hero
GyártásTrend
Becsült olvasási idő: 1 perc
A titkosításban is hódít a perovszkit

Az újfajta napelemek egyik alkotóelemét fényforrásként használják a titkosításban a kvantum véletlenszám-generátorokhoz.

A  Linköpingi Egyetem kutatói a kristályszerű perovszkit anyagból készült fénykibocsátó diódák felhasználásával egy új típusú kvantum véletlenszám-generátort (QRNG) dolgoztak ki, amely nemcsak titkosításra, hanem számítógépes szimulációkhoz is használható. A korábbi lézerek helyett a PeLED-ek olcsóbbá és fenntarthatóbbá teszik a titkosítást.

Az információk titkosításához általában egy véletlenszám-generátort használnak, amely lehet egy számítógépes program vagy maga a hardver. A különböző véletlenszám-generátorok különböző mértékű biztonságot kínálnak. A kutatók szerint a hardver sokkal biztonságosabb választás, mivel a véletlenszerűség szabályozásáért fizikai folyamatok felelnek. A legfinomabb véletlenszerűséget produkáló hardveres technika a QRNG-k, amelyek kvantumfolyamatokon alapulnak.

Az újfajta napelemek egyik alkotóelemét fényforrásként használják a titkosításban a kvantum véletlenszám-generátorokhoz. A fotó illusztráció, forrás: Adobe Stock

„A kriptográfiában nemcsak az a fontos, hogy a számok véletlenszerűek legyenek, hanem az is, hogy csak te tudj róluk. A QRNG-kkel igazolhatjuk, hogy a generált bitek nagy része privát, és így teljesen biztonságos. És ha a kvantumfizika törvényei igazak, akkor lehetetlen lehet lehallgatni anélkül, hogy a címzett rájönne" - mondta Guilherme B Xavier, a Linköpingi Egyetem villamosmérnöki tanszékének kutatója. 

Az alkalmazott perovszkit tulajdonságai, amely egy indium-ón-oxid (ITO) bevonatú üvegszubsztráton alapul, olcsóbb és környezetbarátabb alternatívát jelent. A következő fázisban tovább finomítják az anyagot, hogy kiküszöböljék az ólmot a perovszkitból, és növeljék az élettartamát, amely jelenleg 22 nap. A csapat reméli, hogy öt éven belül új QRNG-jüket a kiberbiztonságban is felhasználhatják. 

Tanulmányuk részleteit a Naturecímű folyóiratban tették közzé. 

Forrás: Linköpingi Egyetem