hirdetés
hirdetés

Városlakó

Vegyi katasztrófák világszerte

Noha a természet viszonylag hamar regenerálódik egy nagyobb ipari szennyezés után, a közvetlenül az emberek lakta területeket érintő incidensek akár hosszú évtizedekig is kihathatnak a lakosságra.

hirdetés

Újraindíthatja az aranykitermelést a romániai Nagybányán a 2000-ben ciánkatasztrófát okozó Aurul bányavállalat eszközeit megszerzett Romaltyn társaság. A térség tiszai élővilágát megtizedelő szerencsétlenség még meglehetősen élénken él a helyiek emlékében, a Romaltyn vezetői azonban azzal igyekeznek kifogni a szelet a tiltakozók vitorlájából, hogy a munkaterület teljes ökológiai rehabilitációját ígérik. A folyót féltők aggodalma korántsem alaptalan.

Miután az ezredfordulón az azóta csődbe ment Aurul tározójának a gátját átszakítva mintegy 100 ezer köbméter cián ömlött a Lápos folyón keresztül a Tiszába, a közel 40 kilométeren elnyúló mérgező folt két hét alatt vonult le, miközben óriási pusztítást végzett. Tény, hogy noha több mint 1200 tonna hal veszett oda, a szőke folyó élővilága a vártnál gyorsabban, 2-3 év alatt regenerálódott. Lényegesen több időt fog igénybe venni, hogy a magyar állam megkapja a több tízmilliárdos kárigényét.

Lassú víz mérget mos

A vegyi baleseteknek gyakran esnek áldozatául nagy folyók. A Tiszához hasonlóan a Dunát sem kímélték a veszélyes anyagok: legutóbb 1998-ban az egykori Chinoin gyógyszergyárból került rovarölő permetszer hatóanyaga a folyóba Nagytéténynél. Noha a gyár dolgozói jegyzőkönyvezték a balesetet, a hatóságokat nem értesítették. Az incidenst azonban már csak azért sem lehetett eltitkolni, mert a folyamba került 120 liternyi rovarirtó tömeges halpusztulást okozott a Duna érintett szakaszán, Százhalombatta és Ercsi pedig két teljes napig ivóvíz nélkül maradt. A magyarországi folyók közül gyakran fenyegeti veszély a Rábát is, ami mellett több osztrák bőrgyár is működik, és nem ritka, hogy azok szennyvízétől habzásnak indul a folyó.

Magyarország eddigi legnagyobb vegyi katasztrófája a világon egyedülálló
Magyarország eddigi legnagyobb vegyi katasztrófája a világon egyedülálló

A több országot érintő folyók szennyezése kényes diplomáciai kérdéseket is felvethet. Az Európa négy országát átszelő Rajnán is előfordultak a múltban jelentős katasztrófák. Az egyik fő vízi útvonalnak számító folyó 1986-ban jóformán vörössé változott, miután egy Bázelhez közeli mezőgazdasági vegyi anyagokat tároló raktárban tűz ütött ki. Bár szén-dioxidból, kénből, foszforból és nitrogénből a levegőbe is került, az incidens súlyosságát elsősorban az adta, hogy az oltáshoz használt 15 ezer köbméter víz növényvédő szerrel fertőződött, aminek következtében a folyó 250 kilométer hosszan vált a legkülönbözőbb élőlények temetőjévé.

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között dúló hidegháború idején bekövetkezett balesetet egy amerikai összeesküvés-elmélet szerint a KGB rendezte meg, hogy elterelje a figyelmet a hat hónappal korábban történt csernobili atomkatasztrófáról. A balesetet kiváltó okokra nem derült ugyan fény, annyi azonban bizonyos, hogy a Rajna is – a Tiszához hasonlóan – szerencsére hamar újjáéledt: fél évvel a baleset után a szakértők tisztának nyilvánították a folyót.

Meglehetősen kényes üggyé vált az a kínai vegyi baleset is, amelynek következtében mintegy 100 tonnányi benzol és nitrobenzol ömlött a Sungari folyóba 2005-ben. Az északkeleti országrészben található benzolfeldolgozó üzemben történt robbanássorozatról, valamint annak következményeiről nemcsak a helyieket nem tájékoztatták, hanem a szomszédos Oroszország katasztrófaelhárítását sem, pedig a 80 kilométeres szennyező folt néhány hét alatt az Amur folyóba, majd a Japán-tengerbe is eljutott.

Mindennek fényében nem lenne meglepő, ha a benzolfeldolgozó üzemhez közeli falvak némelyike is szerepelne azon a listán, amelynek kapcsán a kommunista kínai vezetés elismerte, hogy afféle „rákos gócok” alakulhattak ki szerte az országban az ipari központokhoz közeli településeken, mivel a gyárak károsanyag-kibocsátása következtében gyakoribbak a daganatos megbetegedések.

