hirdetés
hirdetés

Városlakó

A nagyvárosok hivalkodó szimbólumai

Miközben az egyre növekvő légszennyezettség miatt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről országok kötnek nemzetközi megállapodásokat, és minden valamirevaló nagyvárosban ügyelnek a zajszennyezés mérséklésére, a fényszennyezés veszélyeiről egyelőre kevés szó esik.

hirdetés

Minden bizonnyal a civilizáció áldozata lesz a nagy szentjánosbogár. A „fényes hátúak” száma mára jelentősen megcsappant, aminek legfőbb oka az egyre erőteljesebb fényszennyezés. Az éjszakai világosságban az ízeltlábúak összezavarodnak, ami főleg a szaporodásnál okozhat jelentős károkat: a hímek és a nőstények – utóbbi fényjelzései ellenére – sokszor nem találják meg egymást.

Fényszennyezésnek tekintenek a szakemberek minden olyan mesterséges forrásból származó fényt, amely kívül jut azon a területen, amelynek a megvilágítására – valós társadalmi igényt kielégítendő – szánták. Az efféle „szemetelés” fő forrása a mintegy fél évezredes közvilágítás. Az első utcai fényforrást, egy gyertyát, a XVI. század derekán helyezték el először Párizsban – derül ki Pásztor Mihálynak A közvilágítás alakulása Budapesten című 1930-as kötetéből. A magyar fővárosban az utcák megvilágításáról sokáig, a XVIII. század utolsó harmadáig a lakosság gondoskodott egy rendelet alapján, ha ugyanis „hold sütött: a lakosság felsőbb parancsra mécsest égetett lakása utcára szóló ablakában”. Ez, persze, nemhogy fényszennyezést nem okozott, olyan kevésnek bizonyult, hogy biztonsági okokból a 21 óra utáni kijárási tilalom is érvényben maradt.

Budapest a Mátrából (Fotó: Kolláth Zoltán)
Budapest a Mátrából (Fotó: Kolláth Zoltán)

Mindenki kimaradozását azonban még így sem lehetett megakadályozni, így a budai tanácsnál kérvényezték, hogy a várban szereltessenek fel lámpákat, elsősorban az ott előszeretettel hesszelő diákok miatt. A székes főváros elöljárói vonakodtak eleget tenni a kérésnek, mondván: „a világi tanulóifjúságnak (...) éjnek idején inkább odahaza tanulmányaikkal kellene foglalkozniuk”. Végül 1777 novemberében mégis kihelyeztek Budán 17 utcai petróleumlámpát. A kevésbé tehetős pestieknek további 13 évet kellett várniuk az éjszakai fényekre.

Nyugati fény

Nyugat-Európában ekkorra már gázlámpákkal kísérleteztek. Az új fényforrás működési elvét két angol doktor fektette le 1739-ben. Miután összefüggést találtak egy kútból kiáramló éghető gáz, illetve a nem messze lévő kőszéntelepek között, a kőszenet magas hőmérsékleten lepárolva mesterségesen állítottak elő általuk világítógáznak nevezett – éles fényjelenség kíséretében égő – gázt. Londonban 1814-ben ki is építették az első gázlámpa-hálózatot. A főpróba tragikusra sikeredett: a közelgő uralkodói látogatás tiszteletére 10 ezer gázlámpával díszítették fel a St. James parkot, ahol azonban tűz ütött ki és két ember meghalt. Sokan egyébként azt sem igen hitték, hogy a gáz hidegen halad át a csöveken, így a rendszert robbanásveszélyesnek tartották. A gázlámpa világhódító útját azonban nem lehetett megakadályozni.

A magyarokkal gróf Széchenyi István ismertette meg a gázlámpákat. A halálbüntetést kockáztatva csempészte ki Angliából egy gázfejlesztő masina tervét, amit nagycenki kastélyában meg is építtetett. Hamarosan egy pest-budai hálózat kiépítésének a tervét kezdték dédelgetni, ám a megrendelők irreális követelésekkel álltak a kivitelező elé. Meg akarták szabni például, hogy „a gázlámpák lángja 6,57 centiméter széles, 3,9 centiméter magas, denevérszárnyú vagy legyező alakú legyen”. Végül a két Duna-parti város 1855-ben adott alább az igényeiből, majd miután szerződtek az Általános Osztrák Légszesztársulattal, fölépülhetett a Fiumei úton a gázgyár (ma a Fővárosi Gázművek igazgatóságának székhelye). A Pesti Napló 1856. december 25-én számolt be az új rendszer beüzemeléséről: „tegnapelőtt este pedig a belváros utcáin annyit tapasztalhattunk, hogy ha nem ütközik is az ember, de mindazonnal még a hitelezők előtti menekülésre a fennmaradt homály elegendő palástot nyújt”.

