Amikor a helyzet nehéz, a tudomány fejlődik - véli a mexikói patológus. A frissen megfigyelt részletek akár vádemeléshez vagy letartóztatáshoz is vezethetnek. Hernández Cárdenas, aki törvényszéki fogszakértő, és Ciudad Juárez bűnügyi laboratóriumában dolgozik, afféle helyi hírességgé vált, ami csak ebben a félsivatagi klímájú, elképesztően magas emberölési rátával rendelkező, illegális határsértőkkel teli városban fordulhat elő.
A kutató többé-kevésbé saját forrásaiból kifejlesztett egy olyan szövetregeneráló, a rossz állapotú áldozatokat "új életre keltő" folyadékot, amelyet elsősorban teljes holttesteken alkalmaz, és úgy, hogy még a vegyszerek egy részének költségeit is saját maga fedezi. A törvényszéki szakértők a múltban általában glicerint injektáltak az ujjvégekbe, hogy a rossz állapotú tetemek ujjlenyomatait le tudják venni, de az eljárás nem megfelelő egész holttestek esetében.
Különösen nem Ciudad Juárez perzselő hőségében, ahol a maradványok villámgyorsan oszlásnak indulnak vagy mumifikálódnak. A doktor a holttest víztartalmának visszaállításával segít a rendőrségnek: felfedi a tetem külsejét és belső szerveinek nagyjából a halál beálltakor fennálló állapotát.
Százakból csak néhány
Napjait jobbára laboratóriumában tölti, azoknak az ismeretlen személyazonosságú holttesteknek a helyreállításával, amelyeket 2009 és 2011 között, a rivális drogbandák háborújának tetőpontján találtak. Közel nyolcezer embert öltek meg ebben az időben, ezért van dolga elég a patológusnak, aki nem nélkülözi a fekete humort. Azt mondja, hogy beszél a halottakhoz, vigasztalja őket, miközben dolgozik rajtuk, és romantikus zenét játszik a helyiségben, ahol a holtak a "jacuzziban" úsznak.
Ha az áldozat arca fenyegetővé válik a regeneráció közben, akkor a doktor a szomorkás muzsikát hiphopra vagy rapre cseréli a kínosan tiszta, mégis szörnyen büdös helyiségben. Az 55 éves szakértő elsősorban azokkal a halottakkal foglalkozik - elsősorban női áldozatokkal -, akikért senki sem jelentkezett. Így azonosíthatóvá válnak, és a hatóságok az elkövetők nyomába eredhetnek. "Bűn lenne nem csinálni" - mondja, pedig a munkája néha még éjszakára is a laborhoz köti. "Sok lányt viszek ágyba, csak nem úgy, ahogy mások" - tréfál keserűen a The New York Timesnak nyilatkozva.
Szavai szerint gyakran feldühíti, hogy a procedúra során hozzá közel kerülő áldozatoknak nem tudnak igazságot szolgáltatni. Az ez idáig helyreállított mintegy 150 tetem közül csak néhány nyújtott elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy a gyanúsítottakat letartóztassák. Előfordul, hogy nem mer érdeklődni az áldozatok személyazonossága után, mivel attól tart, hogy a korrupt hivatalos személyek vagy az elkövetők a nyomába erednek. "Aki kevesebbet tud, tovább él. Az ember még a hatóságokban sem bízhat" - teszi hozzá.
Leginkább az eltűntek családjai támogatják a munkáját, azok, akik remélik, hogy a kémia segíthet az ügyek lezárásában. A szakemberek, akik szerint Ciudad Juárez az egyetlen hely, ahol a technikát alkalmazzák, inkább vitatják a módszert, amelyet a patológus szabadalmaztatásra beterjesztett a hatóságokhoz. "Ha megkapja a védjegyet, az nagy elismerésnek és előrelépésnek számít majd" - véli Elizabeth Gardner, a Birminghami Alabamai Egyetem törvényszéki professzora, aki figyelemmel kísérte az orvos munkáját.
A mindent eldöntő robbanás
Hernández Cárdenas, az egykori ökölvívó nem erre a pályára készült. Tizenhét éves korában megnősült, és hamarosan három gyermeke született, így nagy nehézségek árán végezte el a főiskolát, hogy fogtechnikusi képesítést szerezzen. A Vöröskereszt mentőautóját vezette, amikor a sorsa eldőlt. 1977-ben egy napon 28 holttestet - egy robbanás áldozatait - szállította a hullaházba. A patológusok megkérték, hogy vizsgálja meg a halottak szájában az esetleges nyomokat. Ez izgalmas kihívást jelentett a doktor számára, aki magát megszállott típusnak mondja.
Ettől kezdve megosztotta életét a műfogsorok készítése és a vöröskeresztes tevékenység között, mígnem 2002-ben végső választásra kényszerült, amikor a törvényszéki laborba hívták fogorvos-szakértőnek, hogy megállapítsa az áldozatok fogazata alapján azok korát. Amikor már egy ideje ott dolgozott, egy olyan probléma megoldásába is belekezdett, amely már régen foglalkoztatta: hogyan lehetne a tetemek ujjbegyeinek helyreállításához használt módszert valamiképpen az egész testre alkalmazni.
"Volt anyagom, volt időm és volt felhatalmazásom a kísérletezésre" - magyarázza a patológus. A városi halottasházakban fellelhető ujjakon és füleken kezdte a munkát, a testrészeket üvegtárolókba helyezte. Közben bébiételt evett, hogy azzal is lecsíphessen valamit a költségekből, egyidejűleg a kollégák kötekedését is vissza kellett vernie.
Nem megfelelő téma
Az egyik reggel a laboratóriumba érkezve meglátta, hogy egy ujj a tárolóban szinte tökéletesen éppé változott. "Azt hittem, a munkatársaim tréfája volt - idézi föl. - De ők azt válaszolták, hogy mi nem játszunk a mocskaiddal." Először 2008-ban sikerült egy tetem víztartalmát helyreállítani, amivel afféle celebbé vált a város lakóinak és az ország törvényszéki szakértőnek a körében. "Igen magas az ázsiója" - állítja róla Carlos Reynosa, a Ciudad Juárez-i Autonóm Egyetem törvényszéki doktori iskolájának vezetője.
Az amerikai konzulátus és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) munkatársai is érdeklődtek az eredményei iránt. "Sajnos nemcsak a tudományos és hivatalos körök figyelmét keltette fel módszerével..." - utal rá Reynosa. A mára már elvált Hernández Cárdenas bevallja, hogy kétes hírneve mindenhová elkíséri a városban. Ha nőket visz vacsorázni, gyakran kérdezik a munkájáról, olyan részletek után érdeklődve, amelyekről ő nem kíván beszélni. "Nem hinném, hogy a téma megfelelő lenne egy hölgy számára" - véli.
