Az 1812-től 1815-ig tartó brit-amerikai háború genfi lezárását követően döntötte el a washingtoni kormányzat, hogy az Egyesült Államok keleti partvonala mentén egy több elemből álló erődrendszert építtet fel. Az Atlanti falra keresztelt erősség első egységét – jó száz évvel később – azért építették fel 1917-ben New York város Queens negyedében, a Rockaway félszigetén, mert ekkoriban ez a kikötő volt egyrészt az Európába tartó transzatlanti járatok kiindulópontja, másrészt a haditengerészet úgy gondolta, hogy a német és az osztrák-magyar tengeralattjárók majd innen fogják megtámadni a Nagy Almát. A hatalmas méretű, monolit vasbetonból kizsaluzott műtárgyat Samuel Jones Tilden (1814-1886) New York állam 25. kormányzójáról és a demokraták 1876-as elnökjelöltjéről nevezték el.

A kelet-nyugat irányú komplexum kezdetben két fő elemből tevődött össze, amelyeket egy föld alatt közlekedő vasúttal is összekötöttek. Az amerikaiak a talajszint alatt 25 méteres mélységben képezték ki a lőszer- és élelmiszerkazamatákat, a legénység szálláskörleteit és a mellékhelyiségeket. Az erődrendszerbe vagy egy tucatnyi 16 centiméteres, 30 mérföldes távolságba is ellőni képes huzatolt ágyút szereltek be, amelyek – állítólag – a Föld akkori legnagyobb ilyen jellegű fegyvereinek számítottak. Az objektum kiépítésénél azonban gondot jelentett, hogy az ágyukat nem lehetett 360 fokos szögben megmozgatni, így ha az ellenség valamilyen úton-módon az objektum mögé került, akkor az erősség már nem tudta volna védeni a New Yorki öblöt.

A hidegháború éveiben az erősséget minden tekintetben modernizálták. Ekkor helyezték el azokat a Nike Hercules és Nike Ajax szilárd üzemanyaggal működő rakétákat is, amelyek akár 20 kilótonnás (M-22, T-45 HE), egyenként 270-502 kilót kitevő nukleáris robbanófejeket is hordozni tudtak, vagyis ezek a rakéták egyenként kétszer nagyobb kárt tudtak okozni, mint a hirosimai bomba. A rakétákat 1972-ben leszerelték. A komplexum egyébként már 1968-ban az Amerikai Tartalék Hadsereg keretében működő 411-es mérnöki dandár és a 8-as számú Howitzer zászlóalj központjaként működött, akiket 1978-ban váltott fel a 187. Lövészdandár és az 5/5-ös tüzérségi ezred. Ekkor telepítették ide a 105 mm-es tarackokat is.

Érdemes megemlíteni, hogy a Hercules és az Ajax rakéták leszerelésével párhuzamosan az amerikai vezérkar folyamatosan adta át a bunkerrendszer épületeit a területen működő Nemzeti Park igazgatóságának. A teljes komplexum 1995-ben került a természetvédelmi őrök kezébe. Napjainkra a természet már visszavette a bázist. Az aljnövényzet, a homokdűnék vastagon ellepték már az elhagyott épületeket. A terület hamar népszerű lett a madármegfigyelők és a természet szerelmesei között, hiszen itt lelhető fel egy nem annyira ismert szabad strand is.