Bár az optikai szálak adatátvitelben meglehetősen hatékonyak, egyidejűleg viszonylag törékeny megoldásnak is számítanak. A svájci Empa intézet kutatói azt állítják, hogy például folyékony glicerinből álló magok bevezetésével orvosolni lehet ezt a hiányosságot.

Az optikai szálak rendszerint tömör üvegből vagy szilárd, átlátszó műanyagból készülnek. Bár az előbbi verzió a fényimpulzusokat képes hosszú távolságokra kiközvetíteni, hajlítás vagy nyújtás hatására könnyen eltörik. A főleg rövid – például épületeken belüli – távolságokon hasznos plasztikváltozat jobban ellenáll a hajlításnak, de a nyújtással szemben ez a megoldás is fegyvertelen.

A svájci tudósok által kifejlesztett optikai szálat egy „töretlen”, folyékony glicerinmag, és egy átlátszó, fluortartalmú polimerburok alkotják.

A tesztek eredményei alapján a fényimpulzus alapú adatátvitel területén az új alternatíva teljesítménye a szilárd műanyagból álló optikai szálakéhoz hasonló, viszont sokkal nagyobb szakítószilárdsággal rendelkezik náluk.

További bónusz, hogy ha az új fejlesztésű változatot megfeszítik, a színe megváltozik. Mindez annak köszönhető, hogy a szálban tartalmazott glicerin mennyisége a stressz hatására sem változik meg, ám mivel a folyadék nagyobb távolságon oszlik el, a benne tartalmazott, vörös festék részecskéi is messzebb kerülnek egymástól.

Mind ennek eredményeként a burkolaton átszüremlő fény színe valamelyest megváltozik.

Az árnyalat ezen módosulása optikai érzékelővel gond nélkül megmérhető, és ilyen úton könnyen meg lehet állapítani, hogy aktuálisan nincs-e különösebb húzóterhelésnek kitéve a kábel.