A világ legmagasabb tornyának, a Tokyo Skytree-nek a megépítéséről ismert Obayashi Corporation bejelentette, hogy saját űrliftet épít az űrbe. A tervek szerint az építmény a Földet köti össze az űrrel, amely a költségek töredékéért tudná pályára állítani az űrhajókat, műholdakat, úgy, mint egy rekordgyorsaságú csúzli. A tudósok becslései szerint az űrlift által kilőtt űrhajó 3-4 hónap alatt jutna el a Marsra, a jelenleg becsült 6-8 hónap helyett. A projekt 100 milliárd dollárba kerül, az építését 2025-ben kezdik, és akár már 2050-ben megkezdheti működését.
Az emberek és tárgyak rakétákkal történő űrbe juttatása rendkívül költséges műfaj. A NASA becslései szerint például a négy Artemis holdmisszió indításonként 4,1 milliárd dollárba kerül. Ennek oka az úgynevezett rakétaegyenlet. Az űrbe jutáshoz sok üzemanyagra van szükség, de az üzemanyag nehéz, ami növeli a szükséges üzemanyag mennyiségét. Ez egyfajta ördögi körforgást eredményez, ám egy űrlift esetében nincs szükség sem rakétákra, sem üzemanyagra.
A tervek szerint az űrlift a rakományt elektromágneses járműveken, úgynevezett mászókákon juttatnák a Föld körüli pályára. Ezeket a mászókákat távolról - például napenergiával vagy mikrohullámokkal - működtetnék, így nem lenne szükség fedélzeti üzemanyagra. Az Obayashi Corporation szerint az ilyen típusú űrliftek segítségével az áruk űrbe történő szállításának költsége kilogrammonként 114 dollárra csökkenhetne. A jelenleg legolcsóbb rakéta a SpaceX Falcon 9-ese is, amely kilónként 2430 dollárba kerül. Az űrliftnek más előnyei is vannak. Például nem áll fenn a rakéta felrobbanásának veszélye, és a mászókák nulla károsanyag-kibocsátású járművek lehetnek.
Jelenleg az űrlift építésének egyik legnagyobb akadálya az, hogy egyelőre nem tudják, milyen anyagból készítsék el a katapult alkatrészeit. Ahhoz ugyanis, hogy kibírja a hatalmas feszültséget, a csőnek nagyon vastagnak kellene lennie, feltéve, ha acélból készülne. Ha viszont acélból próbálnák megépíteni, akkor szakértők szerint több acélra lenne szükség, mint amennyi a Földön létezik.
Ezzel szemben az Obayashi Corporation szén nanocsöveket tervez használni. A nanocső egy feltekert grafitréteg, ami sokkal könnyebb, mint az acél, és kevésbé törik el feszültség alatt. Bár a nanocsövek nagyon erősek, ugyanakkor aprók is, átmérőjük a méter milliárdod része, és nincs belőle hosszú méretű. Márpedig a berendezésnek geoszinkron pályára kell állnia, ahol a tárgyak szinkronban maradnak a Föld forgásával. Így a nanocsöveknek legalább 33 000 kilométer hosszúnak kellene lenniük.
Másrészt egy űrlift kötélzete olyan hihetetlen feszültség alatt állna, hogy hajlamos lenne elszakadni, illetve egy villámcsapás is simán elpárologtathatná. Más időjárási viszonyokkal is számolni kell, mint például tornádókkal, monszunokkal és hurrikánokkal. Ezen technológiai nehézségek miatt nem valószínű, hogy a közeljövőben egyetlen vállalat képes lenne megvalósítani az űrlift ötletét.
Forrás: Science Alert