Technológiai próbálkozások

Az újdonsült magyarországi közvilágítás jóformán már az üzembe helyezésekor is el volt maradva a világban ekkoriban megszokottól. Humphrey Davy angol kémikus ugyanis 1810-ben két faszén elektróda között „ívet húzva” feltalálta az ívlámpát (nyolc évvel korábban már platinadrót izzításával is próbálkozott, más kérdés, hogy a nemesfém nem válhatott a gyakorlatban is használható izzólámpa alapanyagává, mert a megfelelő felizzításához szükséges 1700 fokos hőmérsékleten már olvad is). Davy ívlámpáját több évtizedig ugyancsak nem tudták az utcák megvilágítására használni. Működtetéséhez ugyanis olyan nagy teljesítményű elem kellett, amelyben a cinklemezek felülete mintegy 80 négyzetméter lett volna. Ráadásul meglehetősen rövid volt a lámpák élettartama is.

Humphrey Davy angol kémikus 1810-ben két faszén elektróda között „ívet húzva” feltalálta az ívlámpát
Humphrey Davy angol kémikus 1810-ben két faszén elektróda között „ívet húzva” feltalálta az ívlámpát

Utóbbit az 1840-es évekre sikerült növelni, így a róla elnevezett, a Föld forgását bizonyító ingát feltaláló francia Léon Foucault fizikus 1844-ben az újfajta ívlámpákkal világíttatta ki a párizsi Concorde teret. A francia főváros köztereit azután hódították meg teljesen az ívlámpák, miután a dinamó 1860-as évek végi feltalálásával hatékonnyá vált az áramfejlesztés. Noha a Ganz gyár telephelye melletti utcát már 1878-tól ívlámpákkal világították ki, a villamos áram működtette közvilágításra további két évtizedet kellett várni a lángszeszgyár monopóliuma miatt.

Nemcsak a gyertya, a gázlámpa sem volt azonban tökéletes, „mert sem jó világítási egyenletességet, sem változatosságot, sem művészi hatást nem nyújtottak, így (…) a műemlékek, szobrok díszkivilágítására az igazi lehetőséget az elektromos világítás feltalálása jelentette” – derül ki Horváth Józsefnek a Budapest díszkivilágítása című könyvéből. Thomas Edison amerikai elektrotechnikus 1879-ben szabadalmaztatta izzóját, miután Davy platináját könnyebben kezelhető szénszálra cserélte. Az 1893-as chicagói világkiállítás legfőbb attrakciója, a „felséges világító oszlop” tulajdonképpen egy Edison-féle lámpafüzér volt, amelynek köszönhetően a szó szoros értelmében a Napnál is világosabban látszott, hogyan valósulhat meg „az építészeti forma fénnyel történő bemutatása”. A technikát fel is használták a párizsi Eiffel-toronynál 1900-ban. (Magyarországon 1928. augusztus 20-án startolt az utcai díszkivilágítás a Halászbástya és a Mátyás-templom fénybe öltöztetésével.)

Káros hatások

A nagyvárosok hivalkodó szimbólumai a fényszennyezés legjelentősebb okai. A kivilágított felhőkarcolók több millió vándormadár halálát okozzák minden évben, mert a szárnyasok a káprázás miatt nekirepülnek az előttük tornyosuló épületeknek. A denevérpopulációkat leginkább a táplálkozási szokásaik miatt tizedeli a fényszennyezés – adtak hangot aggodalmuknak egy 2007-es, nemzetközi fórumokon is jegyzett tanulmányukban az Aggteleki és a Kiskunsági Nemzeti Park, valamint a Magyar Denevérkutató Szervezet munkatársai. A templomok padlásain százszámra tanyát verő, éjszaka vadászó rovarevők ugyanis például csak azután indulnak portyára, miután az épület díszkivilágítását lekapcsolják, ennek következtében viszont nagyon lerövidül a táplálkozási időszakuk. Emiatt jelentősen gyengül a csontozatuk, csökken a súlyuk és a vadon élő társaiknál később hoznak a világra utódokat.

Az éjszakai fényáradat az emberi szervezetre sincs jótékony hatással
Az éjszakai fényáradat az emberi szervezetre sincs jótékony hatással

A városi fények még a tengerek élővilágát sem kímélik. A floridai partoknál élő teknőspopulációk például azért vannak jelentős veszélynek kitéve, mert az állatok tojásaiból kikelő kicsinyek a Hold fényénél indulnak el a tenger felé. Csakhogy a parti házak felől tükröződő fények megtéveszthetik őket, ráadásul a ragadozók ellen is védtelenebbek díszkivilágításnál – magyarázza Kolláth Zoltán, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke. Manapság éppen ezért az amerikai államban törvényekkel igyekeznek rábírni a tulajdonosokat, hogy csínján bánjanak házaik kivilágításával.

