GyártásTrend: Miért fontos a Nemzeti Hidrogénstratégia az ipar és a közlekedés szempontjából?

Lepsényi István: A párizsi klímaegyezmény szerint 2050-re el kell érni a klímasemlegességet, ami azt jelenti, hogy a fosszilis energiahordozóktól addigra meg kell szabadulni. A fosszilis energiák felhasználásának jelentős hányada kapcsolódik a közlekedéshez, általános vélemény szerint a légkörbe jutó gázok 30 százaléka. Tehát ha meg akarjuk szüntetni a közlekedésben a fosszilis energia használatát, át kell térnünk egy olyan megoldásra, amely CO2-mentes, s ez általános vélemény szerint kizárólag a hidrogén. Tehát hidrogén nélkül ezeket a célokat nem tudjuk elérni. A hidrogéntechnológia – bár a hidrogén felhasználása több mint százéves múltra tekint vissza – nem egyszerű. A hidrogén – s itt zöldhidrogénről beszélünk, feltéve, hogy az előállítása során nem képződik szén-dioxid – igen drága folyamat. Laboratóriumi kis méretű mintákban működik, de nagy, több száz megawattos vagy több gigawattos sorozatgyártásban még nem. Ugyanez igaz egyébként a hidrogén tárolására is. A hidrogén előállítása, szállítása, tárolása és felhasználása – ami történhet mobilitási célokra, történik ipari célokra, mint a műtrágya-előállítás, műanyag-előállítás, olajfinomítás stb., és történik lakossági célokra, mint a fűtés – nem olcsó. És éppen ezért, mert vadonatúj technológiáról beszélünk, ez beletartozik a kiemelt európai kompetenciákba, ahol engedélyezik az állami támogatást, s minekutána ezek óriási, milliárdokba, százmilliárdokba kerülő beruházások, van egy olyan európai döntés, hogy lesz egy olyan bank, amelyből lehet finanszírozni a nagy hidrogénprojekteket. 

GyT.: Miben tér el a magyar az EU hasonló stratégiájától?

L. I.: A magyar és az európai stratégia alapjai ugyanazok. Ugyanakkor míg Nyugat-Európában, kimondottan Németországban a zöldenergia forrásai a szélparkok, Magyarországon alapvetően a napelem, esetleg a szélenergia, miután újra megnyitottuk ezt a gondolkozást, illetve a bio, olyan bioforrások, mint a biogáz. 

GyT.: Hogyan lesz teljes értéklánc és megfelelő infrastruktúra Magyarországon? 

L. I.: Ahogy elmondtam, az értéklánchoz szükség van előállításra, tárolásra, szállításra, eljuttatásra a fogyasztóhoz. Itt az egyik nagyon fontos pont, hogy – mivel mobilitásról beszélünk – Magyarországon még nincs hidrogénüzemanyag-töltőállomás. A kormányzatnak feltett szándéka, hogy 2030-ig legalább 20 töltőállomás létesüljön. Az első négyet mostanában tervezzük elindítani, melyhez a Hidrogénszövetség tett egy javaslatot arról, hogy ezeket helyileg hová kellene telepíteni. Tehát az első nagyon fontos lépés az infrastruktúra megteremtése. A második lépés a mobilitásban az, hogy a hidrogén műszaki okokból a legszélesebb körben a haszonjárműveknél, azt követően pedig a személygépkocsik körében fog elterjedni. Tehát meg kell teremteni azt a támogatást, amellyel hidrogénes tehergépkocsikat lehet beszerezni a nagy hazai flottáknál, s mire lesz töltőállomás, addigra legyen jármű. Itt említem meg, hogy más közlekedési eszközöknél is folyik előkészítés, mint a vasút, a hajóközlekedés, tehát kompok, hulladékszállító kocsik, egyszóval nagyon széles körről van szó. Magyarországon az elkövetkező időszakban 12 gigajoule-nyi fotovoltaikus kapacitást fognak felépíteni, s mi azt javasoljuk, hogy az ebből a kapacitásból származó elektromos áramból jelentős mennyiségben állítsunk elő zöldhidrogént. Ilyen projektek szintén előkészítés alatt vannak. A napelemes projekteket már jóváhagyták, a hozzá kapcsolódó elektrolizáló rendszernél van olyan gond, hogy ki kell választani, ki lesz a szállító. Szerencsére több olyan német, japán stb. szállító van, amely erre képes lehet.

GyT.: Milyen állami-céges együttműködések vannak, s lesznek?

L. I.:  Magyarországon a tudományos-kutatási tevékenységet részben a nemzeti laboratóriumok fogják össze. Van egy olyan nemzeti laboratóriumunk, melynek tevékenységében kiemelt helyet foglal el a hidrogén. A Nemzeti Hidrogén Laboratórium keretében több milliárd forint áll rendelkezésre. Mind az Eötvös Loránd Hálózat Természettudományi Kutatóintézete, mind az egyetemek, mint például Pécs, Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Győr foglalkoznak a hidrogénhez kapcsolódó fejlesztésekkel. A legnagyobb, legfontosabb szereplők, melyek mind a szövetségünk tagjai, egy aláírt szándéknyilatkozat alapján már most szorosan együttműködnek, mint az előállításban és töltőállomásokban érdekelt MOL, az MVM, az olyan járműflottával rendelkező felhasználók, mint a Waberer és a Hell, s olyan szállítók, mint a Linde. Az említett szándéknyilatkozat alapján megkíséreljük összehangolni az igényeket és a lehetőségeket. Szeretném hangsúlyozni, hogy az RRF-ből, azaz az európai helyreállítási alapból Magyarország jelentős összeget akar az energetikán belül a hidrogénfejlesztésekre fordítani, összhangban a nemzeti hidrogénstratégiával.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin októberi számában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.