A rendszer központi eleme egy pár kesztyű, amelynek ujjain végig rugalmas szenzorok húzódnak. Ezek az érzékelők egyfajta elektromosan vezetőképes fonálból készülnek, amely a kézmozgásról, illetve az ujjak helyezkedéséről valós idejű képet tud alkotni. Az eszköz ezt a képet elektronikus jelekké alakítja, majd pedig a kézfejen elhelyezkedő, kicsi áramköri laphoz továbbítja őket. A szignálokat ez az egység közvetíti az applikációnak, amely aztán hangosan kiejtett szavakra fordítja őket.

A speciális ruhadarab alapanyaga egy könnyű, olcsó, flexibilis és nem utolsó sorban strapabíró polimer. Az érzékelők ára szintén alacsony.

Az egész fejlesztés célja természetesen az, hogy a siketek és hallók közötti párbeszéd jeltolmács nélkül is gördülékeny lehessen.