Az éjszakai fényáradat az emberi szervezetre sincs jótékony hatással. Egyre több tanulmányban boncolgatják egyes daganatos megbetegedések és a sötétséget megzavaró világítás esetleges kapcsolatát. Néhány kutató szerint például azért (is) jelenthet a fényszennyezés kockázati tényezőt, mert gátolja az agyban az úgynevezett melatonin termelődését. Utóbbi fehérje a tudomány mai állása szerint egyebek mellett a mell- és a prosztatarákkal szemben nyújt védelmet. Az alváshormonként is ismert melatonin közvetett módon az ember biológiai órájával is összefüggésben van. Gyenge fényhatás idején a hormon termelődése beindul, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet felkészül az alvásra. Ha ez – például mesterséges fény hatására – nem történik meg, átmeneti vagy krónikus zavar alakulhat ki, amely mind az alvás minőségére, mind annak mennyiségére kihathat. A biológiai óra, vagyis a cirkadián ritmus felborulása következményeként pedig módosulhat az anyagcsere, az oxigénfelvétel és a hormonháztartás is.

Az éjszakai fénytöbblet káros ökológiai és élettani hatásait több országban is felismerték, helyenként törvényekkel védekeznek ellene. Florida mellett fényszennyezési zéró tolerancia lépett életbe például Szlovéniában is, ahol egyáltalán nem szabad a horizont fölé világítani. A városépítészek nemcsak a díszkivilágítással nem eshetnek túlzásokba, de nem telepíthetnek például a sétálóutcák kövébe manapság divatos, fölfelé világító lámpákat. Mindezek jóformán eltüntetik ugyanis a csillagos eget, amelyet a városokból, városoktól alig-alig lehet látni.

Jobb a természetes

Kérdés, hogy önmagában a csillagos ég látványának a megóvása érdekében milyen áldozatot hajlandók vállalni a városlakók – latolgatta 2007-es, A mesterséges fény környezetgazdasági elemzése című szakdolgozatában Harkai Attila. Mivel efféle felmérést még senki nem készített, Harkai egy Balatonnal kapcsolatos vizsgálódás eredményét vette alapul. A magyar tenger kapcsán azt derítették ki, hogy mennyit fizetnének a megkérdezettek a vízminőség javítására. A felmérés résztvevői átlagosan 3900 forintot lettek volna hajlandóak áldozni a Balaton vizéért, így összesen mintegy 34 milliárd forintot lehetne gyűjteni a magyar tenger karbantartására. Harkai szerint nagyjából ezzel lehetne számolni a csillagos ég javára is. Az egyébként jelentős összeg azonban még így is eltörpül a köz-, illetve a díszkivilágítás százmilliárdokban mérhető gazdasági hatása mellett.

A Hortobágyon csak ott alkalmazhatnak állandó világítást, ahol állatokat tartanak
A Hortobágyon csak ott alkalmazhatnak állandó világítást, ahol állatokat tartanak

A természetes éjszakai környezet egyébként olyannyira attrakciószámba megy, hogy Magyarországon két úgynevezett „csillagos égbolt parkot” is gründoltak az utóbbi években. A 2009-ben „nyílt” zselici Európa első csillagos ég parkja, amit két évvel később a hortobágyi követett. Az efféle parkoknak meg kell felelniük a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség előírásainak. A minősítés során az úgynevezett Sky Quality Meter mérőműszerrel mérik és átlagolják a beérkező fénymennyiség fénysűrűség értékét.

Miközben a Hortobágyon a természeteshez közeli állapot megőrzése érdekében eleve szigorú szabályokat léptettek életbe, például csak ott alkalmazhatnak állandó (mozgásérzékelővel ellátott) világítást, ahol állatokat tartanak, de legeltetni már nem lehet lámpafénynél, a terület mégsem teljesen mentes a fényszennyezéstől – ismeri el Gyarmathy István a Nemzeti Park munkatársa. A városok, például Debrecen, Hajdúszoboszló, Püspökladány, sőt Miskolc közelsége miatt a horizont alja valamivel fényesebb az ideálisnál.

A kritériumok szőrszálhasogatónak is tűnhetnének, miközben egy átlagos teleobjektívvel a Mátra tetejéről látni lehet, ha a János-hegyen lekapcsolják az Erzsébet-kilátó díszvilágítását – hívja fel a figyelmet egy fényszennyezettség-mérő módszert is jegyző Kolláth. Még ha a városok „kikapcsolására” nem is lehet számítani, a szlovéniai, valamint a floridai mintákkal rokon szabályozást Magyarországon is életbe léptettek tavaly. Eszerint „az építmény megvilágítását, a köz- és díszvilágítást, a fényreklámot és a hirdetőberendezést úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a fényhatás (...) fényszennyezést ne okozzon”.

Geri Ádám
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[127152] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés