezedett keretfeltételek ellenére bekövetkezett javulását a nagyvállalatok egyre szigorúbb költséggazdálkodásával indokolta. A világ kiszámíthatatlanabbá vált, már pedig „ilyen környezetben a vállalatoknak jobban kell figyelniük a költségekre, hogy egy visszaesés esetén kellően karcsúak legyenek és rugalmasan reagálhassanak”. A DAX-vállalatok sokkal inkább megérzik a világgazdaság változásait, figyelmeztetett az Ernst&Young szakértője, utalva részben az egyes európai exportpiacok konjunkturális helyzetének romlására, részben az orosz piacon bekövetkezett helyzetre.
Arra a kérdésre, hogy a német gazdaságban recesszióról kell-e már beszélni, a nyári eredmények ismeretében lehet majd választ adni. Kétségtelen, az ipari rendelésekre vonatkozó adatok nem kedvezőek. Ferdinand Fichtner, a berlini DIW gazdaságkutató intézet szakértője annak veszélyére figyelmeztetett, hogy amennyiben a vállalatok a politikai feszültségek miatt visszatartják a beruházásaikat, a harmadik negyedévben újfent zsugorodhat a gazdasági teljesítmény.
Hosszú távú cél a teljes foglalkoztatás
A foglalkoztatási helyzet ugyanakkor továbbra is kedvezően alakul, keresleti oldalról hozzájárulva a gazdasági növekedéshez. A Szövetségi Munkaügyi Ügynökség (BA) adatai szerint júliusban 2,87 millió munkanélkülit tartottak nyilván, kevesebbet, mint a kilencvenes évtized eleje óta bármikor; s ez 6,6 százalékos munkanélküliségnek felel meg. A konjunktúrális feltételek – remélhetően csak átmeneti – romlása ellenére Németországban nem veszett szem elől az a cél, hogy a belátható jövőben megvalósuljon a teljes foglalkoztatás.
Ehhez azonban – a Munkaerőpiaci és Szakképzési Intézet (IAB) elemzése szerint – további erőfeszítésekre, mindenek előtt a szakképzettséget nem szerzett fiatalok integrálására és képzésére lenne szükség. – A teljes foglalkoztatásra irányuló politikának hosszú távúnak, az aktuális konjunkturális ingadozásoktól függetlennek kell lennie – fogalmazott Enzo Weber az intézet szakértője. – Ha a szükséges előfeltételek megteremtődnek, a munkanélküliség hosszú távon 2-3 százalékra mérséklődhet. Ez esetben már csak egymillióan lennének Németországban állás nélkül, a jelenlegi közel hárommillióval szemben.
