Az új vágási technológia eredményeképpen tükrös vágott felületet kapunk úgy, hogy akár bonyolult geometriájú, nagy szilárdságú anyagokat is rövid idő alatt és költséghatékonyan tudunk átvágni. Először a nagy keménységű anyagoknál (például CrNi vagy rozsda- és saválló acélok) állított fel új mércét ez az innovatív eljárás a magas költségű fűrészeléssel szemben. Ezután már csak egy lépés volt, hogy a legkülönbözőbb területeken is (a műanyagtól a kompozitokig, az acél minden formájától az orvosi implantátumokig) elterjedjen, amivel időt, pénzt és humán erőforrást lehet megtakarítani. Gumikötésű vágótárcsa segítségével pedig rendkívül alacsony anyagveszteség is elérhető, mivel ezek a tárcsák már 0,12 mm vastagságtól is kaphatók egyes gyártóknál.
A tiszta és sorjamentes vágást a precíz és rezgésmentes tárcsavezetés tudja csak garantálni, amelynek minden időpillanatban rendelkezésre kell állnia (a tárcsa anyagba történő behatolásától a legutolsó pillanatig, amikor már csak egy vékony hártya köti össze a két darabot). A vágás során keletkező hőt a sorja segítségével úgy kell elvezetni, hogy a tárcsa oldalán maximum 15–30 ˚C hőmérséklet alakuljon ki, ezzel meggátolva a szövetszerkezet termikus átalakulását. A hűtő-kenő rendszer pozitív hatást gyakorol a tárcsa kopására, és megköti a keletkező szemcsés por nagy részét.
Hogy a nagy anyagleválasztási sebességet költséghatékonyan és energiatakarékosan tudjuk biztosítani, a SilverCut cég egy sor innovatív technológiát kínál a nagy nyomatékot adó speciális meghajtástól kezdve az egyedi adagoló-szortírozó megoldásokig. Az elérhető anyagleválasztás így száraz vágásnál Qw=1500 mm3/mms körül, nedves vágásnál pedig akár a Qw= 4500–5000 mm3/mms is lehet (Qw anyagleválasztási sebességen az időegység alatt leválasztott anyagtérfogatot értjük). Összehasonlítva egyéb technológiákkal (például fűrészelés) a felületi érdesség viszonylatában is kimagasló az eredmény.
A vágótárcsáról dióhéjban
Rendszerint a vágókorongok műgyanta kötésűek, amelyet műgyantába átitatott üvegszálas szövettel erősítenek. Csiszolószemcseként normál korundot használnak 12 és 20 mikron szemcsenagyság között. A vágótárcsa vastagsága ezzel a technológiával tipikusan az átmérő 1 százaléka. Ha kisebb vágási szélesség szükséges, akkor a gumikötésű tárcsák használata az elterjedt. A vágótárcsa kopása így nagyban függ annak keménységétől. Megjegyezzük azonban, hogy a nagyobb keménység nagyobb hajtóteljesítményt is igényel. A kívánt feladathoz legmegfelelőbb vágótárcsa megtalálása érdekében a SilverCut és hazai partnere, a Grimas Kft. több vágótárcsagyártóval is kapcsolatban áll.
A kötéssel rendelkező tárcsákat (gumi, műgyanta) tipikusan abrazív vágásnál használják. Készülhetnek alumínium-oxidból, szilícium-karbidból, cirkónium-oxidból, gyémántból és köbös bórnitridből. Ezekből rendszerint csak az alumínium-oxidot és a szilícium-karbidot használják fémes anyagok és ötvözeteik vágásához.
Az alumínium-oxid és szilícium-karbid tárcsák kötőanyaga általában gyanta vagy gumi, illetve ezek kombinációja. A gumikötésű tárcsák jóval vékonyabbak lehetnek, és a vastagságuk egyenletesebb, mint a gyantakötésűeké. A gumikötésű tárcsáknál azonban hűtés használata szükséges, hogy termelésre alkalmas legyen a vágás, feltéve, hogy a hűtőközeg használata nem jelent problémát. Abrazív tárcsák esetében, miután elkoptak a szilícium-karbid és alumínium-oxid szemcsék, azok kiválnak a kötésből, és helyükre friss, új szemcse kerül, ily módon a tárcsa mindig megfelelő vágóéllel fog rendelkezni. Ez a tárcsakopás jelentős szempont a berendezés kialakításában is.
A vágótárcsák legfontosabb paraméterei a tárcsavastagság, a koptatószemcsék mérete, illetve a vágótárcsa maximális sebessége a tárcsa szélén. A vágandó anyag keménysége határozza meg a kötőanyag arányát a koptatószemcsékhez viszonyítva. Egy lágy kötésű tárcsában nagy koncentrációban helyezkednek el a szemcsék a kötőanyaghoz képest.
A cikk teljes terjedelemben elolvasható a GyártásTrend Magazin 2013/7-8. számában.