Gátszakadás

Magyarország eddigi legnagyobb vegyi katasztrófája a világon egyedülálló: a timföldgyártás melléktermékeként keletkező iszap ugyanis még sohasem okozott jelentős károkat. Miközben a cián a Tiszán két hétig pusztított az ezredfordulón, Kolontárt és környékét húsz perc alatt öntötte el a vörösiszap. Az Ajka melletti tárolóból 600-700 ezer köbméter erősen lúgos, maró hatású anyag zúdult három településre, elárasztva 10 négyzet-kilométernyi területet. A 10 halálos áldozatot követelő 2010-es katasztrófa kipusztította a Torna-patak élővilágát, az iszappal elöntött mezőgazdasági földterület pedig több évtizedig alkalmatlanná vált emberi fogyasztásra szánt növények termesztésére.

Emberáldozatot ugyan nem követelt, de a magyarországi vörösiszap-katasztrófánál is nagyobb környezeti pusztítással járt 1998-ban a dél-spanyolországi Aznalcóllar melletti piritbánya tározója falának megrepedése. A nehézfémekkel teli, mintegy 6 millió köbméternyi salak 30 kilométer hosszan irtotta ki a közeli folyó élővilágát, 4500 hektárnyi területet pusztított el, és egy természetvédelmi területet is tönkretett. A terület „kitakarítása” három évet vett igénybe.

Légből kapták

Míg a természetes vizeket érintő vegyi szennyeződés elsősorban az élővilágot veszélyezteti, a levegőbe jutó mérgező anyagoktól az embereket is nehéz megvédeni, főképp megfelelő katasztrófavédelmi rendszer hiányában. Ezért is jártak különösen rosszul 1984 decemberében az indiai Bhopal város szegénynegyedének lakói. A közelben ugyanis egy rovarirtó szereket gyártó amerikai cég telephelyéről 40 tonna metil-izocianátot tartalmazó gáz szabadult ki. A mérgező anyag közel egy órán át szivárgott az üzemből a tároló tartály szelepén keresztül. A halálos gázfelhő a közel egymilliós város sűrűn lakott szegénynegyede felett terült szét.

A bhopali baleset világította meg, hogy az ipari üzemek tőszomszédságában lévő nagyvárosokban a lakosság jelentős veszélynek van kitéve
A bhopali baleset világította meg, hogy az ipari üzemek tőszomszédságában lévő nagyvárosokban a lakosság jelentős veszélynek van kitéve

Katasztrófaterv és fejlett egészségügyi ellátás hiányában a nagy mennyiségben belélegezve fulladást okozó szer rendkívül sok áldozatot szedett: hivatalos indiai adatok szerint közel 4 ezren vesztették életüket a szivárgást követő napokban, de még néhány évvel a szennyezés után is több tízezerre becsülték azok számát, akik a mérgezés következtében haltak meg. Ráadásul ugrásszerűen megnőtt a születési rendellenességek száma. Noha a vegyipar történetének eddigi legsúlyosabb katasztrófája következtében még nemrégiben is jelentős szennyezést mértek a térségben, a felelősöket csak 25 évvel a tragédia után ítélték el, a cég egykori amerikai vezérigazgatója még ma is szabadlábon van.

A bhopali baleset világította meg, hogy az ipari üzemek tőszomszédságában lévő nagyvárosokban a lakosság jelentős veszélynek van kitéve. Az első súlyos ipari katasztrófa rögtön több száz halálos áldozatot követelt. A németországi Oppauban található műtrágyagyártó üzemet 1921 szeptemberében olyan erejű robbanás rázta meg, hogy azt még a 300 kilométerre lévő Münchenben is hallották. Történt, hogy az ammónium-szulfátot és ammónium-nitrátot gyártó üzemben a munkások csak csákánnyal tudták kiszedni a kemény, műanyagszerű anyagot a silóból. A munka megkönnyítése érdekében öngyilkossággal felérő akciót szerveztek: kis mennyiségű dinamittal szétrobbantották az anyagot. A technikát több ezerszer is bevetették a gyárban, rendre gond nélkül. Csakhogy egy alkalommal nemcsak a szétválasztandó anyagok, hanem az egész gyár berobbant. Oppau épületeinek mintegy négyötöde romba dőlt, közel 600-an vesztették életüket.

Nyolc évvel az indiai vegyi katasztrófa előtt Olaszországban is történt egy hasonló, igaz, következményeit tekintve jóval kevésbé tragikus incidens. Az észak-olaszországi Sevesóban egy vegyi üzemben robbanás történt, és két kilogramm dioxin szabadult a levegőbe. A fehér gáz az egész kisvárost ellepte ugyan, a gyors kitelepítésnek köszönhetően csak a házi- és haszonállatok pusztultak el az egyik legveszélyesebb ipari mellékterméknek számító, erősen maró, génkárosító vegyülettől. A sevesói incidens okait hét évig vizsgálták, végül a gyár öt vezetőjét többévnyi börtönbüntetésre ítélték. A katasztrófa utóhatásaként a térségben nőtt a születési rendellenességek aránya, emelkedett a koraszülések, illetve a vetélések száma is.

Benke Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[126533] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés