Az euró-övezet harmadik legnagyobb nemzetgazdaságával rendelkező Olaszországban a 2009. évi 5,5 százalékos visszaesés után a bruttó hazai termék mennyisége 2010-ben 1,6, 2011-ben pedig újabb 0,6 százalékkal emelkedett, majd – az OECD számítása szerint – az elmúlt évben 2,2 százalékkal csökkent, 2013-ra pedig újabb 1,0 százalékos visszaesés valószínűsíthető.

Az infláció üteme rendkívül változó: mértéke 2008-ban még elérte a 3,5 százalékot, ez 2009-ben 0,8 százalékra mérséklődött, majd 2010 és 2012 között 1,6 százalékról 3,2 százalékra újra emelkedett. Az állami költségvetés hiánya 2009-ben elérte a GDP 5,4 százalékát. Ez 2010-ben 4,5, 2011-re pedig 3,9 százalékra mérséklődött, 2012-ben pedig éppen csak megközelítette a 3,0, 2013-ban pedig várhatóan alig haladja meg a 2,1 százalékot.

Csak háromnak van esélye az új római kormány megalakítására:

• a 61 éves Pier Luigi Bersani által vezetett szociáldemokratáknak, akik az eddigi takarékossági kurzus folytatását, ezen belül a tehetősebb rétegek terheinek növelését és a társadalom alacsonyabb jövedelemmel rendelkező csoportjai terheinek mérséklését hirdette meg,     • a 76 éves Silvio Berlusconi vezette konzervatívoknak, aki a közelmúltban bevezetett ingatlanadó eltörlése és visszatérítése, egy millió új munkahely létrehozása és általános adóamnesztia ígéretével annak ellenére szállt be a versenybe, hogy a négyszeres kormányfő ellen három büntetőper is folyamatban van,   • végül a legkevesebb esélye a 69 éves Mario Montinak, sok európai politikus kedvencének, a jelenlegi átmeneti, párton kívüli miniszterelnöknek és korábbi EU-biztosnak van, aki – miután kemény takarékossági programokat és átfogó reformokat hajtott végre - a Lista Civica élén száll be a választási küzdelembe.

A költségvetés GDP-hez viszonyított eladósodása ugyanakkor évről évre emelkedik: 2008-ban még csak 106,1 százalék volt, 2011-ben elérte az éves gazdasági teljesítmény 120,7 százalékát, tavaly annak 126,5 százalékára emelkedett, s erre az évre újabb egy százalékpontos emelkedés valószínűsíthető. A munkanélküliség évről évre ugyancsak növekvő tendenciát mutat: a munkanélküliségi ráta 2008-ban még nem volt több 6,8 százaléknál, ez 2010-re és 2011-re 8,4 százalékra, 2012-ben pedig 10,6 százalékra emelkedett, s az idén újabb emelkedés várható.

A 2000 milliárd eurós adóssághegyet mérséklendő Monti emelte az ásványolajadót, nyugdíjreformot hajtott végre, s egyes luxusterméknek minősített közlekedési eszközöket adókkal terhelte; emellett a népszerűtlen ingatlanadó bevezetése is tulajdonképpen Monti nevéhez fűződik.

A foglalkoztatást érintő intézkedések közül első helyen a felmondási jog reformja érdemel említést, amit ugyan a szakszervezetek ellenállása miatt valamelyest felvizeztek, mégis szükséges volt a változtatás, mert a korábbi szabályozás visszariasztotta a vállalatokat új munkavállalók felvételétől. A foglalkoztatási helyzet súlyosságára utal, hogy a munkanélküliségi ráta az idén a 11 százalékot is meghaladja, ugyanakkor a fiatalok több mint egyharmada van állás nélkül. A fiatalok munkanélküliségét csökkentendő Monti német és osztrák minta szerint tervezné képzési programok beindítását.

A leköszönő kormány figyelemre méltó áttörést ért el a bérpolitikában. Korábban a béremelések alig függtek a termelékenységtől, sőt azt gyakran az inflációhoz kötötték. A közelmúltban a munkaadók és a szakszervezetek megállapodtak abban, hogy feladják a béreknek az infláció alapján történő alakítását, s a bérek megállapításában nagyobb szerepet kap az egyes vállalatok gazdálkodása, sőt – amennyiben pénzügyi nehézségekkel küszködnek – el is térhetnek a központi bérmegállapodásoktól.

Erősödik a verseny az energiaszektorban: mivel Olaszországban a monopolhelyzetben levő ENI nem csak a gázszektorban, hanem a gáznak az alapú elektromosáram-szolgáltatásban elért magas aránya miatt az elektromos szolgáltatásban is monopolhelyzetet élvez, a gázhálózatnak a versenytársak számára történő, néhány hónap múlva esedékes megnyitása nyomán nem csak a gáz-, hanem az áram ára is mérséklődhet. Emellett egy új, független szabályozási hatóság tevékenysége nyomán valószínűleg az áruszállítás területén is javul a hatékonyság, s erősödik a verseny.

A kölni gazdaságkutató szakértői szerint ha a fentiekben vázolt reformintézkedéseknek két győztese lehet: egyrészt Európa, amely a dolgok szerencsés alakulása esetén elkerülné az olasz adósságválság újbóli súlyosbodását, másrészt maga az Olasz Köztársaság, ahol – az OECD számítása szerint – a már bevezetett reformok tíz év alatt 4 százalékos pótlólagos GDP-növekedést eredményezhetnek.

Az Eurostat adatai szerint Olaszország teljes kivitele 2010-ben 337,6 milliárd euró volt, 15,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban; az ország behozatali többlete a 2009. évi 5,9 milliárd euróról 27,4 milliárdra emelkedett. Az olasz export legfontosabb exporttermékei közül a gépek és berendezések megelőzve a textíliákat, valamint a vegy- és gyógyszeripari termékeket.