Korábbi becslések szerint a globális felmelegedést elősegítő energiakibocsátás jelenti majd a legnagyobb problémát, azonban ezek a becslések laza alapokon nyugszanak és kevés adat áll mögöttük rendelkezésre.
Itt azt mutatjuk be, hogy egy tonna szén-dioxid kibocsátása ma az előrejelzések szerint csökkenti a jövőbeni összes energiaköltséget, a legtöbb becslés −3 és –1 dollár között van, a diszkontráta függvényében.
Ezek az eredmények egy, a világgazdaság ökonometriai adatait és klímatudományt alkalmazó rendszeren alapulnak, ezek segítségével vizsgálva a világszerte felmerülő károkat.
Említésre méltó azonban az is, hogy a felmelegedésnek köszönhetően a feltörekvő trópusi gazdaságok villamosenergia-fogyasztása jelentős módon megnövekszik. Ennek következtében kritikus fontosságot nyer a megfelelő infrastruktúra kiépítése.
Azonban ezt a jelenséget a fűtési igény csökkenése hidegebb éghajlatú országokban világszerte ellensúlyozza.
Becsléseink szerint 2099-re az éves globális villamosenergia-fogyasztás körülbelül 4,5 exajoule-lal (a jelenlegi globális fogyasztás 7 százalékával) nő a globális középfelületi hőmérséklet (GMST) egy Celsius-fokos emelkedésénként, míg az egyéb tüzelőanyagok közvetlen fogyasztása körülbelül 11,3 exajoule-lal (a jelenlegi globális fogyasztás 7százalékával) a GMST egy Celsius-fokos növekedésével.
A nettó megtakarításokra vonatkozó megállapításunk ellentmond a korábbi kutatásoknak, mivel a globális adatok azt mutatják, hogy a népesség jelentős része túl szegény marad a 21. század második felében is ahhoz, hogy a felmelegedés hatására jelentősen növelje az energiafogyasztást. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül, hogy a kárbecslések eltérnének, ha nagyobb figyelmet fordítunk az népesség szegénységben élő hányadára.
