A nano-3D-s nyomtatás olyan kötőanyagot használ, amelyet fokuszált lézersugárral szilárdítanak meg. A lézerfókuszt kitéríthető tükrök segítségével pozicionálják szilárd polimer alapú hordozón csupán néhány száz nanométeres területen, ami lehetővé teszi homokszemcse-méretű „3D-s szobrok” létrehozását. A nyomtatás sebessége a korábbi módszerekkel a másodpercenkénti milliméteres nagyságrendbe esett, a mostani áttöréssel ezzel szemben 5 méteres nyomtatási sebességet értek el egy másodperc alatt, ami világrekordnak számít a kétfotonos litográfiában, és olyan új területeket nyit meg a nano-3D-s nyomtatás felé, mint például a gyógyszergyártás vagy a nagyméretű gépalkatrészek prototípusainak gyártása.

Az újfajta 3D-s nyomtató megalkotásához eddig nem létező módszereket kellett kidolgozni, mint például a félig áteresztő tükrök vezérlése és mozgatása. A gyorsítási és lassítási periódus rendkívül finom hangolására volt szükség az új sebességrekord felállításához.

Összehasonlítva a hagyományos 3D-s nyomtatási technológiákkal, az új fejlesztéssel bárhol folytathatjuk a 3D-s nyomtatást a munkadarab szabad felületén, míg korábban egybefüggő, maximum 7 µm vastagságú, függőleges elhelyezkedésű síknyomatokból építették fel rétegenként a 3D-s munkadarabot. A 3D-s prototípus alapját mindkét módszer esetén a Metris 3D kínálatában szereplő szkennerekből nyert pontfelhő és az abból készült testmodell vagy paraszolid adja.